A mai napom már vidámabban telt! Igyekszem tartani magam az egy hónapja előírt életmódváltáshoz. Az étkezésben megvan, a mozgás terén szintén, és mostanában azon dolgozom, hogy a gondolkodásmódomat megváltoztassam! Tudom, hogy ez megy a legnehezebben. Mindig is ez volt a kemény dió! De hát mit tegyek? Ilyen vagyok. Olykor olyan bokszmeccseket lejátszom magamban, hogy még Madár is megriadna! Tudjátok, az, amikor a felszín nyugodtnak tűnik, de a mélyben hatalmas, mindent felforgató hurrikánok sepernek végig lelkem különböző világain!
Amióta megírtam az előző bejegyzésemet, jobban vagyok. Átértékeltem pár dolgot. Ezzel az egész rivalizálás dologgal kapcsolatban. Azt hiszem valóban felesleges hasonlítgatnom magam más emberekhez. Elég, ha magamhoz képest nyújtom a legjobbat, és abból dolgozom, amit az ég adott. Az alkatomon sosem fogom tudni változtatni. Nem lehetek alacsonyabb, nem érhetem el, hogy a csípőm ennél is keskenyebb legyen, ahhoz már vésőre volna szükség! Az arcomon sem akarok változtatni, bár azon sosem akartam. El kell fogadnom, hogy a melleim akkorák amekkorák. Sosem feküdnék kés alá, mert akkor tudom, hogy nincs megállás! Nehéz feladat egy nőnek elfogadnia a testi adottságait. Ebben is a média a legnagyobb ludas! Nem vitás! Nekem is két éve sikerült elfogadnom teljesen, hogy 180 centi magas vagyok. Nőhöz képest magas, de már koránt sem annyira, mint mikor én voltam serdülő. Mára már vannak nálam sokkal magasabbra nyúlt leányzók. Szerencsére a férfiak is ilyen ütemben nyúlnak.
Talán nálam az is közrejátszott, hogy találtam magam mellé párt. Zsolti 192 centiméter magas. Mellé bátra húzhatok magas sarkú cipőt vagy csizmát, még úgyis magasabb nálam. Tökéletesen nőnek érzem magam mellette.
Az utóbbi bejegyzésem utáni napon, vagyis szombaton, már vidáman ébredtem. Hét ágra sütött a napocska, daloltak a madarak, virágba borultak a fák, egyszóval minden tökéletesen gyönyörű és békés volt. Köztük én is. Szombaton kerékpáros felvonuláson vettünk részt, amit a Critical Mass nevű szervezet rendezett meg ország szerte. Apám, Zsolti és én vettünk rajta részt a családunkból. Egy órás “túra” volt, de alaposan megdolgoztatta a lábizmaimat. Nem beszélve arról, hogy szétnyomta a nyereg a farcsontomat, de nem nagyon izgatott. Hozzá kell szoktatnom magam a dologhoz, mert egyre inkább kedvet kaptam a kerékpározáshoz.
Másnap alig tudtunk mozogni. Szép fokozatosan jött elő az izomláz! Aznap a Fertő tóra mentünk le kicsit napozni és csónakázni. Kiélveztük az utolsó szabad hétvégénket a nagy munkák előtt. Ugyanis péntek-szombat-vasárnap gürizni fogunk látástól-Mikulásig. Ballagás-anyák napja!
Az arcom szépen lesült, és felavattam az új bikinim felső részét. Piros-fekete, nyakba köthetős darab, mely azt az illúziót kelti, hogy van mellem! 🙂
Mind a két napon jól és csinosnak éreztem magam. A mai napon pedig, a jó időre való tekintettel, végre dögös kis női felsőbe bújhattam. Szabadnak, boldognak és kiegyensúlyozottnak érzem magam. Kíváncsi vagyok, hogy mindez meddig fog tartani! 🙂
Hú nem semmi hallod. irigyellek h 180 cm vagy és találsz párt. én csak 173 vok, ami szintén azért magasnak számít ugye nőben, de ne tudd meg mekkora gondba vagyok. pláne magassarkúban és sajna 180-nál nagyobb pasival még nem akadtam össze:S tök kínos a pasinak is, nekem is. utálom ha a nő alacsonyabb, ráadásul nehogy már azért ne tudjak felöltözni meg nő lenni mert a pasi alacsony és esetleg komplexusa van. pedig sok olyannal találkoztam már aki elvárta volna.. h majd én változzak ezért.. azt fújhatják. amugy igazad van egyre több magas vagy még magasabb lány van pedig, rám mégis máig ugy néznek sokszor mint vmi jetire. :))) pedig inkább szép magas legyen vki mint seggdugó.. de hát közvélemény. a tanárom is 180 kereken de az is mindig beszolt h én milyen magas vagyok ő meg kicsi.. :)) mert kb 3 centivel voltam nagyobb cipőben. nehéz dolgok ezek… jó h te tudsz vele bánni.
Khm… Seggdugó… Kösz.