Hasonlóságok

 Az elmúlt időben ráébredtem valamire a férfiakkal kapcsolatban. Ugyan az a dominanciaelv működik köztük is, mint az állatvilág bármely fajának hímjei között! Erre csak a megfigyeléseimből következtettem. Furcsa nézni életem férfiait, mikor szemtől-szembe kerülnek egymással. Mintha valami néma kommunikációval, a nők számára láthatatlan jelekkel egymás tudtára adnák, hogy ki a “főnök”.

Az elmúlt másfél éveben ezt megfigyeltem.

Első példa:

2009. márciusa….

Párom én én megjelentünk abban a bizonyos piros-zöld fenyőfást áruházban, hogy bevásároljunk. Örömmámorban, szerelemben fürdőzve, táncolna, szinte világítottunk a tömegben. Ekkor futottunk bele életem első komoly férfiába, Gé-be. Tekintetük összetalálkozott, Gé kihúzta magát, egyedül volt. Párom szintén kihúzta magát miközben köszöntek és némán felmérték egymást. Végül Gé enyhén a bevásárlószekérre görnyedve elhúzta a csíkot. Párom pedig kifújta a visszatartott levegőt. Pillanatok alatt játszódott le a jelenet, de az egész egy néma párbeszédet rejtett magában. Valami ilyesmit: – Ő hozzám tartozott. Már hozzám tartozik. (összefeszül a tekintetük, mintha összecsaptak volna, hogy felmérjék egymás erejét.) Rendben, te vagy az erősebb!

Azóta Gé már három méterről, vagy az autójából majdhogynem kizuhanva integet Páromnak, engem viszont alig vesz észre.

2010. februárja….

Találkozás Sötét Angyallal. Párom mosolyogva üdvözölte, mikor bemutattam őket egymásnak. Kezet fogtak, de Angyal szemmel láthatóan összehúzta magát. Nem volt erőfitogtatás, sem néma kommunikáció. Egyértelműek voltak az erőviszonyok. Angyal a gyengébb, felesleges kipróbálniuk egymást. Angyal azóta is kerüli Őt.

2010. márciusa….

A jól ismert kék-piros áruházban forgolódtunk Párommal. Nagyapámnak néztünk szülinapi ajándékot, mikor egyszer csak megjelent előttem Büki B. barátom. Sosem jártunk, de neki mindig is tetszettem. Már az elején tisztáztuk, hogy nekem, ő, mint férfi, nem az  esetem. A barátságomnak viszont nagyon örült, mert én voltam, és vagyok is az egyetlen nő, (saját bevallása szerint) akivel mindenről tud fesztelenül beszélgetni.

Bemutattam őket egymásnak, s még Páromnak is feltűnt, hogy Büki B. feltűnően zavarban volt, pedig pár centivel magasabb is volt, mint Párom, mégis meghúzta magát és szinte dadogott.

Gé pedig az óta is, ha bennünket együtt lát, meredten bámul, szinte féltékenyen méreget, mintha azt kérdezné: – Mellettem miért nem tudtál ilyen lenni?

Párommal megpróbáltam elemezni a megfigyelésem eredményeit. Minderre az ő válasza annyi volt:
-Valószínűleg minden férfiban benne van a tudat, hogy a nő egyszer hozzá tartozott, s hiába ért véget a kapcsolat, bizonyos szinten még jogot formál rá, még ha be sem vallja magának. Olyankor pedig, ha más férfi társaságában látja, különösen, ha az az illető a párja, féltékeny lesz.

-Van benne valami. A nőkkel is valami hasonló a helyzet – mondtam átgondolva a hallottakat.

Összefoglalva: a férfiak védik a területeiket, s ebbe azok a nők is beletartoznak, akiket valamikor régen megjelöltek. Egészen addig, amíg egy dominancia párbajban el nem dől, hogy melyik az erősebb. Ha a nő jelenlegi párja nyer, a másik hím visszavonulót fúj, de a távolból szemmel tartja.