(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Azt hiszem csak beszélnem kellett róla, s a Sors máris megkeverte
azt a bizonyos nagy kártyapaklit, s elkezdte leosztani az első kört! Nem
is akárhogyan!

Tegnap végre erőt vettem magamon, és megmostam vastag lobboncomat.
Elég meleg volt az éjjel, így vizes hajjal feküdtem le. Ennek
köszönhetően reggelre begyűrűsödött. Imádom ilyenkor! Párom
rábeszélésének engedve felvetem a kis fekete alapon pöttyös ruhácskámat.
Szolidan nőies, 100% pamut. Egyszerűen imádom. Térdig ér. Szolidan
kisminkeltem, hajamat szabadon hagytam, s anyám tanácsára, bele kötöttem
egy olyan kis kendőt, ami teljesen a ruhám tükörképe
volt…ergó…fehér alapon fekete pettyes.

Valóban nagyon csinosnak éreztem magam 🙂 Mostanában igényem van
arra, hogy dögös legyek. Itt a nyár, én is nőiesebben öltözködöm.

Apámmal, még nyitás előtt palántákat vettünk, hogy felfrissítsük az
árukészletünket. Atyámnak koszorú megrendelései voltak, így a pakolás
rám maradt. Egyáltalán nem zavart, kimondottan szeretek rendezkedni.
Éppen az autónk csomagtartójából cipeltem át a palántákat, mikor is az
egyik mellékutcából kikanyarodott az a bizonyos bordó autó. Gé pedig ott
ült a volánnál. Átengedett az úton, én pedig szélesen mosolyogva feléje
integettem. Ő viszonozta a mosolyt és az integetést is. Éppen, hogy
kiemeltem a következő szaporítóládányi növényt, megérkezett az első
különös dolog a Sors rendezte karma játékokból…ahelyett, hogy Gé
tovább hajtott volna, ahogyan szokott, lelassított mellettem, s azzal a
tipikus férfias mosollyal felmosolygott rám, végigmért, majd
megszólalt…

-Szia! Csini vagy! – és közben le nem vette volna rólam a szemeit. 

-Szia. Köszönöm – mosolyogtam vissza rá, s mikor elhajtott, én
siettem át az úttesten, hogy lepakoljam a kezemben lévő ládát.

Köpni-nyelni nem tudtam egy ideig a döbbenettől. Úgy éreztem, úgy néz
rám, mint aki egy nagyon hosszú böjt után végre terített asztalt lát!
És tudjátok miért volt indez furcsa? Azért, mert az eltelt 3 évben alig
nézett rám, zavarban volt, elbújt, alig szólt hozzám, főleg, ha Jé is a
közelben volt.

Most pedig nemcsak, hogy köszönt, és majd felfalt a szemével, de
ráadásul bókolt is. Azt hisze valami valóban nem stimmel közöttük. Gé
már nem akar elbujdokolni ellem. Sőt….jó pofizik.  A tegnapi napon azt
írtam, hogy ha úgy kell lennie, hogy találkozzunk, hogy újra
kommunikáljunk egymással értelmes ember módján, hogy a karmánkat
feloldjuk, akkor a Sors úgy fogja osztani a lapokat. Az első leosztás
érdekesre sikeredet. Kíváncsi leszek a többire…

Kedves lányok!

Tetszik,
hogy ennyire különböző véleményű és temperamentumú olvasóim vannak, és
annak is nagyon örülök, hogy mind hangot is adtok neki. 🙂

Úgy néz ki,
hogy az üzenet megtette a hatását, bár konkrétan nem lett kimondva, hogy
azért körvonalazódott volna valamiféle változást a Királylány és
köztem. Azt hiszem mindez majd csupán a hétvégén derül ki. Párom ma
kinézett Macihoz a műhelybe, hogy segítsen neki az autószerelésben.
Királylányunk a belső helyiségben tanult a szóbeli érettségire. Mikor
párom megérkezett, ráérdeklődött, hogy mi a helyzet, szokás szerint
igyekezett vele szóba elegyedni, bár páromba ismét működésbe léptek a
túlélési ösztönök, így amilyen gyorsan csak tudott, elmenekült a
szerelőműhelyből. Bár Királylány megkérdezte, hogy hogy vagyok, és hogy
én is megyek-e a Volkswagen találkozóra a hétvégén.

-Igen, úgy
néz ki, hogy jön, bár még elég képlékeny – válaszolta neki párom.

-Miért?

-Mert péntek
este még dolgozik, vasárnap pedig lehet, hogy kimennek a Fertőre.

-Én
szombaton sokáig dolgozom, utána pedig megyek a Fertőre – tolmácsolta
párom a kettőjük között lezajlott dialógust.

Talán
mégiscsak hajlana arra, hogy megtaláljuk a közös hangot. Nem tudom.
Mindez, majd kiderül a hévégén. Tudom, amint végzem a péntek  esti
felméréssel, már hívom is a kedvesemet, hogy buszra pattanok, és már
megyek is fel hozzá a kempingbe. Viszek magammal fényképezőgépet. Muszáj
lesz megörökíteni az esztelenkedésüket. Bár, ahogy elnéztem a
köpönyeg.hu előrejelzését…nos, a megjósolt kánikulára való
tekintettel, nagy a valószínűsége, hogy az össz öltözékem bikini felső
és farmersort lesz. 32 fokot mondtak szombatra, vasárnapra pedig 30-at.
Nekem már az is elég. Szépen bekenem magam naptejjel, viszek baseball
sapkát, és máris menetre készen állok. Már alig várom. A tavalyi
találkozón csupán egy fél napra néztem fel, mert már hiányzott a párom.
Erre, alig voltam fent tíz percet, a két éjszakányi egyedüllét
kiütközött rajta. Az ölében ültem. Próbált rácsábítani, hogy menjünk be a
sátorba, mert már nagyon hiányzom neki. Én pedig úrinőként, kérettem
magam. Erre felállt a karjaiban tartva, s ellentmondást nem tűrően,
elindult velem a sátor felé. Természetesen én hangosan nevetve
kinyilvánítottam nemtetszésemet, de nem vet túl komolyan. Körülöttünk
mindenki nevetett rajtunk. Zsolti pedig fogta magát, jobban mondva
engem, majd bedobott a sátorba és rám vetette magát.

   ******

Az ikerpár másik fele viszont teljesen másfelé
kalandozik. Tudom, hogy tilosban jár, és azt is, hogy csupán gondolatban
teszi meg, de valahogy mégis izgalmas és kielégítő, bár olykor kicsit
összezavar a dolog.

Azt hiszem senki sem állíthatja azt, hogy akit
egyszer tiszta szívéből szeretett, azt teljes mértékben ki tudta irtani
magából. Egy
kicsi kis zug mindig marad a szívében, amit neki tart fenn, s olykor a
múlt emlékei megrohamozzák.

Nincs szándékomban félrelépni. Ezzel tisztában van
az ikerpár mindkét fele. Olykor mégis eljátszik a gondolattal…mi
volna, ha újra felkeresné, ha felvenné vele a kapcsolatot, s
hagyná, figyelné, hogy hová fejlődik újra a dolog. Egy kis része
mindeninek van, aki szeretne tilosban járni. Csak nem valljuk be
magunknak. Illetve, ha be is valljuk, nem árjuk a nyilvánosság elé. De nekem egyszerűen
ki kell írnom magamból. Úgy érzem, ha nem teszem meg, egyszerűen
felrobbanok. Kérlek benneteket, hogy ne kövezzetek meg érte. Hol adjam
ki magamból, ha nem itt? De igen, ott motoszkál a fejemben a “mi lenne
ha” gondolata. De hát miért nem tud az elég elégtétel lenni, hogy a
Karma kereke őt sem kíméli.Anyámmal folytatott beszélgetésem során
rájöttünk a dolog nyitjára. A karma kereke ebben az esetben így néz ki:

-Én megtapasztaltam, hogy milyen, mikor velem
csalnak meg valakit, majd megtapasztaltam milyen, mikor megcsalnak. Gé
megtapasztalta, hogy milyen, mikor megcsal valakit, s jelenleg éppen azt
tapasztalja, hogy milyen, mikor megcsalják. Jé pedig azokat a köröket
járja, hogy milyen mikor vele csalnak meg valakit, majd milyen megcsalni
valakit.

-Ha teljesen le akarnánk zárni a Karma köreit (ami
ugyebár lehetetlenség, mivel minden tett magával vonz egy újabb
cselekvést…) úgy volna teljes a dolog, hogy Jé megtapasztalja milyen,
mikor őt csalják meg, Gé pedig azt, hogy milyen, ha vele csalnak meg
valakit. Az pedig egy hatalmas fricska volna a Karmától, ha Gé velem
tenné meg. Így én is megtapasztalnám, milyen, mikor megcsalok valakit. 

De még szerencse, hogy mi dönthetjük el, hogy
megtesszük-e, avagy nem. Ennyire azért nem vagyunk a Sors játékszerei. A
Karma lényege, hogy mindenki visszakapja, ha vétkezett valaki ellen,
mégpedig hasonló mértékben és módon.

Nekem azonban nincs ésszerű okom arra, hogy
megcsaljam a párom, hiszen nem is érdemli meg, eléggé szeretem ahhoz,
hogy ne is tegyem meg. Ez csupán a Karma körei közül az egyiknek a
pontos levezetése volt, ha esetleg valakinek még lettek volna homályos
foltjai a mechanizmusáról. 🙂

Igen, Gé ott van a fejemben. Előbb vagy utóbb minden
információ eljut hozzám, s mondó vagyok, ha találkoznunk és
beszélgetnünk kell, akkor a Sors úgy fogja rendezni az életünket, hogy
ez megtörténjen.   

