Derűre ború

 Elnézést kérek tőletek, hogy egy ideig nem írtam. Elég sok minden történt velem. Már sokkal jobban vagyok, ami az egészségemet illeti, bár még krákogok és fújom az orromat.

Szombat-vasárnap-hétfőn pedig Keszthelyen voltunk, a Kristály wellness hotelban. Még soha nem voltam hasonló helyen, legalábbis, mint élvező. Dolgozni már dolgoztam.

Zsoltival elfoglatuk a szobákat. Az ágyat kicsinek ítéltük a sajátunk után, de az otthoni 170×200-as ágy után melyik nem kicsi? Kicsomagoltunk, felfedeztük a helyet, majd szüleimet bevárva, elindultunk Keszthelyen sétálgatni és felfedezni a környéket. Meghódítottuk a partot, a parkot és a játszótereket. Sétáltunk a mólón, majd felkutattunk egy éttermet is, hogy végre együnk valamit. Farkas éhes voltam, de annyiban nehezítve volt a helyzetem, hogy meg voltam betegedve, csak az számon át tudtam lélegezni, nem éreztem ízeket, csak a bal oldalamon tudtam rágni, ugyan is szerdán a fogorvosom lecsizolta a fogamat, amire majd később koronát húznak, ráadásul ugyan emellett a fogam mellett, a vattától képződött egy seb, amit minden fűszer, só, szénsav, savanyú mart, mint a fene. De hősiessen lapátoltam magamba az ételt. Így is fogytam az állapotom miatt másfél kilót az elmúlt egy hétben! A mérleg kijelzője 66.5 kg-ot mutatott (magam is megdöbbentem!)

A wellness részleget este próbáltuk ki. Volt medence (bár inkább hasonlított egy pancsolóra), finn szauna, szolárium, illetve gőzkabin is. Még soha nem prónáltam  a gőzkabint, de a kezdeti sokkhatás után, amit az 50 fokos forró gőz, és a fénytelen helyiség okozott, rá kellet ébrednem, hogy sokkal jobb, mint a szauna (igaz, hogy az infraszaunának a nyomába sem érhet). Pillanatok alatt leizzadtunk. Mintha inhaláltam volna, azonnal tisztulni kezdtek a légjárataim. Kb 5 percnyi párolódás után lett elege a szervezetemnek az egészből!

A három napos pihenés után, kedden, a valóság szinte az arcunkba vágódott. Derűre ború érkezett, mikor másnap délután a párom közölte, hogy kirúgta a főnöke, és már csak április 15ig van alkalmazásban. Úgy ért a hír, mintha szakítottak volna velem. Felütötte ocsmány kis fejét a kétségbeesés, a “jajistenemmostmilesz” majré. Párom nálam nyugodtabb volt. Azt mondta már várható volt, hogy leépítések lesznek a cégnél, ugyanis elégé veszteséges, és a főnöke a házán végzett hétnullás felújításokkal a csőd pereméig terelgette a cégét. Páromon kívül még öt embert el fognak bocsátani, így, most mindenki rágja a körmét, hogy mi lesz vele, s folyamatosan, paranoiás szemrángással fürkészi társait….ki a beépített ember? Van olyan, aki nyugodtan hátradőlhet, hiszen aki többet látta a plafont, mint Michelangello, vagy széttérdelte a lábait, annak nincs mitől félnie. A helye be van betonozva.

Párom még ösze van zavarodva, de legalább van jövőképe. Talán még így a legjobb, mint mikor már csődeljárást indítanak a cég ellen, és ott az alkalmazott az utolsó, aki pénzt lát! A légkör amúgy sem volt éppen a legjobb. Ment az örökös fúrkálódás. Ám, mivel semmi sem véletlen, azt hiszem máshol jobb helye lesz, jobb fizetéssel, nyugodtabb élettel, mint itt. Az egész cégnek maximum egy évet adok, és csődbe megy! Ezt mindenki érzi!

Nekem pedig a mai napon végre beragasztották a koronámat. Nem mondanám idegen érzésnek, sőt! Sokkal jobb, mint eddig, bár az ínyem még fáj attól, ahogy a korona megtalálta a helyét benne.

Ami pedig az alaptermészetemet illeti… tán nem vagyok egészen normális, ugyanis, marha módjára SMS-t küldtem G-nek a névnapjára. Nem tudom pontosan miért tettem, de már megtettem. Lehet, hogy egy pillanatra kihagyot az agyam? Vagy a számban lévő fájdalom vette el az eszemet? Nem tudom. Már megtörtént….