A tegnapi napon, jó lelkiállapotomon felbuzdulva, megpróbálkoztam a kapcsolatépítéssel. Megpróbáltam szót érteni a Sötét Királylánnyal. Valahogy úgy éreztem, jobb a békesség, és komolyan gondoltam, hogy szeretném jobban megismerni, hátha csak én skatulyáztam be tévesen, és túl hamar ítélkeztem. Így hát… tiszta, vidám, magas rezgésű lelkiállapotban megfogalmaztam neki wiwien a következő üzenetet…
“Szia!
Ha esetleg az eddigi viselkedésemmel, amit veled szemben
tanúsítottam, megbántottalak volna, szeretnék bocsánatot kérni.
Szeretném, ha az előttünk álló közös programok alkalmával, és azokon túl
is megtalálnánk a közös hangot, és jól éreznénk magunkat. 
Akkor
kezdem előröl…
Szia, Joyo vagyok, a Zsolti menyasszonya. Szeretem a
koncerteket, a jó könyveket, (magam is szoktam regényeket írni), a
kirándulásokat, a csokoládét, a jó társaságokat, a teázók meghitt
hangulatát, a Karácsonyt, eléggé szókimondó és életvidám vagyok, bár a
humorom nagyon csípős tud lenni.
Legyen szép napod!”
Úgy éreztem, hogy talán valóban sértő volt a viselkedésem, és azért nem próbál közelíteni ő sem. Habár azóta sem jött válasz a levélre, pedig már elolvasta. Nagyon sok mindent bele lehetne magyarázni abba, hogy miért feszeng a jelenlétemben. Zavarban van, féltékeny, vetélytársat lát bennem, vagy egyszerűen csak így viselkedik, ha nem ő az egyetlen szép nő a társaságban. Megpróbáltam barátkozni. Úgy éreztem, mivel Maci barátnője, és nagy a valószínűsége, hogy több közös programunk is lesz, jobb volna tisztázni a félreértéseket, mielőtt még elmérgesedne a helyzet.
Majd meglátjuk mi lesz. Lehet, hogy még nem akar, vagy nem volt ideje válaszolni.
Ami számomra azonban nagyon különös, ezzel a lánnyal kapcsolatban, hogy mióta járnak, nem csimpaszkodik Maci nyakába, legalábbis én még nem láttam. Azonban az én páromnak annál több figyelmet szentel. Oké, lehet, hogy ő is udvarias, és úgy érzi, hogy a párja barátaival jobb jóban lenni. Azonban Zsoltit egyfolytában nyaggatja, fut felé puszit adni (mint anno Maci esetében, csak éppen nem csimpaszkodik kis majomként a nyakába). Folyamatosan szóval tartja, zavarban van a jelenlétében. Valahogy nem akarok rémeket látni. De elképzelhető, hogy tetszik neki, s én azért feszélyezem, mert mégiscsak a menyasszonya vagyok. Maci elviszi szórakozni, körberajongja, fuvarozza, hozzá tartozik, ugyan akkor Királylány féltékeny minden nőnemű lényre, aki megközelíti Macit. Mivel az övé, már nem kell körbeugrálnia, csicseregnie neki. Ezeket a hajlamait más férfiakon éli ki. Például az én páromon. Női szemmel úgy tűnik, hogy ez a helyzet diagnózisa. Flörtölget Zsoltival(bár a párom azt sem tudja mi fán terem a flört), s mikor én ott vagyok, már nem tud brillírozni a férfiak előtt.
Újra elkapott az ihlet, és csak úgy árad belőlem a regény folytatása. Remélem sikerül mindent kiírnom magamból, amit szeretnék. Egyre jobban közeledek életem azon részéhez, ami mindent megváltoztatott, amitől később erősebb lettem. Ennek ki kell jönnie. Nagy lépés lesz tőlem, ha eljutok a szakításig. Lehet, hogy sírni fogok, de az is lehet, hogy már csak nevetek magamon. De az volna a legjobb, ha minden részlet a helyére kattanna, és végre tisztán látnék. Ennek ez év decemberéig mindenképpen el fog jönni az ideje. Addigra biztosan befejezem az Emlékkönyvet. Köszönöm, hogy értékelitek, így legalább tisztábban látom, hogy mennyire sikerülnek az adott fejezetek szórakoztatóra, vagy éppen mennyire elgondolkodtatóak.
Legyen nagyon szép napotok!
Ez a levél szép gesztus volt tőled 🙂
Köszönöm szépen 🙂