Kitartóan folytatom az életmódváltást. Kisebb-nagyobb
sikerrel, de igyekszem kitartani. Már sokkal jobban alszom, bár ehhez
köze lehet annak is, hogy 
elkezdődött a Nőnapi hajtás, és egész nap
pörgök, és alig várom, hogy ágyba jussak.
Egyre kevesebbet kapkodok be a
nyugibogyóból is. Bár tegnap elég közel voltam ahhoz, hogy előkeresem a
kis fémdobozt. Láttam Gé-t. Éppen a buszon ültem, haza akartam menni
egy orvosi papírért, amiből ki tudják szűrni, hogy mi okozza a
remegéseket, agressziót…
Igazából nem blokkoltam le, először
fel sem ismertem. A Várkerületen sétált, a bankba ment Jé-hez. Kellett
egy kis idő, mire rájöttem, hogy ő az. Mintha kicsit meghízott volna. A
barkóját levágta, az arca pedig eléggé fehér volt a napfény hiányától.
Csak néztem őt a buszról. Valami
megmozdult bennem. De nem úgy, mint régen. Nem tudom, és nem is akarom
megnevezni a feltörő érzéseket. Láttam ahogy végigsétál a hotel előtt,
majd eltűnik a bank főbejáratán.
Elegáns volt fekete kalapjában,
szövetkabátjában és öltönyében. A hormonjaim meglódultak. A Macska két
három napja felébredt bennem téli álmából, s úgy tűnik teljesen mindegy
neki, hogy a testemben lévő féktelen szexuális hormonok kit néznek ki
maguknak. Lényeg, hogy valamilyen módon vonzó legyen, farokkal
rendelkezzen és lehetőleg két lábon járjon! A Macska csak dorombolt és
dorombolt bennem, még akkor is, mikor már a busz kikanyarodott a
belvárosból. -Emlékszel
milyen jó teste volt? Mekkora volt neki? Milyen volt, mikor a meztelen
teste hozzá simult a tiédhez? Valaha szerettétek egymást?
Mélyeket lélegeztem. Le akartam
csillapítani a bennem doromboló Macskát. Miután újra munkába álltam,
már el tudtam feledkezni arról a pár percnyi közjátékról. Kihajtottam
magam. Azt hiszem már valóban jobban vagyok.
Holnap négy órakor munkamegbeszélésem lesz. Izgulok, de majd meglátjuk hogyan alakult.
Miután lecseng a Nőnap, nekiveselkedem a konditeremnek. Addig
szobakerékpár és Leg Magic. Ki kell hajtanom magamból a felesleges
feszültséget. Remélem ma este a Macskát kellőképpen le tudom
csillapítani. Két napja nem volt arra lehetőségünk, hogy összebújjunk,
pedig ez a vadállat már három napja felébredt bennem és követeli a
figyelmet! Hol volt eddig? Lehet, hogy valóban téli álmot aludt?
Létezhet ilyen? Vagy inkább a stressz tartotta mély alvásban? Egy
biztos. Örülnék, ha a fájdalom megszűnne. Semmi betegségre utaló jelet
nem fedeztem fel magamon, egyszerűen érzékeny voltam. Utána olvastam az
interneten…. elképzelhető, hogy ezt is a stressz okozta. Ezek szerint
az életmódváltással visszajön a régi énem, a régi szexuális étvágyam és
szokásaim, amik közé újakat is felvettem. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: