A mai napon nem sokat tudtam tenni az életmódváltásomért. Talán annyit, hogy bevettem egy nyugibogyót, mikor a nagyapám felhúzott. Ettől annyira eltompultam, hogy fél órán át csak ültem a forgós bőrszékben, és apámmal pókereztünk a gépen. Utána haza küldtem, mert eléggé megfázott, nem volt akkora forgalom, magam is el tudtam vinni a boltot. Apám haza ment, én egyedül maradtam. Ez az idő éppen elég volt ahhoz, hogy létre hozzak egy új blogot. Némi önkeresés, de jobb szerettem volna külön venni. Így magam is könnyebben kiigazodom benne. Talán valóban rá tudok jönni, hogy mi történt, hogy mit tanultam, kivé váltam. Azt nem mondom, hogy bármit is másként tennék. Egyszerűen szeretném összerakni a kirakós játék darabkáit, amiből előbukkan életem legborzasztóbb szakasza, és az ezt követő önkeresésem, majd az, aki vagyok. Magam sem tudom ki vagyok valójában. Ismerem a tulajdonságaimat, jókat és rosszakat egyaránt. El is tudom fogadni őket. Tudom milyen vagyok, mikor jó a kedvem, mikor kedvesen viselkedem, vagy ha elönt a pulykaméreg. De nem tudom valójában milyen vagyok. Milyen az, amilyennek látnak? Milyennek látom magamat?
Azt hiszem ezeket a kérdéseket mindenki felteszi magának. Meglátjuk, hogy mire jutok. Remélem tetszeni fog nektek is.
Szép estét kívánok!
Joyo
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: