Azt hiszem csak beszélnem kellett róla, s a Sors máris megkeverte
azt a bizonyos nagy kártyapaklit, s elkezdte leosztani az első kört! Nem
is akárhogyan!
Tegnap végre erőt vettem magamon, és megmostam vastag lobboncomat.
Elég meleg volt az éjjel, így vizes hajjal feküdtem le. Ennek
köszönhetően reggelre begyűrűsödött. Imádom ilyenkor! Párom
rábeszélésének engedve felvetem a kis fekete alapon pöttyös ruhácskámat.
Szolidan nőies, 100% pamut. Egyszerűen imádom. Térdig ér. Szolidan
kisminkeltem, hajamat szabadon hagytam, s anyám tanácsára, bele kötöttem
egy olyan kis kendőt, ami teljesen a ruhám tükörképe
volt…ergó…fehér alapon fekete pettyes.
Valóban nagyon csinosnak éreztem magam 🙂 Mostanában igényem van
arra, hogy dögös legyek. Itt a nyár, én is nőiesebben öltözködöm.
Apámmal, még nyitás előtt palántákat vettünk, hogy felfrissítsük az
árukészletünket. Atyámnak koszorú megrendelései voltak, így a pakolás
rám maradt. Egyáltalán nem zavart, kimondottan szeretek rendezkedni.
Éppen az autónk csomagtartójából cipeltem át a palántákat, mikor is az
egyik mellékutcából kikanyarodott az a bizonyos bordó autó. Gé pedig ott
ült a volánnál. Átengedett az úton, én pedig szélesen mosolyogva feléje
integettem. Ő viszonozta a mosolyt és az integetést is. Éppen, hogy
kiemeltem a következő szaporítóládányi növényt, megérkezett az első
különös dolog a Sors rendezte karma játékokból…ahelyett, hogy Gé
tovább hajtott volna, ahogyan szokott, lelassított mellettem, s azzal a
tipikus férfias mosollyal felmosolygott rám, végigmért, majd
megszólalt…
-Szia! Csini vagy! – és közben le nem vette volna rólam a szemeit.
-Szia. Köszönöm – mosolyogtam vissza rá, s mikor elhajtott, én
siettem át az úttesten, hogy lepakoljam a kezemben lévő ládát.
Köpni-nyelni nem tudtam egy ideig a döbbenettől. Úgy éreztem, úgy néz
rám, mint aki egy nagyon hosszú böjt után végre terített asztalt lát!
És tudjátok miért volt indez furcsa? Azért, mert az eltelt 3 évben alig
nézett rám, zavarban volt, elbújt, alig szólt hozzám, főleg, ha Jé is a
közelben volt.
Most pedig nemcsak, hogy köszönt, és majd felfalt a szemével, de
ráadásul bókolt is. Azt hisze valami valóban nem stimmel közöttük. Gé
már nem akar elbujdokolni ellem. Sőt….jó pofizik. A tegnapi napon azt
írtam, hogy ha úgy kell lennie, hogy találkozzunk, hogy újra
kommunikáljunk egymással értelmes ember módján, hogy a karmánkat
feloldjuk, akkor a Sors úgy fogja osztani a lapokat. Az első leosztás
érdekesre sikeredet. Kíváncsi leszek a többire…
mondom én h itt visszatáncolás lesz igy vagy úgy :)))
Szia Lolo! Nem biztos az. Jó eljátszani a gondolattal, hogy újra vonzódik hozzám, és ezzel megkapom az elégtételemet 🙂 Nem kell ahhoz újra lefeküdnöm vele, vagy újra járni. A családom felnégyelne azért a döntésért, mert sosem szerették. Én sem tenném meg (csak, hogy ne tűnjek álszentnek, természetes el szoktam játszani a gondolattal, s mivel nem szuperálnak a jövőbelátó képességeim önmagammal szemben…nem tudnám előre megmondani, hogy mi lesz) Minden esetre jelenleg nem tenném meg. 🙂 De nagyon legyezgeti az önérzetemet és a női hiúságomat, hogy nőként tekint rám. És tudod miért? 🙂 Mert bejött az, amit szerettem volna. Elhagyott, amikor közösen leamortizáltunk engem, és talált egy nálam ápoltabb, csinosabb nőt. 3 év alatt kikupálódtam. Jól érzem magam a bőrömben. Igényem van arra, hogy dögös legyek, hogy agyjak magamra 🙂 És ezt ő is észre veszi, elismeri, hogy jól nézek ki, és, hogy tudja, hogy elkefélte a dolgot. Ennyi 🙂
Legyen szép napod.
persze értem én. naná h kell is ez…jó ez így. elmenni meg úgyis csak addig fogsz ameddig te akarsz. de igazad van! vhol megérdemelte… most meg csak nézhet. nekem is megkéne hasonlókat lépni, csak tudnám hogyan amikor még azokkal is alig találkozom akikkel egy helyen lakok… 😛 mert a neten ilyen “támadásnak” ugye nem sok értelme van mert nem jönne át…
Igazad van, jobb személyesen. Nekem is csak türelmesnek kellett lennem. Neked is ezt javaslom 🙂 Minden akkor, és úgy történik, ahogyan meg kell történnie. Ha valóban ártott neked, akkor nem marad el az isteni igazságszolgáltatás. Ugyan azt meg kell kapnia, amit ő tett. De ugyan ez van fordítva is. Amit mi teszünk, annak is megvannak a maga vonzatai. Akár jó, akár rosszat cselekedtünk embertársaink felé, az a legmegfelelőbb pillanatban visszatér hozzánk. 🙂