Most csak vagyok, mint vízen a buborék. Azt hiszem, mint mindig, a nyugodt felszín alatt, vadul dolgoznak a fogaskerekek. Feszít belülről valami. Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy micsoda. Annyit érzek, hogy ki akar belőlem szabadulni, meg kellene próbálnom szavakba önteni. Nos, ahogy elkezdtem írni, mintha fogalmazódna meg bennem a probléma. Az ön-ironikus kis regényem az oka ennek a feszültségnek. És tudod, hogy miért? Mert már nagyon szeretném kiírni magamból miként kezdődött el a kapcsolatom Gé-vel, hogy miként csattant el az első csók, és hogyan sodródtunk egyre közelebb és közelebb egymáshoz, amíg nem volt visszaút, és szenvedélyesen össze nem fonódtunk egy júniusi éjszakán. Talán azért és feszít a dolog, mert június 25-én lesz öt éve, hogy megtörtént. Nem is annyira az újra átélés lehetősége miatt. Tulajdonképpen, mintha az élet úgy rendezte volna, hogy pontosan akkor tudom megírni az adott fejezeteket, mikor azok öt évvel ezelőtt megtörténtek. Mintha sokkal könnyebb volna visszatekinteni. Igen, igen, kikívánkozik belőlem mindez, ez feszít belülről, és amiatt vagyok ideges, hogy még jó néhány dolog megelőzte, akár az első csókunkat is. A ballagás, az, hogy újra bedőltem Balázsnak, és természetesen ugyan úgy sikerült pofára esnem akkor is, mint azt azt megelőző két alkalommal. Továbbá még azt is szeretném megosztani a fejezeteket olvasó hölgyekkel, hogy miként leckéztettem meg Ő Szőkeségét, a félrelépései miatt, amikhez marha módon asszisztáltam. Valamint némi vizsgadrukk az érettségi alatt. S csak ezt követte az a bizonyos csók, ami megváltoztatott mindent.
Még mindig azt állítom, hogy jólesik kiírnom magamból ezeket a tapasztalatokat. Egyrészt gyógyulok, másrészt szórakoztat, harmadrészt, pedig remélem, hogy esetleg valakinek mindezzel tudok tanácsot adni, vagy talál megoldást bennük. Azt hiszem elég őszintére sikeredtek az érzelmeimet leíró részek. Ha hibát követtem el, beismerem. Visszatekintve pedig képes vagyok megdicsérni magam, még ha akkoriban legszívesebben a falba vertem volna a fejemet. Szóval… remélem benneteket is szórakoztat ez a kis napló…
A Királylány még mindig nem jelzett vissza….toll a fülébe…előbb vagy utóbb muszáj lesz velem találkoznia! Hétvégén indul a Soproni VW találkozó a kempingben. Ha Maci ott lesz, nyilvánvaló, hogy ő is felnéz majd. Ott pedig találkozunk. Igyekszem majd kedves és nyitott lenni. Amennyire tőlem telik 🙂
Legyen nagyon szép
napotok…
a hülyelibákkal nem kell foglalkozni aki semmi nemű kölcsönösséget nem mutat. amúgy hányszor voltam már én is igy h ki akartam írni hasonló dolgokat magamból de az istenért sem ment. valamiért úgy látszik mégis sokat jelenthetnek az ilyenek..ki tudja
Lolo, te nagyon temperamentumos vagy 😉 Lehet, hogy nem kapta meg a levelet, vagy még nem olvasta, vagy őrlődik, hogy mit írjon, miért volt eddig ellenséges. Az is lehet, hogy majd szóban akar reagálni. De nem is a válasz a lényeg, hanem hogy Joyo megtette az első lépést, baráti kezet nyújtott. Ha nem fogadják, akkor se történt semmi, legfeljebb minden marad a régiben.
szerintem meg simán leszarja a csaj. megmondom miért. Joyo mondta h már aznap olvasta, és azóta is eltelt pár nap. szóval ha valaki kap egy olyanabb üzenetet, pláne egy ilyet, tuti h ha megragadja akkor azon nyomban, vagy rövid időn belül válaszol rá. aki már pár napig csúsztattja az 99% h azért van mert nem érdekli. amugy szerintem tényleg nem érdekli a csajt, mert joyo üzenete elég nyilvánvaló és lényegretörő volt. ergo tényleg olyan amit nem lehet válasz nélkül hagyni. ha pozitivan, ha negativan de vmit reagálnia kellett volna rá. és mivel így sem tette meg, vajmi kevés h majd pont élőben még bátrabb legyen. kizárt. szerintem az lesz h majd h max köszön joyonak, esetleg ha olyan a helyzet akkor azért bekapcsolódik a bexélgetésbe, akár joyoval is, de szerintem úgy fog tenni mintha nem történt volna semmi. majd figyeljétek meg! nem fog igazából errőll a dologról tudomást venni:))) sajnos manapság már nem úgy működnek az emberi kapcsolatok ahogy régen. barátok, ismerősök sem úgy állnak soxor egymáshoz ahgogy az normális lenne. és sajnos ha főleg egy idegennek, vagy olyannak nyílvánítunk véleményt akivel igazából semmilyen kapcsolatot nem ápolunk, ott nagyon kicsi az esély rá h megragadja az illetőt és lereagálja. sajnos a közöny uralkodik mindenhol és a legtöbb emberben is.
Hát ha leszarja, akkor leszarja. Mindenki nem lehet jóban mindenkivel, és vannak alapból zárkózott emberek. Pl. Lucyka. De nem is ez a lényeg. Joyót zavarta ez a helyzet, nyitott a csaj felé. Nem próbálta kitalálni, hogy mit gondol a másik, vagy mit nem, hogy biztosan így lesz, vagy úgy nem. Joyo tett a közöny ellen, és a többi nem rajta múlik.