Múlt és jelen összemosódik!

Nagyon szép napot kívánok mindenkinek!

A mai napon a párom megkezdte munkáját az új munkahelyén. Izgatott vagyok, hogy milyen lesz. Talán izgatottabb, mint ő.

Egész hétvégén intenzív lelki életet éltem. Folytattam az Emlékkönyvet, és nagyon köszönöm, hogy értékelitek a fejezeteket, hiszen így legalább tudom, hogy mi a véleményetek a történet menetéről.

Szombaton segítséget nyújtattam Zsolti egyik női barátjának. Igazi csatornává váltam, hogy megoldjuk a gondjait Tudom, hogy egy beszélgetés nem lesz elég, de majd Ő felkeres, ha úgy érzi, újra beszélgetni szeretne. Ráadásul hozná az egyik barátnőjét is. Kártyát vetettem, s ezúttal nem lettem rosszul mire az üzenet közvetítését befejeztem. Utána ő is szolgált nekem olyan információkkal, amik ugyan megmosolyogtattak, ugyan akkor kicsit össze is zavarta. Dzsédí, nevezzük így, Gé alatt dolgozik, mint üzletkötő. Ismeri a múltamat a főnökével, korábban, ez Decemberben volt, összezavart a kérdéseivel, mivel Zsolti is mellettem ült a kávézóban, ráadásul már régen le szerettem volna zárni a beszélgetést, ő azonban tovább feszegette a dolgokat. Most azonban… ketten voltunk és nem is volt tolakodó. Bebizonyította a mondandójával, hogy a Karma kerekei forognak….

-Úgy néz ki, valami baj van közöttük – mondta.

-Valóban? Gé újra megteszi? Kifelé tekinget a kapcsolatból?

-Nem. Nekem úgy tűnik, hogy Jé nézeget kifelé.

-Valóban?

-Igen. Ne vedd biztosra, de több olyan jelet is láttam, amiből arra lehet következtetni, hogy valami nem stimmel közöttük. Elvégre, egy nő mikor végez drasztikus változtatást a frizuráján? Ha új férfi tűnik fel a láthatáron.

-Nos, igen. Jé eléggé megváltozott – bólintottam, miközben az elképesztően rövid hajára gondoltam. – És még?

-Mikor telefonon beszélgetnek, Gé hangja egyre keményebb, és miután végeznek, nagyon sokáig magába van fordulva. Legutóbb elcsíptem egy beszélgetést, amiben Gé kicsit ingerülten, de megkérdezte, hogy hol volt és kivel. Több pletyka is kering, hogy nem stimmel köztük valami. Sosem láttuk kettőjük között pattogni azokat a bizonyos szikrákat. Elég hideg a kapcsolatuk. Még azt sem bírjuk elképzelni róluk, hogy egyáltalán szexelnek.

-Nekem tudod mi tűnt fel mindig elsőnek, ha láttam őket? – kérdeztem a vizembe kortyolva.

-Na?

-Az a fél méternyi távolság közöttük, amikor sétáltak. Emlékszem, az én kezemet mindig megfogta, bárhol is voltunk.

-Valami nem stimmel. De ne vedd biztosra.

-Tulajdonképpen mindegy. Úgy tűnik, hogy a karma őt is utoléri. Hiszen semmi sem maradhat büntetlenül.  

Dzsédí bólintott. Én pedig beismertem magamban, hogy egy kicsit azért sajnálom Gé-t. Bármit is éltem át abban a hat hónapban, amíg talpra álltam, úgy éreztem, azt még az ellenségemnek sem kívánnám!

Kicsit felzaklatott, amit Dzsédí mondott. Pörögni kezdtek az agyamban lévő fogaskerekek. Másnapra sikerült lenyugtatnom magam. Győzködtem magam, hogy semmi közöm hozzá, hogy hagyjam a fenébe az egész esetet. És továbbra is azt mondogatom magamnak, hogy úgy is meg fogom tudni, amit meg kell tudnom, és, ha a Sors azt akarja,  akkor még találkozom is ezzel az emberrel. Amit nagyon valószínűnek tartok, már csak abból kiindulva, ami mostanában történnek.

Készüljetek fel, mert olyan energiák érkeztek a földre, aminek köszönhetően az emberek újra megélek régi fájdalmaikat, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy találkozzanak azzal a személlyel, aki előidézte azokat, és megbeszéljék fele.  Csak  készüljetek fel, hogy ne érjen olyan váratlanul, ha egyszer csak, a múltból előbukkannak rég nem látott személyek. Múlt és jelen összemosódik. A régi blokkok, megkövesedett fájdalmak, sérelmek, melyek az elmúlt egy hónapban fellazultak, ezeknek az embereknek köszönhetően végre a felszínre buknak, és megszabadulhatunk tőlük. Így ahelyett, hogy haragudnánk azokra a bizonyos személyekre, inkább köszönjük meg nekik, még, ha csak magunkban is, hogy segítetek!

Legyen nagyon szép napotok!