Két nappal ezelőtt hatalmas zsákmánnyal távoztam nagyszüleim otthonából. Nagyapám lehozott a padlásról egy jókora kartondobozt. Sejtettem mit rejthet, 
korábban már beszélgettünk róla. Izgatottan nyitottam fel a fedelét. Nem kellett csalódnom! A karton mélyén csupa-csupa régi üvegből és fából készült karácsonyfadísz nézett vissza rám. Volt ott Mikulás, manócska, eper, jégcsap, csillag, gömb, sőt, még egy citromot formáló függentyű is! Csillogó és matt, áttetsző és tömör. Csillogó és kopottas. Alig bírtam betelni velük. Kiválogattam a számomra tetsző díszeket egy táskába, közben magam előtt láttam a szobámba tervezett kis karácsonyfát.
Már csupán két hét és elérkezik a Fény ünnepe. Ugyan a másik oldal próbálkoznak megkeseríteni a készülődést. Aggódással, pénzhiánnyal, agymosó reklámokkal, a családtagok közötti vita szíttással. De apámmal eldöntöttük, hogy magasról tenni fogunk mindenre, és átadjuk magunkat a készülődés hangulatának, a Karácsonynak. Márcsak abból az okból is, hogy megvédjük a szervezetünket. Az utóbbi pár hónapban apám, anyám, és az én édegrendszerem is kikészült. Édesanyámnak volt egy enyhe infaktusa is, apámnak a hátában érződik az aggodalom, nekem pedig a gyomrom készült ki. Ugyhogy mostantól kezdve, csak a jót vagyunk hajéandóak látni. Legalábbis igyekszünk kevesebbet aggódni, idegeskedni, és tudatosan lenyugtatni az idegeinket.
Tegnap receptek után kutattunk az interneten. Nagy a valószínűsége, hogy a meccset a narancsos őzgerincfogja nyerni. De időben ki derül minden.Én csupán a kukta leszek 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: