Előszülinap

Szép hétvégét kívánok mindenkinek…már ami még hátra van belőle! 🙂

Holnap lesz a 24-ik születésnapom, de tegnap este elmentem a barátnőimmel ünnepelni. Hagytam magam sodródni az árral. Összesen heten voltunk. Beültünk egy sörözőbe iszogatni, később, mivel tegnap volt a Múzeumok éjszakája, körbejártuk a főtéri múzeumokat. Megnéztük az erdészmúzeumot, és a Fabricius házat, ahol a régi római kori leleteket mutatták be. Nagyon régóta be szerettem volna jutni, de eddig vagy időm, vagy lehetőségem ne volt rá. Nagyon hangulatos volt. Bár az egészet nem tudtam végigjárni, mert valami hirtelen jött ötlettől hajtva, elindultunk a Colosso nevű szórakozóhely felé. Csak mi, lányok. Párom és Andris inkább kihagyták a dolgot. Ingyenes volt éjfélig a belépés, de nem maradtunk túl sokáig. Se Nono, se Enci nem voltak ráhangolódva kellően a bulira, egyéb, privát okokból kifolyólag. Igyekeztem megértő lenni, és meggyőztem őket, hogy nem muszáj ott maradnunk. Nekem is fájt a fejem, sőt, hasogatott, bár attól még úgy ugráltam, mint valami elmebeteg. Nem pasizni, hanem szórakozni mentem oda, így egyáltalán nem érdekelt, hogy ki bámul meg, vagy ki nem…

Nono visszafuvarozott a Várkerületre, ahol becsatlakoztam Páromhoz és Andrishoz. Őt hazakísértők, mi, pedig egy kicsit még sétálgattunk a városban. Fényképezgettünk, beszélgettünk, ölelkeztünk, és csókolóztunk. Úgy éreztem, mintha szárnyim nőttek volna. Pedig az egyetlen alkoholos dolog, amit tegnap megittam, az egy vodka-narancs volt, és azt is este kilenckor. Ám, éjjel egy órakor a szerelemtől repültem.

Helyre pakoltam magamban a dolgaimat. Igen, igen, tudom, hogy ezt már sokszor mondtam. És nem tudom megígérni, hogy soha többet nem fogok összeomlani.  Bár a mérete mindig változik.

Igazából ma is kicsit megrogytam… de tudom külső szemlélőként nézni a dolgokat, s mivel tudom, hogy mindez gonoszkodásból cselekedték…kiröhögöm 😀

Bóklásztam az wiwen. Feltöltöttem néhányat a tegnap készült képekből. A hírfolyamon, ekkor megpillantottam, hogy Kéti, Gé unkatestvére, aki amúgy is mindig “furán” (értsd: bunkón) viselkedik velem, új képeket töltött fel a szülinapjáról. Neki két nappal korábban volt. Volt egy nagy családi kép, amin nem is mindenki szerepelt, de írtam egy hozzászólást. Egyszerű, amolyan semmit mondót, de gratuláltam neki a szülinapjához, mert engem jól neveltek 🙂 Tíz perccel később láttam a hírflyamon, hogy a kommentemet követően feltett még két képet. Köztük az egyiken Gé és Jé volt látható szorosan összeölelkezve, valami hasonló szöveggel: “Jé és Gé! Jaj e szeretíííí! Aranyosak” Na most a képről inkább nem nyilatkozom, megvan a véleményem, vagyis: ” A látszat néha csal”. Igaz, ezt bármikor, bárkire lehet mondani, ha éppen lefotózzák.

Na most ezen felnevettem! 😀 Rájött, hogy megnézem a képeit, és gondolta kicsit gonoszkodik. Ilyen képeket nem szokott feltölteni.

Egyszóval nekem címezte a dolgot. Én pedig nevettem. A nők gonoszak. Erre már rájöttem 🙂

Holnap a családommal ünnepelem a szülinapomat. Ellátogatunk a Fehér Rózsába. Kezdünk oda szokni. Egy biztos, a hely nagyon hangulatos, udvarias és remek a kiszolgálás, az étel pedig nagyon finom. Még sosem ünnepeltem ott a születésnapomat. Szeretnék elegáns lenni, és egy kicsit idegesít, hogy 14 fokot mondtak holnapra, esővel. Valahogy majd megoldom. A családom újra összeül, eszünk egy jót, beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Az én családom ugyan közel sem olyan nagy, 8an leszünk összesen, ugyan akkor nagyon is összetartunk. 🙂   

Legyen szép napotok. Holnap jelentést teszek, és aki szeretné, megnézheti a fényképeket is 🙂

Joyo