Fogalmam sincs, hogy mit művelek, de folyamatosan fogyásban vagyok!
Más örülne, én azonban megijedtem. Ennél jobban már nem szeretnék
könnyebb lenni. A négy napos pörgés alatt nem is nagyon volt időm
ráállni a mérlegre, ahogy azt minden reggel szoktam. (Elképzelhető, hogy
függővé váltam?) Minden esetre azt hittem, hogy az elmúlt napok alatt
felszedtem néhány kilót, hiszen össze-vissza étkeztem, ráadásul eléggé
egészségtelenül. Csokoládé táblaszámra, pizza szelet, melegszendvics,
minden, ami a kezem ügyébe került. És mégis…ma reggel…megdöbbentem.
Hulla fáradtan este be este az ágyba, miután párom megérkezett, bár
még így is nagyon nehezen tudtam elaludni. Nem éreztem túl jól magam.
Talán az az esti Red Bull nem kellett volna, amit apám tanácsára ittam
meg a fejfájásom enyhítésére. De csak rosszabbul lettem tőle.
Reggel sokáig lustálkodtunk és senki sem fedett meg érte. Bizony ránk
fér a pihenés. Nem volt hétvégénk, évek óta nem volt május elsejénk, de
már az anyák napja sem azt képviseli nálunk, amit valójában.
Édesanyámat inkább jó előre, pénteken felköszöntöttem, mert tudtam, hogy
hulla fáradtak leszünk, és már nem tudnánk úgy örülni a dolognak,
ahogyan kellene. Pihenni így is csak a jövő hétvégén tudunk. Méghozzá
szombat délután és egész vasárnap. Csak reménykedem benne, hogy jó idő
köszönt ránk, és ki tudunk menni a Fertő tóra lazítani. Vagy legalább
kicsit kerékpározni. Elmehetnénk az Éva fagyizóba, ahol a városban a
legízletesebb fagylaltot készítik. Mindig kígyózó sorok állnak a
bejáratnál.
Ma reggel kicsit még összebújtunk Zsoltival. Nem kapkodtam. Miért is
tettem volna? Még a szüleim sem dugták ki az orrukat a szobájukból.
Kicsit ők is lustálkodtak. Azt hiszem önfeledten is csak akkor fogok
szeretkezni, ha majd kipihenem magam 🙂
Zsolti elkészítette a kávéját és a teámat. Ráérősen megittuk. Közben
hallottam, hogy már a szüleimnél is elindult a reggeli élet. A reggeli
rutin élintézése után szokás szerint ráálltam a fürdőszobai szörnyre, s
vártam az ítéletet, miszerint HÍZTÁL! De elmaradt. A mérleg kijelzője
65.7 kilogrammot mutatott! Elképedtem.
-Hogy mi van? Most szórakozol velem, az nem lehet! Hiszen rendesen
eszem! Érted? Rendesen eszem! Most már elég legyen!
Ott veszekedtem a mérleggel, már már számomra is ijesztő volt az
eredmény!
Akkor most mi a helyzet? Magam sem tudom. Élvezzem? Ijedjek meg?
Ugyan úgy eszem, mint eddig. Bár mindenki azt mondja, hogy
rendszertelenül táplálkozom, és alig-alig. Pedig én ezt nem vettem
észre.
Lehet, hogy sokkal inkább az az elmélet nyert bizonyítás, miszerint,
az vagy, aminek képzeled magad. Igen, tudom, ez így ostobán hangzik.
Pedig van egy ilyen legenda. Mégpedig az, hogy amilyennek képzeled
magad, és azt kitartóan ismételgeted és elhiszed, egy idő után ahhoz
idomul a tested. Amolyan önteremtési folyamat. Én már egy jó ideje
picinek, törékenynek, nőiesnek érzem magam a párom mellett. Úgy is
emlegetem magam, hogy “egy ilyen pici nő”, “törékeny kis nő”…stb. És
ahogy belenézek a tükörbe, még el is hiszem. Főleg, mikor Zsolti mellém
áll a fürdőszobába és magához ölel. Azt hiszem a testem is kezd ehhez a
képhez alakulni. Pici vagyok, vékony és nőies. Hát nem erre vágytam
mindig is? De bizony! Akkor meg mit ijedezem? Jogos. Nem kellene
ijedeznem, csak élveznem a folyamatot és tovább erősítenem magamban a
hitet.
Zsolti csak attól van megrémülve, hogy egyszer csak elfogyok. Azt hiszem, hogy ettől nem kell félnie. A mai napon újra indítom az edzésprogramomat. Valami izom is kell a bőröm alá!
Tegnap megvettem az új EZO élet magazint. Pokorny Lia színművésznő pedig nagyon jó ötletet adott. Az interjúban, amit a kolléganő készített vele, arról mesél, hogy a sikerének a titka az, hogy angyalokkal levelezik. Nem, ez nem mulatságos. Cseppet sem. Én nagyon is jó ötletnek tartom. Egy ilyen levél, ha megfogalmazod, olyan, mint az a bizonyos megrendelő lap, amiről már én is beszéltem. Az angyalok nagyon sokat segítenek nekünk nap mint nap, és még csak észre sem vesszük. A kis sikerek, az apró örömök mögött is Ők állnak. Ők az Univerzum csomagküldői. Ők kézbesítenek. Miért ne beszélgethetnénk velünk. Én szoktam. Az a jó, mikor az ember már természetesnek veszi a sok jót, ami megtörténik vele. Hiszen ez az igazi állapotunk. A boldogság. A sikerélmények, az örömteli pillanatok. És igen is merjük elhinni, hogy minden jót megérdemlünk. Tartsuk magunkat érdemesnek egy jó munkalehetőségre, és boldog párkapcsolatra, az anyagi sikerekre. Legyen természetes!
MERT MEGÉRDEMLEM!
Így működik az Univerzum Csomagküldő Szolgálata! Kérd, hidd és megadatik!
Legyen nagyon szép napotok!