Tegnap Zsoltival elintéztük a karácsonyi bevásárlást, ráadásul élveztem is. Vele még a vásárlás is élvezetes. Képesek vagyunk ebből is gyerekjátékot csinálni! 🙂
Megvásárolta a saját ajándékomat a szüleim nevében. Élmény volt. Beszabadultam egy ruhaüzletbe, és kifosztottam a fehérnemű osztályt!Vettem tíz darab bugyit, egy pár meleg térdzoknit, két vastag 100% pamut tartalmú harisnyát, és két melltartó szettet.
Közben segítettem páromnak is megvásárolni az ajándékokat. Apám fekete bőrövet kapott, édesanyám egy nagyon szép, élénk narancssárga színű kendőt, amit sálként és stólaként is hasznosíthat. Párom sógornője ugyan olyat kapott, csupán égszínkék színben. Nagybátyám menyasszonya fekete alapon, ezüst szálakkal átszőtt organza szerű sálat kapott, mely szintén sál, vállkendő, stóla funkciót is magáénak tudhat. Nagymamám ehináciás grapefruit cseppet kapott, nagyapám pedig két ismeretterjesztő DVD-t.
Párom is megajándékozta magát, amit nála ritkán tapasztalok. Ruhaneműket választott, és mindbe kikérte a véleményemet. A legjobban talán az új télikabátja állt neki, amiben valami elképesztően szexisnek láttam. Amikor megpillantottam az olajzöld, derékig érő, prémgalléros kabátban, legszívesebben rámásztam volna! Végre valahára vett magának egy fekete sálat is, ami miatt egy jó ideje rágom a fülét. Miért olyan nehéz rávenni a legtöbb férfit, hogy sálat tekerjen a nyaka köré, ha már röpködnek a mínuszok?
Ezt követően megvásároltuk a mézeskalács alapanyagait. A mai napon kikeverem a tésztát, amúgy is állnia kell a hűtőben egy napig. Holnap este pedig közösen nekilátunk a sütésnek. Biztosan jó móka lesz!
Belegondoltam, immáron negyedik éve sütök mézeskalácsot. Mindig örömmel tettem. Kivéve egyetlen esetet, még 2006ban, amikor az exem, Gé, alaposan elvette a kedvem. A puskaporos levegő, a bizonytalanság, a kétségbeesés megölte az ünnepi hangulatot. Szakítás után mást is vesztettem, mint a méltóságom. A legtöbb sütiformám nála maradt, így az évek alatt pótolnom kellett.
******
Este kikevertük Zsoltival a tésztát. Elmúlt már este kilenc, jómagam köntösben, feltűrt ujjal gyurmákoltam a felismerhetetlen, elképesztően ragacsos masszát. Úgy éreztem le sem fog jönni a kezemről. Párom többször kinevetett, de segített leszedni a kezemről a pre-mézeskalácsot. Hihetetlen volt látni, hogy amit eddig kesztyűként is felhúzhattam volna, vizes kézzel szép cipó alakra tudtam formálni.
Visszadobtam a tálba, lefedtem, és betettem pihenni a hűtőszekrénybe.
A mai napon pedig végre megsütöm. Végre. Ezt vártam egy hónapja! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: