Túléltem az osztálytalálkozót! SŐT! Kimondottan jó volt. Ugyan
összesen csupán 10en jelentünk meg az egykor 23 fős osztályból, plusz a
volt osztályfőnökünk. De nagyon is jól éreztük magunkat. Előtte
ettünk-ittunk (csak apró sütit és üdítőt), nekem muszáj volt némi házi
pálinkát magamba döntenem, mert remegett kezem-lábam az idegességtől a
legelején. Fogalmunk sem volt Zsé-vel, hogy mire számítsunk. Igazság
szerint senki sem tudta, hogy mire számítson…
Délután három órakor indult el a hajó. A fedélzeten sikerült még két
kupica pálinkát lenyomnom…onnantól kezdve már sokkal fesztelenebb
voltam. Amikor már minden sínen volt, és láttuk, hogy mindenki jól érzi
magát, szervezőkként mi is megnyugodtunk Zsé-vel.
A grillezés mindenkinek nagyon tetszett, és a hús is nagyon finom
volt. Hat óra körül értünk vissza a kikötőbe. Onnan Cézár Pincébe vettük
az irányt, ugyanis Gyógygödör tele volt.
Sokat fotóztunk, beszélgettünk, nosztalgiáztunk. Az esti bulizáshoz
már nem csatlakoztam. Hogy miért? Mert másnap, azaz Vasárnap délelőtt
kilenc órától részt vettünk a Vas’Villa kerékpártúrán a családommal. Így
Zsoltit megkértem, hogy este tíz órára jöjjön értem a Cézárba, és
tereljen haza, hogy biztosan elinduljak.
Mielőtt lefeküdtünk volna, még feltöltöttem a képeket. Akit érdekel ITT megtalálja őket. 🙂
A kerékpár túra eleje számomra eléggé döcögősen indult, mert az előző
nap elfogyasztott alkohol hatása érződött. Másnapos voltam. De
szerencsére eléggé edzett ahhoz, hogy ne nyavalyogjak és nyüszögjek.
Csendesen szenvedtem! A túra hossza összesen 27 km volt.
Sopron-Fertőrákos-Balf-Sopron útvonalon. Sajnálatos módon a túra 1500
indulója már a legelején megtanulhatta, hogy saját és mások érdekében is
jobb betartani a meghirdetett biztonsági előírásokat.
Miszerint…
-Szigorúan maradj a számodra kijelölt sávban!
-Jól karbantartott kerékpárral indulj!
-Tartsd be a követési távolságot!
-Zéró Tolerancia (avagy csak semmi alkohol!)
-A bukósisak használata nem kötelező, de erősen ajánlott!!!
Ugyanis Sopron és Sopronkőhida között egy alkoholos befolyásoltságú
nevező Soprontól kezdve bőszen előzte az egész csapatot, átlépve a
záróvonalat, bukósisak nélkül. Amikor is elgázolt egy éppen balra
indexelő és lassan beforduló osztrák rendszámú személygépkocsit.
Többszörösen súlyos koponyaalapi törést szenvedett és úgy tudom, hogy
leszakadt az egyik füle. Állítólag brutális volt. Az egyik szervező
szélsebesen tekert visszafelé, és közben szigorúan azt az utasítást adta,
hogy mindenki nézzen mereven előre!
Szerencsére minden alkalommal a sort egy mentőautó kíséri.
Tulajdonképpen ezt leszámítva a túra jó volt, mind a négyen sikeresen
teljesítettük a távot, bár a sorsolás során nem nyertünk semmit.
Mondhatni…a részvétel a fontos 🙂
Délután megebédeltünk a Gyógygödörben, vásároltunk vacsorának való,
és pihentünk. Párommal végre újra egymásnak eshettünk, annyira azért nem
voltam fáradt 😉
Azt hiszem újra kezdem megtalálni magam.
Szépen haladok az Emlékkönyvvel is. Lassan elérek azokhoz a
részekhez, amiket már nagyon szerettem volna megfogalmazni és kiírni
magamból. Remélem tetszik nektek is. Mondanátok róla véleményt? 🙂
Nagyon megköszönném.
Már csupán a Nyárnak kellene idetalálnia!
Joyo másnaposan a balfi brutális emelkedőn…kellett a sapka, hogy elbújjak…
Az idő legalább kegyes volt hozzánk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: