(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Ma reggel szokás szerint meghallgattam a Bumerángot a NEO FM-en. Alapban nagyon csípem őket, sokszor megnevettetnek. De a mai téma és a végszavak kicsit kiakasztottak.

Fő témájuk ma az volt, hogy a budapestiek a tömegközlekedést ingyen használhatják, csak a “vidékiek” fizessenek. Ergo, hogyan különböztethetik meg egymástól a budapestit és a nem budapestit? Ezekre több SMS is érkezett; fikázó, vicces, ebből és abból a táborból is.

A zárszavaknál Bochkor Gáborból kibújt a kisördög. Nagyképűen, lekezelően beszélt a kiesebb városokról, főként az én szülővárosomról. Olykor az az érzésem, hogy valamiért Bochi pikkel Sopronra. Nem értem, hogy miért.

Boros Lajos igyekezett megmenteni a dolgot, Vogával és a többiekkel, végül Bochi megsértődött.

Fő kérdés ezután az volt, hogy vajon a “vidéki” mit gondol a “vidékiről” (teszem hozzá, én nem tartom magam “vidékinek”, nálam a vidék a kis falvaknál kezdődik, de velük sincsen bajon. Tapasztalatból tudom, hogy sokáig nem bírnám a fővárosban, mert nem bírok lépést tartani. A túlzott rohanást, kapkodást, stresszt én sem csípem.)

Pl: mit gondolnak a Székesfehérváriak a Soproniakról, vagy éppen fordítva. Én megmondhatom, soproni lévén négy évig ott tanultam, a legjobb barátnőm fehérvári. Én csípem őket, és szerintem nekik sincs bajuk a soproni brigáddal. 

Vagy, ahogy Boros mondta, nézzük meg a közelebbit…”-Mit gondolnak a győriek a soproniakról? Mégis csak egy megyéből valók vagyunk.”

A mi ellentéteink, ami főként a férfiak között alakultak ki a futball miatt, abból állnak, hogy laposi bunkók (győriek) és hegyi bunkók (soproniak), szigorúan a focipálya környékén! Alapban semmi bajunk egymással.

Ergo, ez a záró vitatkozás nagyon is felesleges volt. Ne azt nézzük, hogy ki honnan származik. Ha beszélgetek valakivel, nem az alapján ítélem meg, hogy hol született, vagy mi a bejelentett lakcíme…ez csak helyrajzi kérdés.

Szerintem.   

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo

 Oké, oké, most már biztos, hogy az angyalok, vagy az Univerzum, vagy egy felsőbb erő, nevezze mindenki, ahogyan éppen jólesik, de gondoskodik rólunk, ha hagyjuk. Elhatároztam, hogy a fizetésemből veszek magamnak egy gyógybetétet, de mindennél jobban vágytam, egy kényelmes gyógycipőre. Elég sokat ácsorgok azért az üzletben, nem árt, ha van valami könnyítés.

Este, ahogy mondtam, bementem a Deichmann cipőboltba. Édesapám elkísért. Nyári cipőcskéknek még eléggé híján voltak, de mikor cipőbetétet kértem, a hölgy kipakolt elém vagy egy tucatot. Végül egy bőrből készült, “bütykökkel” megtámasztott (nem tudom mi a szakkifejezés arra, ha van a betéten talptámasz), vitte el a pálmát. Közben, ahogy a tornacsukámban bejárattam az újdonságokat, apám felhívta a figyelmemet a gyógycipőkre. Köztük is egy Easy Street márkacsaládra. Olyan érzést keltett a cipő belső talpa, mintha iszapban álltam volna. Puha volt, ruganyos, kényelmes. Ráadásul nőies.

-Tetszik? – kérdezte apám.

-Igen, nagyon – bólintottam, miközben a tükörben vizsgálgattam a látványt. – De nincs nálam elég pénz.

-Nem baj, nálam van.

Végül saját javaslatára ebben maradtunk…

-Tudod mit, Joyo? Te megveszed a talpbetétet, mi pedig anyáddal összedobjuk a cipőre a pénzt. Megérdemled. Jól dolgoztál.

Így jutottam hozzá egy kényelmes gyógycipőhöz. Ami ráadásul még tetszik is, és elérhető árban volt kilencezer forintért.

Boldog vagyok! A megrendelések sorra érkeznek, a kívánságok teljesülnek…csak higgyük el, hogy megérdemeljük őket!

Ma már sokkal jobban vagyok. Tegnap még az angol nyelvvel fárasztottam magam. Mire haza jutottam, az agyam már nagyon takarékon működött. Talán ezért is sikerültek a rendeléseim. Aznapra húszezer forintnyi bevételt kértem, mert felmérve az árukészletet, nem is mertem többet remélni. Elvégeztem a szokásos szertartás, megkértem a segítőmet, hogy segítsen hozzá olyan helyzetekhez, amelyek révén ennyi bevételre tehetek szert. Meggyújtottam a füstölőt és tiszteletem jeléül mosolyogva meghajoltam a kis oltár felé.
Aznap már nem sokat törődtem a kívánságommal, túlságosan is lekötött, hogy nyitva tudjam tartani a szemeimet, mikor besétált hozzánk egy-egy vevő. Este leszámoltam a kasszát, s hangosan felnevettem. Jóleső, mélyről jövő kacagás volt. Újra rá kellett ébrednem, hogy nagyon jó humoruk van az angyaloknak. A kasszából kereken húszezer forintot emeltem ki bevételként, azaz két darab tizezrest!
Hazafelé menet apám mosolyogva közölte, hogy ma fogja oda adni a fizetésemet, ami a négy napnyi pörgés után járt. Elmosolyodtam én is az autóban. Egy röpke gondolatom volt, az is inkább csak egy vágykép. Nagyon szerettem volna húszezer forintot. Abból úgy éreztem, hogy ellennék egy darabig. Nem mondtam meg apámnak a kívánságom, ki is ment a fejemből, annyira takarékon égtem.
Otthon éppen az ágyamon ültem, mikor édesapám besétált hozzám a szobába, és felém nyújtott egy köteg pénzt.
-Ezt a munkádért kapod. Nagyon büszke vagyok rád. Jól dolgoztál.
Leszámoltam. Kereken húszezer forintot tartottam az ujjaim között.
-Apropó. Oda adtam már mai pénzed? – kérdezte apám már kifelé menet.
-Nem. Még nem – csóváltam meg a fejem.
-Akkor jól gondoltam – ezzel mosolyogva megtoldotta a kezemben lévő összeget még plusz kétezer forinttal.
Csak mosolyogni tudtam. Úgy éreztem végre nyugodt szívvel megvehetem a gyógybetéteket a cipőmbe. Továbbá kicsit felruházhatom magam a nyárra. Rám férnek a színes, vidám, könnyű szerelések.

Este újjá születtem! Végre erőt vettem magamon, és beállva a zuhany alá, megmostam a hajamat. Csodálatos érzés volt. Levágtam a körmeimet, luffa szivaccsal átdörgöltem a testemet zuhanyozás közben, organikus testápolóval ápoltam a bőrömet. Ápoltnak, könnyednek és gyönyörűnek éreztem magam. Nekem a hajmosás mindig felér egy pszichiátriai kezeléssel 🙂
Bár este ismét úgy ájultam el, amint párnát ért a fejem, mintha kupán vágtak volna. Zsoltinak azért még volt erőm puszit adni, de többre nem is emlékszem.

Reggel ébredésnél mosolyogva néztem őt, ahogy békésen alszik mellettem. Jó érzés volt tudni, hogy hozzá tartozom. Békés volt, arca kisimult, telt ajkai buján domborodtak, szőke haja kuszán a szemei elé lógott. Néztem volna még egy örökkévalóságig, de tudtam, hogy nagyon sok dolgunk van még erre a napra, így erőt vettem magamon és készülődni kezdtem.
A sminkelésnél kipróbáltam a nemrégen vásárolt Alverde márkájú arany színű szemhéjtust. Még soha ezelőtt nem használtam, de olyan könnyedén bántam vele, mintha mindig is így tettem volna. Elképesztően feldobta amúgy sem hétköznapi szemeimet. Arany-fekete keretben a nagy borostyán barna  szempár. Nagyon tetszett. És nem is kenődött el az óta sem! Elégedett vagyok vele. Ráadásul semmiféle méreganyagot nem tartalmaz. A legtöbb make up-om Alverde márkájú, mert ökológiailag tesztelt, és garantáltan semmiféle állati-, vegyi-, vagy kőolajszármazék nincs bennük. Nyugodt szívvel ajánlom nektek is kipróbálásra ezeket a termékeket. A testápolótól az ajakbalzsamig, a hajzselétől, a testápolón át a tusfürdőig, samponig, balzsamig, sminkcuccokig, mindennel rendelkeznek. Beszerezni pedig kizárólag a DM márkaboltokban lehet.

Most is itt ücsörgök az üzletben. Este mindenképpen szeretnék bemenni a Deichmann-ba, hogy megnézzem milyen betéteket árulnak, illetve szemügyre szeretném venni  nyári cipő kínálatukat. Szándékomban áll szandált, vagy kis balerina cipőt venni. De már megfordultam itt az utcában lévő olcsó ruhaüzletbe is. Oké, oké, relatíve olcsó. Maximum 3500 Ft-ba kerül egy ruhadarab. Kinéztem magamnak egy helyes kis kockás, zöldeskék színárnyalatú felsőt, ami vígan táncol a csípőm és a hasam körül, viszont felül rásimul a melleimre, így azt a látszatot keltve, hogy jóval nagyobbak, mint valójában. Azt hiszem kezdem megfogadni Gok Wan tanácsait. Körte alkatú nő lévén arra kell törekednem, hogy kihangsúlyozzam a melleimet és hosszú lábaimat, viszont eltereljem a figyelmet a széles csípőről, amivel már nem sok mindent tudok kezdeni, maximum vésni, de az meg marhaság! Könnyed ruhákat találtam, vidámak, légiesek, akárcsak én magam. Kicsit hippisek 🙂 Direkt megkértem Noémit, az eladóhölgyet, akivel, úgy érzem, egész baráti viszont alakítottam ki, hogy akadályozzon meg abban, hogy folyton lila színű ruhadarabokat vásároljak. Már nagyon sok van! Három éve bosszúból vettem magamnak egy lila kötött tunikát, mert sokáig megtiltották, hogy a liláénak bármely árnyalatát is viseljem magamon, bármilyen formában! Én a kis irányítható, naiv gyermek! Jóleső érzés volt lilát hordani, mégpedig kimondottan AZT az árnyalatot, amitől anno Gé hidegrázást kapott (A nagy focidrukker!). Később csatlakozott a felső mellé egy vékonyabb anyagból készült, de még mindig ugyan azon árnyalatú dögös, mélyen dekoltált, ezüstcsatos, empírvonalas kis gyönyörűség is. Őt egy orgonaszínű zsabós kis hosszú ujjú, és így tovább, és így tovább. Körülbelül két éve nem bosszúból vásárolom a lila színű dolgokat, hanem, mert idő közben rádöbbentem, hogy ráadásul jól is áll! 🙂 De már kezdtem túlzásba vinni a lilulást. Noémi sokat segített nekem, így került be a szekrényembe néhány ciklámen, pink, vagy éppen tégla színű ruhadarab.
Hamarosan fel is avathatom őket. Már közeleg a jó idő. Érzem! Este újra megmérem magam centivel. És ráállva a mérlegre, megnézem hogyan is áll a testzsír és testvíz indexem. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy le fog tolni, és a képembe vágja, hogy sovány vagyok.  Nem pont jó, hanem sovány! Én pedig majd kikacagom és fityiszt mutatok neki 🙂 Mert nagyon is jól érzem magam a bőrömben úgy, ahogy vagyok. Ápoltan, könnyeden, és az április végi Nap már megcsípte az arcomat is.

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo

 Fogalmam sincs, hogy mit művelek, de folyamatosan fogyásban vagyok!
Más örülne, én azonban megijedtem. Ennél jobban már nem szeretnék
könnyebb lenni. A négy napos pörgés alatt nem is nagyon volt időm
ráállni a mérlegre, ahogy azt minden reggel szoktam. (Elképzelhető, hogy
függővé váltam?) Minden esetre azt hittem, hogy az elmúlt napok alatt
felszedtem néhány kilót, hiszen össze-vissza étkeztem, ráadásul eléggé
egészségtelenül. Csokoládé táblaszámra, pizza szelet, melegszendvics,
minden, ami a kezem ügyébe került. És mégis…ma reggel…megdöbbentem.

Hulla fáradtan este be este az ágyba, miután párom megérkezett, bár
még így is nagyon nehezen tudtam elaludni. Nem éreztem túl jól magam.
Talán az az esti Red Bull nem kellett volna, amit apám tanácsára ittam
meg a fejfájásom enyhítésére. De csak rosszabbul lettem tőle.

Reggel sokáig lustálkodtunk és senki sem fedett meg érte. Bizony ránk
fér a pihenés. Nem volt hétvégénk, évek óta nem volt május elsejénk, de
már az anyák napja sem azt képviseli nálunk, amit valójában.
Édesanyámat inkább jó előre, pénteken felköszöntöttem, mert tudtam, hogy
hulla fáradtak leszünk, és már nem tudnánk úgy örülni a dolognak,
ahogyan kellene.  Pihenni így is csak a jövő hétvégén tudunk. Méghozzá
szombat délután és egész vasárnap. Csak reménykedem benne, hogy jó idő
köszönt ránk, és ki tudunk menni a Fertő tóra lazítani. Vagy legalább
kicsit kerékpározni. Elmehetnénk az Éva fagyizóba, ahol a városban a
legízletesebb fagylaltot készítik. Mindig kígyózó sorok állnak a
bejáratnál.

Ma reggel kicsit még összebújtunk Zsoltival. Nem kapkodtam. Miért is
tettem volna? Még a szüleim sem dugták ki az orrukat a szobájukból.
Kicsit ők is lustálkodtak. Azt hiszem önfeledten is csak akkor fogok
szeretkezni, ha majd kipihenem magam 🙂

Zsolti elkészítette a kávéját és a teámat. Ráérősen megittuk. Közben
hallottam, hogy már a szüleimnél is elindult a reggeli élet. A reggeli
rutin élintézése után szokás szerint ráálltam a fürdőszobai szörnyre, s
vártam az ítéletet, miszerint HÍZTÁL! De elmaradt. A mérleg kijelzője
65.7 kilogrammot mutatott! Elképedtem.

-Hogy mi van? Most szórakozol velem, az nem lehet! Hiszen rendesen
eszem! Érted? Rendesen eszem! Most már elég legyen!

Ott veszekedtem a mérleggel, már már számomra is ijesztő volt az
eredmény!

Akkor most mi a helyzet? Magam sem tudom. Élvezzem? Ijedjek meg?
Ugyan úgy eszem, mint eddig. Bár mindenki azt mondja, hogy
rendszertelenül táplálkozom, és alig-alig. Pedig én ezt nem vettem
észre.

Lehet, hogy sokkal inkább az az elmélet nyert bizonyítás, miszerint,
az vagy, aminek képzeled magad. Igen, tudom, ez így ostobán hangzik.
Pedig van egy ilyen legenda. Mégpedig az, hogy amilyennek képzeled
magad, és azt kitartóan ismételgeted és elhiszed, egy idő után ahhoz
idomul a tested. Amolyan önteremtési folyamat. Én már egy jó ideje
picinek, törékenynek, nőiesnek érzem magam a párom mellett. Úgy is
emlegetem magam, hogy “egy ilyen pici nő”, “törékeny kis nő”…stb. És
ahogy belenézek a tükörbe, még el is hiszem. Főleg, mikor Zsolti mellém
áll a fürdőszobába és magához ölel. Azt hiszem a testem is kezd ehhez a
képhez alakulni. Pici vagyok, vékony és nőies. Hát nem erre vágytam
mindig is? De bizony! Akkor meg mit ijedezem? Jogos. Nem kellene
ijedeznem, csak élveznem a folyamatot és tovább erősítenem magamban a
hitet.

Zsolti csak attól van megrémülve, hogy egyszer csak elfogyok. Azt hiszem, hogy ettől nem kell félnie. A mai napon újra indítom az edzésprogramomat. Valami izom is kell a bőröm alá!

Tegnap megvettem az új EZO élet magazint. Pokorny Lia színművésznő pedig nagyon jó ötletet adott. Az interjúban, amit a kolléganő készített vele, arról mesél, hogy a sikerének a titka az, hogy angyalokkal levelezik. Nem, ez nem mulatságos. Cseppet sem. Én nagyon is jó ötletnek tartom. Egy ilyen levél, ha megfogalmazod, olyan, mint az a bizonyos megrendelő lap, amiről már én is beszéltem. Az angyalok nagyon sokat segítenek nekünk nap mint nap, és még csak észre sem vesszük. A kis sikerek, az apró örömök mögött is Ők állnak. Ők az Univerzum csomagküldői. Ők kézbesítenek. Miért ne beszélgethetnénk velünk. Én szoktam. Az a jó, mikor az ember már természetesnek veszi a sok jót, ami megtörténik vele. Hiszen ez az igazi állapotunk. A boldogság. A sikerélmények, az örömteli pillanatok. És igen is merjük elhinni, hogy minden jót megérdemlünk. Tartsuk magunkat érdemesnek egy jó munkalehetőségre, és boldog párkapcsolatra, az anyagi sikerekre. Legyen természetes!

MERT MEGÉRDEMLEM!   

Így működik az Univerzum Csomagküldő Szolgálata! Kérd, hidd és megadatik!

Legyen nagyon szép napotok!

Először is, kedves Lolo, nem sértődtem
meg, tudom, hogy felszínes vagyok 🙂 Elfogadtam, ahol tudok, ott
megpróbálok változtatni magamon. De ez nem olyan könnyű. Nem lehet
átformálni egy ember jellemét hipp-hopp, varázsütésre. Szépen, lasan,
mint ahogyan a szél és a víz alakítja a köveket. Így működnek az emberek
is. Főleg, ha önszorgalomból kívánnak megváltozni.

Megpróbálok segíteni neked, de jobb,
ha ezt szakemberekre bízom…szóval idemásolom neked az Ikrek-férfi
jellemzését 🙂

Ikrek férfi – az örök kalandozó:

Diplomatikus és udvarias, így érzelmi
téren nagyok a lehetőségei. Az
ikrek férfi udvarlása könnyed, felszínes, levegős. Nem csoda, hiszen e
jegy maga is levegős az asztrológia tanítása szerint. A levegő pedig
tudjuk, szerteárad, körülvesz bennünket, megfoghatatlan. Illik ez az
Ikrek férfiakra is, akik könnyedén, művészi tehetséggel bánnak a
szavakkal, úgy veszik körül bódító udvarlásukkal a szeretett nőt, mint
egy puha szőrme. Mindent megtesz azért, hogy bizalmat ébresszen maga
iránt, általában azonban sem nem őszinte, sem nem állhatatos, leginkább a
hűtlenség jellemzi, ami már-már nélkülözhetetlen szükségletévé válik
(természetesen itt is különbséget kell tenni a pozitív és a negatív
típus között), továbbá tekintettel kell lenni a jegyre jellemző
kettősségre.


