Változtatások

 Na tessék, anyámnak elmondtam, hogy mire készülök, erre azt javasolta, ha már úgy is ott vagyok, csináltassak teljes generált. 🙂

Azaz:

-gyanta

-szempilla festés

-frizura

Nem rossz, egyáltalán nem rossz ötlet. Egy nő, amennyire ideje engedi, adjon magára. Kezdek rájönni, hogy nagyon is szükséges egy nőnek, hogy legalább egy órát szánjon magára. Diákéveinkben erre könnyebben szert teszünk, mert az iskola mellett magunk rendelkezünk az időnkkel. Amikor dolgozni kezdünk már egyre nehezebb, de, ha ügyesek vagyunk és jól osztjuk be a napot, legalább egy óránk marad, amit magunkra szánhatunk. A legnehezebben az anyukák gazdálkodnak az idejükkel. Miután elalszik a gyerekük, még akkor sem oldódhatnak fel teljesen, ezt láttam egy-két édesanyává vált barátnőmön. Talán, ha segít az édesanya, az anyós, vagy a párjuk, kicsit foglalkozhatnak magukkal is.

Egy hosszú forró fürdő, vagy zuhany, lassú, kényeztető hajmosás, luffa szivacsos testmasszázs, házi vagy szalonbéli manikűr-pedikűr, ha szeretjük, akkor lakkozás. Finom testápoló, egy kis edzés előtte.

Azt hiszem ezekhez jogunk van. Ilyenkor csak magunkkal foglalkozunk. Olykor pedig szükségünk van a megújulásra. Nekem ezt most egy új frizura képviseli. Magam mögött szeretném hagyni azt az embert, aki voltam. Aki a fájdalmasan tanulságos múltamat képviseli. Nem szeretnék hasonlítani senkire. Különösen Jé-re nem.

Ugyan akkor találtam róla ma egy képet, ami felszabadított. Kíváncsi voltam, hiszen két hónapja nem láttam, és, ha igen, akkor is nagykabátban. A kép láttán megkönnyebbültem. Nincs okom arra, hogy ne szeressem a testemet. Karcsú, izmos, hosszú combjaim vannak, hozzá karcsú lábszárral és keskeny lábfejjel. Formás kerek fenekem, ami egyre jobban izmosodik, széles, nőiesen gömbölyded csípőm, karcsú derekam, a mellem pedig fura módon nőni kezdtek. Amit a fényképen láttam, megnyugtatott, hogy semmit sem veszítettem, és semmivel sem jobb nálam. Mindig azért voltam kiakadva, hátha a külsőm is közrejátszott abban, hogy szétmentünk. Bizonyos részt igen. De az az énképem maradt meg bennem legbelül, aki akkor voltam. Meghíztam, begubóztam. Ő sportos volt, vékonyabb nálam és törődött magával. Mostanra cseréltünk, ha úgy vesszük. Nem ez a lényeg, nem Gé érzelmei a fontosak, szereti, nem szereti olyannak amilyen. Egyszerűen annyi, hogy a helyére billent az önértékelésem és az énképem. Most jól érzem magam. És új erőre kaptam ahhoz, hogy mozogjak, mert egyre jobban érzem magam a testemben. Tetszik, amit a tükörben látok.

Kell, hogy egy nő szexinek, kívánatosnak érezze magát, ha tükörbe néz, ha van párja, ha éppen nincsen. Ne a társunknak tetszünk, hiába mondja azt, hogy én így is szeretlek. De mi van akkor, ha ugyan mondja de én nem azt érzem a képmásomat nézegetve? Ha attól érzem jobban magam, ha normálisan eszem és mozgok egy kicsit? Ő csak jobban fogja élvezni a látványt. Mi pedig jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Megcsináltatom a hajamat, több nyers zöldséget és gyümölcsöt eszem, kevesebb édességet és szénhidrátot (amitől fellélegzett a szervezetem), minden nap igyekszem minimum másfél liter vizet meginni (ez hidratál, néha jobb, mint a testápoló), és mozgok, így a vérnyomásom is jobb, továbbá formálódik a testem, feszesebb a sziluettem és jobb az emésztésem. 🙂 Igazából csak javítok a helyzeten, ha napi fél órát mozgok.