(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Szép napot kívánok neked, kedves ide tévedő! 🙂

Úgy néz ki a helyzet, hogy végérvényesen megkaptam a munkát a Magentánál! 🙂 Hipp-hipp-hurrá! Ráadásul csütörtökön kezdek, reggel nyolc órakor. Ez annyiban necces, hogy bérletem van a VOLT fesztiválra, és nincs szándékomban kihagyni. 🙂 Úgyhogy…ha két energia itallal is, de végig fogom csinálni azt a négy napot kevés alvással! Csak négy napról van szó, utána pedig négy órányi munkáról! Szegény párom napi tíz órában ásni fog még a héten, és bizony neki is van bérlete, és ő sem akarja kihagyni a Rock nagyjait! Egymást fogjuk támogatni. Innunk sem kell, így is szédelegni fogunk. Majd meglátjuk mi lesz az eredmény.

Tegnap valamilyen isteni sugallattól vezérelve megírtam a regény utolsó fejezetét! Igaz, hogy csupán nagy vonalakban, hiszen még nagyon sok gondolat eszembe jutott utána, és biztos vagyok benne, hogy még kétszer ennyi megfogalmazódik, mikor valóban befejezem a könyvet. Olyan volt, mint valami jóslat, ami csak úgy a semmiből megrohant. Egy látomás? Egy vágyálom? Nem tudom. Minden esetre egyszerű, hétköznapi, mégis megnyugtató jelenetsorokból áll a legutolsó.

Talán így átadhatom másnak is azt, amit sikerült megértenem. Talán találnak benne válaszokat a fel tett, vagy fel nem tett kérdéseikre, hiszen minden élet egy hatalmas kaland. Ezt megtanultam. Minden csupán felfogás kérése! 🙂

Ma még dolgozom rajta. Még a legutóbbi fejezetet is ki szeretném egészíteni, mert olyan kis nyúlfarknyi és szinte semmitmondó lett, hogy elégedetlen vagyok vele. Na de majd a mai napon 😀 Végre elcsattan az első csók. Fura lesz újra átélni. Mert, amikor kiírom magamból, annyira mélyen belesüllyedek a saját gondolataimba, hogy mindent újra átélek érzelmileg. Úgy, ahogy akkor. Örömöt, bánatot, fájdalmat. Így egy kicsit tartok attól a részről, ami a kapcsolat megromlását és a szakítást öleli fel. De tudom, hogy ki kell adnom magamból. Olyan lesz, akár egy szülés. Kiadom magamból. És, ha “megszületik” a regény, önálló életre fog kelni!

Legyen nagyon szép napod!

Joyo 

 Elég hosszú és mozgalmas volt a hétvége. Ezt most nehéz volna mind összefoglalni. Csak szerettem volna jelezni, hogy élek, és jól vagyok, bár izgalmaktól, a két bejegyzés közötti idő sem volt mentes! Természetesen találkozásokról van szó.

Renováltuk a házunkat, festettünk, csiszoltunk, mázoltunk…de nem minden lakó vett részt a “mozgalomban”. Édesanyám kicsit csalódott is, de hát ez van. Nem mindenki mozgósítható. Bár aki részt vett benne, az élvezte is.

Úgy néz ki, hogy párom szeptembertől olyan bejelentett munkalehetőséget kap, minek köszönhetően egy-két éven belül saját lakást vehetünk. És már nyugodtan gondolkodhatunk az esküvőnkön is. 

Én a mai napon elmegyek a postára, és igényelek egy erkölcsi bizonyítványt, hogy leendő munkaadóim lássák, nincs priuszom…bár nem sok hiányzott hozzá 🙂

Legyen nagyon szép napotok!

 Megint fogytam! De nem szándékosan. 65.4 kg vagyok! Az elmúlt három napban teljesen szét voltam csúszva. Nem találtam a középpontomat. Képzelj el korongokból álló oszlopot, amit elemenként raksz össze. Megvan? Akkor mindezt helyezd el úgy, hogy pontosan ketté vágja a testedet, mintha az volna mértani közeped. És most képzeld el, hogy azok az elemek, melyekből építetted, össze-vissza csúsztak, és az oszlop nagyon-nagy ingataggá vált.

Valahogy így voltam három napon át. Hol ideges voltam, hol fáradt, hol elbőgtem magam, néha, de csak tényleg pillanatokra úgy tűnt, hogy megleltem az egyensúlyt, hogy helyre illesztettem az elemeket, de elég volt egy kisebb “földrengés” (egy rossz szó, egy találkozás, egy pillantás, egy hír, egy “érdekes” vásárló) és újra kibillentem. Nagyon ingatag vagyok idegileg. Pedig igyekszem edzeni magam. A fogyásom is annak köszönhető, hogy túlvállaltam magam. Nincs étvágyam, ugyan akkor estére már fáj a gyomrom. Nehezen kelek fel, este pedig szinte beleájulok az álomba! Remélem most már sínen van a jövőm, és miután elkezdek dolgozni,  kiegyensúlyozottabb leszek, és be tudom újra osztani az időmet. Erre csupán akkor voltam képes, mikor még főiskolás voltam Székesfehérváron, és hozzá voltam igazítva az előadásaimhoz…

-Reggel háromnegyed 7kor ébresztő, a kedvenc reggeli rádióműsoromra, utána öt perc vegetálás, nekirugaszkodás, hogy elinduljak a törzsfejlődésben a homo sapiensig. Lábbal benyomtam a számítógépet, a távirányítóval bekapcsoltam a Tv-t, és lenyomtam a rádiót. Míg betöltött a számítógép, kimentem vécére, feltettem a teavizet forrni és arcot mostam. Utána elkészítettem a reggelimet (akkor reggeliztem rendszeresen!), és fél szemmel a reggeli műsort, a másikkal az internetet nézve, megreggeliztem. Utána fogmosás, öltözés, néha sminkelés, és beértem úgy az első előadásomra, hogy még maradt is időm.

Ez a napi rutin felborult, mikor vége lett az iskolának, és haza költöztem. Tudom, ki alakíthattam volna itthon is egyet, de valahogy mindig felborult a dolog.
Lustálkodás Zsoltival, majdnem 7ig, pedig 6:05-kor szólal meg a rádió. Utána párom elsiet, én még szörfölök a neten. Elvégzem a reggeli dolgaim (vécé, fürdés, fogmosás) Utána nagy nehezen felöltözöm, és mire elindulunk a virágüzletbe, van mikor még mindig nem ébredtem fel teljesen, és olyankor cseppet sem vagyok valami barátságos!     

Talán valóban ki kellene alakítani egy reggeli rutint, s azon felül még egy napit is, hiszen ahhoz, hogy változtatni tudjak az életstílusomon (mert a mostani eléggé károsítja az egészségemet!), meg kell tanulnom jobban beosztanom az időmet! Talán, ha elkezdek dolgozni, könnyebb lesz, hiszen ismét hozzá leszek valamihez igazítva. 
Reggel 8kor nyitás, rendezkedés…így már korábban ki kell másznom az ágyból, mint 7 óra, és megpróbálni elérni a homo sapiens, de legalább a homo erectus fejlettségi fokát, mire átlépem a Magenta küszöbét. Mégsem moroghatok a belépő vásárlókkal, különben olyan eseményig jutok az evolúció során, amire homo sapiens önmagától még nem volt képes! Repülni fogok!
A fejembe vettem, hogy most már valóban újra elkezdek mozogni. Muszáj, amilyen ütemben fogyni kezdtem. Hogy ne lógjon rajtam a bőr úgy, mint egy sharpei kutyán, izmokat kell tennem a bőröm alá! Hogy valami tartásom legyen! 🙂 
Szerintem munka után lesz időm elmenni a konditerembe. Váltok egy bérletet. Így biztosan lesz okom elbuszozni/tekerni/gyalogolni az edzőteremig, és átmozgatni minden izomcsoportomat! És nem utolsó sorban, az idegrendszerem érdekében, levezetem a fölösleges energiáimat és a felgyűlt feszültséget!

De addig is… felugrom a Leg Magic-re és a Fitt Labdára amolyan szokott 300 hasprés erejéig! 😀

Legyen nagyon szép estéd!

Joyo

 Létezik egy olyan hipotézis, hogy bizonyos illatok előidéznek emlékeket. Lehetnek azok akár milyen régiek, jók vagy rosszak. Ha megérzed azt a bizonyos illatot, egyszer csak minden beugrik. Mintha egy filmet néznél.

Ma én is megtapasztaltam, ám ezúttal tudatosan.

Éppen tobozokat válogattunk a nálunk gyakorlati foglalkozásban lévő fiúval. De egész nap valami különös érzés fogott el. Fura illata volt Té-nek. Parfüm és mentol keveréke lengte körbe, s én csak annyit tudtam, azt nem, hogy honnan, de ismerős volt. Nagyon, nagyon ismerős.

Kellett hozzá legalább öt perc, mire minden a helyére kattant az agyamban. Világoszöld Orbit! Hát ez az! Világoszöld Orbit rágógumi! A rohadt életbe! Elkeveredve a Hugo Boss parfümmel… nos…olyan illatot komponált, amit immáron három és fél éve nem éreztem. Gé-nek volt mindig ilyen illata. Frissítő, különleges, bárhol felismerhető. Az ő kedvence volt a világoszöld Orbit is.

Zavarban voltam tőle. Igyekeztem a munkámra összpontosítani, de mikor egymás felé hajoltunk, mert éppen bezsákoltuk a szétválogatott tobozokat, annyira az orromba, majd az agyamba mászott az az illat, hogy hátrálnom kellett. Eszembe jutott Gé vékony, csontos alakja, láttam magam előtt a járását, az arcát, ám fura módon nem mosolygott. Egyetlen szó villan be mindig a fejembe, ha Gé-t kellene jellemeznem, mind fizikailag, mind viselkedésileg…kemény! Nem izmos, hanem csontos, de hiába volt is rajta némi súlyfelesleg…mindig kemény maradt a teste. Sosem tudtam kényelmesen belesimulni az ölelésébe, még akkor sem, amikor kölcsönösen szerettük egymást. Akkor még nem tűnt fel. Csak később, mikor már volt összehasonlítási alapom. A párom is vékony, de mégis… mikor odabújok hozzá, puha, kényelmes, meleg az ölelése. Otthon vagyok, és biztonságban érzem magam.

A biztonságérzet Gé-nél is megvolt, de a többi nem. Ő kemény volt. Zsolti lágy, mégis férfias.

Mikor már nem tudtam normálisan gondolkodni…lásd a fentiek… kértem Té-től egy rágógumit. Amikor bekaptam, és elkezdtem rágni, mosolyogva fogadtam az ismerős ízt (nagyon régóta nem ettem ilyen rágót), s vidáman tapasztaltam, hogy az emlékek kezdenek elpárologni, mert már koránt sem azt a bizonyos egyveleget éreztem. A számban lezajló ízorgia száműzte, mert már az az erős mentolos illat belülről töltötte ki az orromat. Más kívülről érezni, és más rágni. Hálás voltam a világoszöld Orbitnak…mert ahogy felidézte, úgy száműzte is az emlékeimet!

 Szép jó reggelt mindenkinek! 🙂

A tegnap előtt kapott híreken kicsit elgondolkodtam. Aki olvassa a “Csak azért is túlélem!-az életem…” című kisregényt, ismeri Balázs nevű szereplőmet. Őt, aki először forgatta fel az életem, és beavatott a szexualitásba. Aki miatt tizenévesként éjszakákat sírtam át 🙂 Tulajdonképpen a hír, örömhír, mert egy hete megnősült. És csupán azért gondolkodtatott el ez a tény, mert sosem hittem volna róla, hogy elszánja magát erre a nagy és fontos lépésre. Két fényképet tett fel wiwre, amin a feleségével látható. Nagyon helyesek együtt. Balázs az elmúlt öt évben megférfiasodott, néhány kilót szedet fel magára. Már koránt sem az a mesebeli szép szőke herceg, aki után ácsingóztam, veszekedtem, sírtam, ábrándoztam…:-)

Nem hittem volna, hogy valaha is megnősül. Elvált szülők gyermeke, egy eléggé hányattatott gyermekkorral. Félreértés ne essék, nagyon is örülök a boldogságának. Ráadásul a választásán is meglepődtem. Amióta csak ismerem…amolyan pláza cicákkal, vagy legalább “szépségkirálynőkkel” randizott. A felesége, pedig egy egyszerű, szolid szépség, sötét rézvörös hajával, kerek arcával, helyes kis szeplőivel, teltebb idomokkal. Összeillenek. Kellemesen csalódtam. És nagyon kíváncsi leszek a gyermekeikre. 🙂

Tudjátok min lepődöm meg mindig? Hogy olyan férfiak nősülnek meg körülöttem és születik gyerekük, akikről sosem gondoltam volna, mert ők maguk is tiltakoztak a házasság szentsége ellen.És én? Én nem tiltakozom ellene. 24 éves vagyok. Vajon miért siettetem a házasságot? Tudom, hogy a párom az igazi. Tudom, hogy vele szeretném leélni az egész életemet. És ez kölcsönös. Szeretnék tőle gyerekeket. De miért siettetem? Miért érzem úgy, hogy lemaradok valamiről? Miért akarok minél gyorsabban férjhez menni és gyerekeket szülni? Hiszen még fiatal vagyok. Nem maradok le semmiről,ha várok még pár évet. És a párom sem. Erős, egészséges férfi.

Tulajdonképpen győzködöm magam. Először dolgoznom kell! Legyen pénzem, legyen félretett pénzem, hogy el tudjak indulni az életben. És kapjak GYES-t. Az pedig csak egy évi folyamatos munka után jár.

Talán annyira szeretem a páromat, hogy minél gyorsabban szeretném megerősíteni ezt a kapcsolatot? Hogy szeretném hivatalossá tenni? Hogy húzzuk fel egymás ujjára a karikagyűrűket? Különös a női természet. Míg a legtöbb férfi húzza, ameddig csak tudja, addig a nők nagy százaléka siettetni szeretné a családalapítást! 🙂

Próbálok nem ebbe a halmazba tartozni 🙂

Legyen szép napotok!

Joyo   

 Különös az ember. És még különösebb a szerelem! Sosem tudhatod mikor csap le rá…váratlanul.

Nem gondoltam volna, hogy újra ezt az érzést fogja kiváltani belőlem. Hogy minden olyan lesz mint régen. Azt hittem már csillapodott, hogy nem égek olyan magas lángon, de, ha meglátom, a szívem hevesebben ver, a pulzusom megemelkedik, a gyomromban pedig, mintha pillangók repdesnének.

Ahogy engem nézett, a bőrömet perzselte a tekintete. Zöld szemeiben vágy, rajongás és szerelem keveréke látszódott. Ő az egyetlen ember a Földön, aki így tud rám nézni. Mintha én volnék a legjobb dolog a világon. Egy ajándék a számára.

Éreztem, hogy elpirultam, ahogy ott ültünk az étteremben a családom körében, és ő megfogta a kezemet, majd a szájához emelte, és egy puha csókot lehelt a kézfejemre, miközben pillantását az enyémbe fúrta.

Éreztem, hogy újra belé szerettem. Hogy ugyan olyan heves lángon égek, mint két évvel korábban.

Létezhet ilyen? Hogy újra és újra beleszeretünk a kedvesünkbe?

Gyönyörű érzés 🙂

Remélem tetszettek a képek, annak, aki kíváncsi volt rá.

Lassan elkezdek dolgozni. Már várom. Azt hiszem kapok egyenruhát is. Szép kis magenta színűt 😀 Már kiszámoltam a nett keresetemet is, találtam hozzá  egy remek programot. Ha valakit érdekel, itt megtalálja: Nettó bér kalkulátor 2010

Szépen haladok a regényemmel is. Sok időm nem volt még írni, de az ötletek már nagyon gyűlnek a fejembe. Majd kicsordulok, de általában vagy lehetőségem, vagy időm nincsen leírni őket 🙂

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo

 Sziasztok! Ahogy ígértem…felteszem a képek tárhelyének a címét. Remélem tetszeni fognak. Én nagyon élveztem az estét! 🙂

Szép álmokat!

http://picasaweb.google.hu/j.k.fulop/24Szuletesnap#

 Megünnepeltük a 24ik szülinapomat! Mindenkinek nagyon szépen
köszönöm, aki gondolt rám. 🙂

Úgy érzem, hogy kimondottan jól
sikerült. A Fehér Rózsa nevű étteremben vacsoráztunk mind a nyolcan. Jó
volt látni a családomat, ahogy körülöttem vannak. És vidámak, boldogok,
jóízűen esznek.

Amikor beléptünk az étterembe, a fő helyen
álló szék háttámlájára három lufi volt kötözve. Egy 2-es, egy 4-es, és
egy “Boldog
születésnapot!” feliratú. A családom felköszöntött. Főleg pénzt
kaptam mindenkitől, vagy vásárlási utalványt. Páromtól pedig két könyvet
kaptam; Fejős Éva új könyvét, a
Mexikóit, valamint Paulo Coelho szintén legújabb művét, a
Bridát.

Sokat
fényképeztünk, hamarosan megszerkesztem a képgalériát a Gmail-en, ha
szeretnétek megnézni, este felteszem a linket.

Annál
boldogabbnak, gyönyörűbbnek, elégedettebbnek még sosem éreztem magam. A
párom ott ült mellettem, és szerelmes szemekkel egyfolytában engem
nézett. Majdnem lefolytam a székről  *erősen pirul*.

Ne haragudjatok, de nem tudok többet az estéről írni. Azt hiszem a
lényeg benne van 🙂

Viszont…képzeljétek, csoda történt! Munkát kaptam! 🙂 Felvettek a
Magenta színű céghez, egyenlőre négy órában. Olyan sokat még nem fogok
keresni, de éppen annyit, hogy elinduljak. Később felvehetnek
nyolcórásban értékesítőnek a pultba. Remélem valóban nekem való lesz ez
az állás. majd kiderül. Júliustól már én is magenta színben fogok
futkározni a Kisvárkerületen 🙂

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo 

 Szép jó reggelt mindenkinek!

Elkezdtem ünnepelni a 24-ik szülinapomat! 🙂

Ma már örömet okoztam apámnak kávéval, anyukámnak egy szép, pillangós karkötővel, mert szépen összedolgoztunk 9 hónapig, és túléltük a császármetszést… a páromnak pedig kávét és süteményt vittem be reggel. Cserébe mindenki boldogan megölelgetett és megpuszilgatott.

Kíváncsi leszek a mai napra! 🙂

Igyekszem teljes mértékben jelen lenni, hogy ne rohanjon úgy el a szülinapom! Szeretnék a lehető legtöbb mindenre emlékezni!

Legyen nagyon szép és eredményes napotok!

Joyo

Szép hétvégét kívánok mindenkinek…már ami még hátra van belőle! 🙂

Holnap lesz a 24-ik születésnapom, de tegnap este elmentem a barátnőimmel ünnepelni. Hagytam magam sodródni az árral. Összesen heten voltunk. Beültünk egy sörözőbe iszogatni, később, mivel tegnap volt a Múzeumok éjszakája, körbejártuk a főtéri múzeumokat. Megnéztük az erdészmúzeumot, és a Fabricius házat, ahol a régi római kori leleteket mutatták be. Nagyon régóta be szerettem volna jutni, de eddig vagy időm, vagy lehetőségem ne volt rá. Nagyon hangulatos volt. Bár az egészet nem tudtam végigjárni, mert valami hirtelen jött ötlettől hajtva, elindultunk a Colosso nevű szórakozóhely felé. Csak mi, lányok. Párom és Andris inkább kihagyták a dolgot. Ingyenes volt éjfélig a belépés, de nem maradtunk túl sokáig. Se Nono, se Enci nem voltak ráhangolódva kellően a bulira, egyéb, privát okokból kifolyólag. Igyekeztem megértő lenni, és meggyőztem őket, hogy nem muszáj ott maradnunk. Nekem is fájt a fejem, sőt, hasogatott, bár attól még úgy ugráltam, mint valami elmebeteg. Nem pasizni, hanem szórakozni mentem oda, így egyáltalán nem érdekelt, hogy ki bámul meg, vagy ki nem…

Nono visszafuvarozott a Várkerületre, ahol becsatlakoztam Páromhoz és Andrishoz. Őt hazakísértők, mi, pedig egy kicsit még sétálgattunk a városban. Fényképezgettünk, beszélgettünk, ölelkeztünk, és csókolóztunk. Úgy éreztem, mintha szárnyim nőttek volna. Pedig az egyetlen alkoholos dolog, amit tegnap megittam, az egy vodka-narancs volt, és azt is este kilenckor. Ám, éjjel egy órakor a szerelemtől repültem.

Helyre pakoltam magamban a dolgaimat. Igen, igen, tudom, hogy ezt már sokszor mondtam. És nem tudom megígérni, hogy soha többet nem fogok összeomlani.  Bár a mérete mindig változik.

Igazából ma is kicsit megrogytam… de tudom külső szemlélőként nézni a dolgokat, s mivel tudom, hogy mindez gonoszkodásból cselekedték…kiröhögöm 😀

Bóklásztam az wiwen. Feltöltöttem néhányat a tegnap készült képekből. A hírfolyamon, ekkor megpillantottam, hogy Kéti, Gé unkatestvére, aki amúgy is mindig “furán” (értsd: bunkón) viselkedik velem, új képeket töltött fel a szülinapjáról. Neki két nappal korábban volt. Volt egy nagy családi kép, amin nem is mindenki szerepelt, de írtam egy hozzászólást. Egyszerű, amolyan semmit mondót, de gratuláltam neki a szülinapjához, mert engem jól neveltek 🙂 Tíz perccel később láttam a hírflyamon, hogy a kommentemet követően feltett még két képet. Köztük az egyiken Gé és Jé volt látható szorosan összeölelkezve, valami hasonló szöveggel: “Jé és Gé! Jaj e szeretíííí! Aranyosak” Na most a képről inkább nem nyilatkozom, megvan a véleményem, vagyis: ” A látszat néha csal”. Igaz, ezt bármikor, bárkire lehet mondani, ha éppen lefotózzák.

Na most ezen felnevettem! 😀 Rájött, hogy megnézem a képeit, és gondolta kicsit gonoszkodik. Ilyen képeket nem szokott feltölteni.

Egyszóval nekem címezte a dolgot. Én pedig nevettem. A nők gonoszak. Erre már rájöttem 🙂

Holnap a családommal ünnepelem a szülinapomat. Ellátogatunk a Fehér Rózsába. Kezdünk oda szokni. Egy biztos, a hely nagyon hangulatos, udvarias és remek a kiszolgálás, az étel pedig nagyon finom. Még sosem ünnepeltem ott a születésnapomat. Szeretnék elegáns lenni, és egy kicsit idegesít, hogy 14 fokot mondtak holnapra, esővel. Valahogy majd megoldom. A családom újra összeül, eszünk egy jót, beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Az én családom ugyan közel sem olyan nagy, 8an leszünk összesen, ugyan akkor nagyon is összetartunk. 🙂   

Legyen szép napotok. Holnap jelentést teszek, és aki szeretné, megnézheti a fényképeket is 🙂

Joyo