Oké, oké, most már biztos, hogy az angyalok, vagy az Univerzum, vagy egy felsőbb erő, nevezze mindenki, ahogyan éppen jólesik, de gondoskodik rólunk, ha hagyjuk. Elhatároztam, hogy a fizetésemből veszek magamnak egy gyógybetétet, de mindennél jobban vágytam, egy kényelmes gyógycipőre. Elég sokat ácsorgok azért az üzletben, nem árt, ha van valami könnyítés.
Este, ahogy mondtam, bementem a Deichmann cipőboltba. Édesapám elkísért. Nyári cipőcskéknek még eléggé híján voltak, de mikor cipőbetétet kértem, a hölgy kipakolt elém vagy egy tucatot. Végül egy bőrből készült, “bütykökkel” megtámasztott (nem tudom mi a szakkifejezés arra, ha van a betéten talptámasz), vitte el a pálmát. Közben, ahogy a tornacsukámban bejárattam az újdonságokat, apám felhívta a figyelmemet a gyógycipőkre. Köztük is egy Easy Street márkacsaládra. Olyan érzést keltett a cipő belső talpa, mintha iszapban álltam volna. Puha volt, ruganyos, kényelmes. Ráadásul nőies.
-Tetszik? – kérdezte apám.
-Igen, nagyon – bólintottam, miközben a tükörben vizsgálgattam a látványt. – De nincs nálam elég pénz.
-Nem baj, nálam van.
Végül saját javaslatára ebben maradtunk…
-Tudod mit, Joyo? Te megveszed a talpbetétet, mi pedig anyáddal összedobjuk a cipőre a pénzt. Megérdemled. Jól dolgoztál.
Így jutottam hozzá egy kényelmes gyógycipőhöz. Ami ráadásul még tetszik is, és elérhető árban volt kilencezer forintért.
Boldog vagyok! A megrendelések sorra érkeznek, a kívánságok teljesülnek…csak higgyük el, hogy megérdemeljük őket!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: