Azt álmodtam, hogy babát várok!
Különös érzés volt. Álmomban álltam a fürdőszobai tükör előtt és néztem
magam. Indulatos voltam, émelyegtem, zavartak a szagok. És akkor ért a
felismerés. Gyerekem lesz!
Ennyire emlékszem a tegnap éjjeli
álmokból. Érdekes, mert már álmodtam olyat, hogy van egy szőke hajú
gyönyörű kisfiam, hogy éppen szülök, vagy, hogy hatalmas pocakom van. De
olyat még nem, hogy éppen felismerem a várandóságot. Valóban érdekes,
aztán megdöbbentő, majd örömteli állapotba kerültem.
És aztán… felébredtem…
Bennem volt reggel a félsz. Mi van, ha
a tudatalattim jelez számomra. Hiszen aznap reggel szeretkeztünk, és
bár megtettük a szükséges óvintézkedéseket, de sosem lehet
tudni…lehet, hogy egy kis fickó kiszökött…egy is elég… na mindegy,
ne ábrándozzunk ennyire!
Nagyon szeretnék babát. És igen, a
páromtól. De egyenlőre még nem tudnánk hová tenni. Előbb kellene egy
saját lakás, ahová haza vihetjük, ahol kényelmesen megvagyunk, ahol
felnevelhetjük. Nekem is minimum egy évig dolgoznom kell ahhoz, hogy
GYES-t kapjak. Páromnak még mindig nincsen normális munkahelye, bár a
volt főnöke azzal biztatja, hogy októberben vissza tudja venni. Igaz,
anyagilag ott jó helye volt. Még sehol sem ígértek neki annyi pénzt,
mint a Cégnél. Majd kiderül.
Engem ma újra behívtak elbeszélgetésre
a Magenta színű telefon boltba. Ma más férfival beszélgettem, de
számára is szimpatikus voltam, s megsúgta: -Nagy eséllyel indulsz!
Annyira nem éltem bele magam a
sikerbe. Bármi történhet. Egy biztos… nagyon szeretnék dolgozni. Bár,
ha most elkezdek július elsejétől dolgozni, akkor biztosan nem tudok
elmenni nyaralni. Az első három hónapban nem adhatnak szabadságot, csak
szabadnapokat. Tulajdonképpen le tudok mondani a balatoni nyaralásról.
Nem nyugodt szívvel, mert nagyon jól esett volna kifeküdni a partra,
úszni és a bor fesztiválon táncolni. De, ha elkezdek rendesen,
alkalmazottként pénzt keresni, és elkezdhetem a gyűjtést, hogy
elindítsam az életemet, akkor megérni.
Péntekig kiderül, hogy miként
döntöttek a fejesek. Akkora felhajtást csapnak egy négyórás recepciós
állás körül, mintha minimum egy vállalati igazgatót keresnének. Sok a
jelentkező. Ha felajánlják az állást, mindenképpen elfogadom. Három
körön túljutottam. Esélyes vagyok. Sok volt a jelentkező. Ha rám esik a
választásuk, akkor nekem való az állást, és képes leszek benne helyt
állni. És talán még feljebb is juthatok a vállalaton belül. Ha így kell
lennie, akkor így is lesz! 🙂
Hehe, már csak hat nap van a
szülinapomig. Szombaton ünnepelek a barátokkal, hétfőn, a napján, pedig a
családommal. Még nem tudom, hogy mi legyen a menü. Nektek nincs valami
jó kis bevált receptetek egy születésnapi ünnepségre? Nyolcan leszünk és
olyan dolgot szeretnék, amit általában mindenki megeszik. Tortaként
málnás sacher-t kértem, majd kiderül, hogy mi lesz. Remélem jól alakul.
Ez az első szülinapom két év után, ahol Kriszti is megjelenik,
nagybátyám menyasszonya. Úgy tűnik, hogy elsimulnak közöttünk is a
nézeteltérések. Örülnék neki. Jobb szeretem, ha békesség van a
családban. És a születésnapomon!
Tulajdonképpen szeretem őt, csak néha
vannak nézeteltéréseink. Két Ikrek nehezen fér meg egymás mellett! 🙂
Hát kívánom h akkor legalább neked összejöjjön a meló! Remélem te leszel az ellenpélda arra h sokszor ígérgetnek aztán úgyse tartják be! jó lenne ha végre valaki rácáfolna h létezik ez másként is 🙂
A babázást teljesen megértem, bár sztem jóval összetettebb probléma ez manapság mint csak az anyagiak. sajnos a mi esetünkbe ez a min. 1 év meló az is bejelentve méginkább megnehezíti. hisz kit jelentenek be manapság? meg mekkora az esély arra h egyáltalán ez olyan gyorsan bekövetkezik h az ember még belefér az idejébe mikor szülni szeretne. mert én abban biztos vagyok és már rég mefogadtam h én 30 felett nem vagyok halnadó szülni. majd kifejtem h miért. pont most készülök amúgy a napokban irni egy ilyen post-ot ami ezzel foglalkozik. jó témát hoztál fel.
Igazad van. Én maximum a második gyermekemet szeretném 30 felett megszülni. De majd alakul.
Pénteken eldől, hogy enyém-e a munka, vagy sem. Azt hiszem mostanában mindenki úgy van vele, hogy akinek nincs munkája, az nagyon szeretne dolgozni, akinek pedig van, az elégedetlen, pedig örülhetne, mint majom a farkának! 🙂 (Ez az én véleményem)
Kíváncsi leszek arra a posztra. Én egyenlőre a motorokról szeretnék írni, mert tervben van a családban a nagy motor… méghozzá chopper 🙂 Apám minden álma. Azt én is szívesen vezetném, de, ha esetleg más is érdeklődik ezek iránt a brummogó szépségek iránt, utána olvasok és írok egy kis bejegyzést róluk 😀
hát igen. én is ezt tapasztalom úgy látszik ez is ilyen magyar népbetegésg. az én ismerőseim is mind panaszkodnak, szenvednek meg fujjognak h dolgozni kell, de annyi agyuk nincs, h ők legalább kapnak érte pénzt… manapság örülhet bárki aki egy minimált megkap. (meg még ki is fizetik) ilyen a sors. ez is a haszontalannak adatik meg. csak tudnám miért.