Holnap államvizsgázom kommunikációból. Nagyon korán kelek, a vonatom fél ötkor indul a soproni állomásról. A vonaton is szándékomban áll tanulni, 10 órára kell a főépületben megjelenni. Azt hiszem a remegés kizárt, mert viszek magammal egy kis szíverősítőt. Angol szóbeli előtt is ittam egy kicsit, csak, hogy a görcsök feloldódjanak bennem, s már sokkal nyugodtabb szervezettel ültem be a vizsgáztatók elé. Talán a vizsgabizottságnál is sikeres lesz ez a taktika.
A vizsga után találkozom Lilu barátnőmmel. már egy jó ideje nem láttam. Jó lesz egy kis időt együtt tölteni. És talán Ritával is találkozom. Szeretném bejárni a régi törzshelyeinket, ki tudja mikor lesz rá alkalmam legközelebb. Azzal, ha készen vagyok a két államvizsgával, azt hiszem végre felszabadulok. Vissza szeretnék térni a társadalomba. Tulajdonképpen három hónapja önkéntes száműzetésben élek. Nagy ritkán kimozdultam, a családommal, a párommal, barátokkal voltam, de mindig, mindig visszavonultam a négy falközé magányosan a jegyzetek, a szakdolgozat, a tételek társaságába. De szerdától ennek vége. Újra felveszem a kapcsolatot Mimi barátnőmmel, eljárkálok koncertekre páromékkal, borozóba, táncolni, munkát keresek. Nagyon szeretnék egy újságnál elhelyezkedni. Összeszedtem néhány cikket, amiket a közelmúltban írtam. talán kicsit finomítok rajtuk, és írok még néhányat. Egy publicisztikát, egy riportot, egy tudósítást és egy interjút. Ha összejön a munkamegbeszélés azzal a bizonyos emberrel, akivel szeretném, akkor magammal viszem őket mutatóba.A riport témája már megvan. Igaz, hogy kettő is akad, ahogy így belegondolok. Már az interjúhoz is van alanyom. Tudósításhoz pedig majd keresek valami pörgősebb eseményt, ami a városban történt. A publicisztika… nos… állandó jelleggel megvan a véleményem valamiről.
Valóban, nektek mi a véleményetek arról, hogy a ruhaüzletek kirakataiba csak 36-os méretű próbababák sorakoznak? Nem veszi el a kedveteket a ruhavásárlástól? Nem volna jobb, ha mondjuk 40-42-es méreteket is felöltöztetnének? Nekem személy szerint sokkal nagyobb kedvem volna bemenni és ruhát próbálgatni, ha látnám, hogy van olyan darab is, ami egy hozzá hasonló adottságokkal rendelkező bábun is jól áll. 🙂 Mert, ha ugyan jól mutat egy 36-os babán az a helyes kis szoknya, de én felpróbálom a magam méretében… nos… volt már jobb élményem is. Hasonlóképpen egy csinos nadrággal, vagy blúzzal. Azt hiszem nem csak nekem vannak ilyen emlékeim a ruhaüzletekkel…
Szia Joyo!
Abszolút egyetértek Veled! Én is utálom, hogy mindenütt csak a legkisebb méretű ruhákat teszik ki. De az még jobban utálom, hogy a divatot a magas vékony, lányokra szabják. Például most ugye mindenhol csak ezeket a csőnacikat látom. De az nem számít, hogy ez nem áll jól mindenkinek? Én elég alacsony vagyok és plussz még a csípőm is széles, úgyhogy duplán nem áll jól nekem a csőnaci. De most egy jódarabig biztos, hogy csak ezt lehet majd kapni…
Szia Huncutka! Köszönöm a véleményedet. Egyetértek. Akkor valószínűleg te is körte alkatú hölgy lehetsz, akárcsak én. Számomra is furcsa a mostani divat. Alapban a divat. Miért mindig egyfajta a trendi? Miért erőltetik? Miért folyik még a csapból is? Sosem voltam a divat megszállottja. Mindig azt vettem fel, amiben jól éreztem magam. Igazság szerint kultúrára a keleties öltözet vonzott és a hippi szemlélet. A színes, laza, könnyű öltözet. Ezekből az összes alkatú nő megtalálja a hozzá illőt. Miért ne legyen az a divat, ami valóba előnyösen mutat a hölgyek testén? Szerintem többen vásárolnának és több volna az elégedett ügyfél mindenhol. 🙂