Nos, az ikrek férfi nem ígéri le a csillagokat az égről, nem ígér
meseszép ékszereket, drága kelmét, helyette saját magát ajánlja,
szerelmét, amelyet ha megízlel a kedves, soha többé nem kíván magának
mást. A puha, szép szavak játékosan buggyannak ki az Ikrek férfiból,
már-már rutinosan, hiszen imád a szavakkal játszani, szereti kipróbálni
azok hatását. S legtöbbször sikerrel.


A randevúra sietősen és elkésve érkezik. Általában mindig rohan
valahová. Van úgy, hogy egyik randevúról a másikra, de most nem az Ikrek
férfi hűtlenségéről szól a mese…


Mert az Ikrek férfi – azért ezt a hűség kedvéért meg kell jegyeznünk –
nem éppen hűséges. Nem is igen érti pontosan ennek a szónak a
jelentését, ha ezt erőltetjük, csak értékes perceket veszítünk, azokból a
futó órákból, amelyeket egyedül nekünk, csak a mi számunkra tartogat.
Nézegeti is a szerelmi együttlét csodálatos pillanatai után az óráját.
Na, nem túlságosan feltűnően, de azért jól láthatóan. Mert siet, hová
is? A barátnőtől a feleséghez, a feleségtől a barátnőjéhez. Szeret
virágról virágra szálldosni, és bár fizikailag nem túl mutatós, mégis
hódít, mivel jókedélyű és sziporkázó csevegő.


Megfelelő női partnere az lehet, aki megosztja vele társadalmi
kötelezettségeit és szellemi foglalatosságait, és akire rábízhatja a
házimunkák zömét, mivel ettől nagymértékben idegenkedik. (Különösen
mosogatni utál!) Kapcsolatuk szempontjából a legrosszabb dolog – és amit
az Ikrek férfi semmiképpen nem tűrne el – a női partner túlzott
birtoklási hajlama.


Mert az Ikrek férfiaknak van egy nagy gyengéjük (csak egy?) és ez a nő.
Ha egy nőt látnak, nem tudnak ellenállni a kísértésnek, és azonnal
udvarolnak, megpróbálják levenni a lábáról. És ez legtöbbször sikerül is
nekik. S ekkor kerülnek csak igazán bajba. Mert be kell sorolni a többi
közé, időt kell szánni rá, és akkor még ott vannak a régiek és még
hány, de hány ezután meghódításra váró asszony, leány? Szegény, szegény
Ikrek férfiak, bizony nem irigylésre méltó az életük. (Igaz, a
feleségüké sem.)


Olykor csúnyán viselkedik társaival, manipulálja őket, s ilyenkor az
érzelmekkel visszaélő szédelgővé válhat. Megtörténhet, hogy
kedvességével csak nyers és realista természetét leplezi. Nem tanácsos
titkot rábízni, mert az könnyen közkinccsé válhat, inkább közvetett
reklámkeltés céljára alkalmas.


Nem szereti, ha durván bánnak vele, ettől azonban következetlensége
miatt mégsem menekülhet. Ilyen esetben igen ingerlékeny és kritizálóvá
válik.


Szeret mindent, ami szokatlan, különös, meglepő, mivel a konformizmust a
legelítélendőbb dolgok között tartja számon.



Remélem tudtam valamicskét segíteni. Nekem is volt már közöm
Ikrek pasihoz, de nem volt valami hú-de-komoly így nem is tartott túl sokáig. Lássuk be, hiába a hasonlóság,
két azonos jegyű ember képes a legnagyobb tükröt mutatni egymásnak, így
szembesülünk a legnagyobb hibáinkkal is. Ugyan olyan szétszórtak voltak
és felszínesek, mint én. Csak ezt a másik fél szemszögéből látni, már
nem volt jó. Így megértetem milyen rossz, mikor az embert nem veszik túl
komolyan és ide-oda csaponganak. Még egy baráti társaságban is. Ezért
van az, hogy azonos jegyű férfival többet nem kezdek!Olykor magamat is
nagyon nehéz elviselnem 🙂