Túl vagyok a kommunikációs államvizsgámon. Hosszú órákat kellett szenvednem, hogy megtudjam végre, milyen bírálatot hozott az ítélőbizottság. Én voltam a 
második a névsorban, a szíverősítő valamicskét oldott a remegésemen, de még így is nehezen tudtam írni. Amikor belekezdtem a tételekbe, a tanár folyamatosan közbeszólt, mintha csak meg akarna zavarni. Sikerült neki valamelyest, de szerencsére nem veszítettem el a lélekjelenlétem. Úgy éreztem sikeresen meg tudtam védeni a diplomamunkámat is, bár a vizsgabiztos alaposan belekérdezett, de nem tudta szétcincálni, derekasan álltam a sarat.
Tizenegy órakor végeztem. De egészen fél háromig várni kellett az eredményhirdetésre. Mind a tizenhárman felsorakoztunk. Sajnos volt akinek nem sikerült. Az én gyomrom is görcsbe ugrott, de nyugodtabb voltam a szokásosnál. Végül bemondták a nevemet, miszerint:
Szakdolgozat: 4
Szóbeli vizsga: 4
Oklevél (a négy évem együtt): 4
Hatalmas kő gördült le a szívemről. Átmentem, és nem is akárhogyan. Tudtam, hogy az ötöst nem fogom elérni, de a 4es azért meglepett. Fülig szaladt a szám, amint leértünk Liluval a ruhatárhoz, már hívtam is anyámat, hogy elmondjam a nagy hírt. Gratulált.
-Már hívom is a többieket. Holnapra pedig egy kalappal.
És igen, most itt tartok. Készülődöm a holnapi Művelődésszervező államvizsgára.
Félig már megkönnyebbültem. 🙂
Szia Joyo!
Gratulálok!!!! Ügyes vagy nagyon! Csak így tovább!!!
További sok sikert!
Huncutka