Bár anyámmal arra jutottunk… ahhoz,
hogy számomra a karma kereke bezáruljon, egyetlen dologra volna
szükségem…mégpedig arra, hogy lássam rajta, hogy vonzódik hozzám. Hogy
kívánatos, vonzó nőnek talál. Nem is arra, hogy megbánja a három évvel
korábbi döntését. Nem. Egyszerűen csak azt szeretném, hogy lássam rajta,
hogy már nem az a nő vagyok. Már egyre inkább elfogadom magam. Ez pedig
végképp dobna a dolgon, és bezárulna a kör. 

 Most csak vagyok, mint vízen a buborék. Azt hiszem, mint mindig, a nyugodt felszín alatt, vadul dolgoznak a fogaskerekek. Feszít belülről valami. Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy micsoda. Annyit érzek, hogy ki akar belőlem szabadulni, meg kellene próbálnom szavakba önteni. Nos, ahogy elkezdtem írni, mintha fogalmazódna meg bennem a probléma. Az ön-ironikus kis regényem az oka ennek a feszültségnek. És tudod, hogy miért? Mert már nagyon szeretném kiírni magamból miként kezdődött el a kapcsolatom Gé-vel, hogy miként csattant el az első csók, és hogyan sodródtunk egyre közelebb és közelebb egymáshoz, amíg nem volt visszaút, és szenvedélyesen össze nem fonódtunk egy júniusi éjszakán. Talán azért és feszít a dolog, mert június 25-én lesz öt éve, hogy megtörtént. Nem is annyira az újra átélés lehetősége miatt. Tulajdonképpen, mintha az élet úgy rendezte volna, hogy pontosan akkor tudom megírni az adott fejezeteket, mikor azok öt évvel ezelőtt megtörténtek. Mintha sokkal könnyebb volna visszatekinteni. Igen, igen, kikívánkozik belőlem mindez, ez feszít belülről, és amiatt vagyok ideges, hogy még jó néhány dolog megelőzte, akár az első csókunkat is. A ballagás, az, hogy újra bedőltem Balázsnak, és természetesen ugyan úgy sikerült pofára esnem akkor is, mint azt azt megelőző két alkalommal. Továbbá még azt is szeretném megosztani a fejezeteket olvasó hölgyekkel, hogy miként leckéztettem meg Ő Szőkeségét, a félrelépései miatt, amikhez marha módon asszisztáltam. Valamint némi vizsgadrukk az érettségi alatt. S csak ezt követte az a bizonyos csók, ami megváltoztatott mindent.

Még mindig azt állítom, hogy jólesik kiírnom magamból ezeket a tapasztalatokat. Egyrészt gyógyulok, másrészt szórakoztat, harmadrészt, pedig remélem, hogy esetleg valakinek mindezzel tudok tanácsot adni, vagy talál megoldást bennük. Azt hiszem elég őszintére sikeredtek az érzelmeimet leíró részek. Ha hibát követtem el, beismerem. Visszatekintve pedig képes vagyok megdicsérni magam, még ha akkoriban legszívesebben a falba vertem volna a fejemet. Szóval… remélem benneteket is szórakoztat ez a kis napló…

A Királylány még mindig nem jelzett vissza….toll a fülébe…előbb vagy utóbb muszáj lesz velem találkoznia! Hétvégén indul a Soproni VW találkozó a kempingben. Ha Maci ott lesz, nyilvánvaló, hogy ő is felnéz majd. Ott pedig találkozunk. Igyekszem majd kedves és nyitott lenni. Amennyire tőlem telik 🙂      

Legyen nagyon szép
napotok…

A tegnapi napon, jó lelkiállapotomon felbuzdulva, megpróbálkoztam a kapcsolatépítéssel. Megpróbáltam szót érteni a Sötét Királylánnyal. Valahogy úgy éreztem, jobb a békesség, és komolyan gondoltam, hogy szeretném jobban megismerni, hátha csak én skatulyáztam be tévesen, és túl hamar ítélkeztem. Így hát… tiszta, vidám, magas rezgésű lelkiállapotban megfogalmaztam neki wiwien a következő üzenetet…

“Szia!

Ha esetleg az eddigi viselkedésemmel, amit veled szemben
tanúsítottam, megbántottalak volna, szeretnék bocsánatot kérni.
Szeretném, ha az előttünk álló közös programok alkalmával, és azokon túl
is megtalálnánk a közös hangot, és jól éreznénk magunkat.
Akkor
kezdem előröl…
Szia, Joyo vagyok, a Zsolti menyasszonya. Szeretem a
koncerteket, a jó könyveket, (magam is szoktam regényeket írni), a
kirándulásokat, a csokoládét, a jó társaságokat, a teázók meghitt
hangulatát, a Karácsonyt, eléggé szókimondó és életvidám vagyok, bár a
humorom nagyon csípős tud lenni.

Legyen szép napod!”

Úgy éreztem, hogy talán valóban sértő volt a viselkedésem, és azért nem próbál közelíteni ő sem. Habár azóta sem jött válasz a levélre, pedig már elolvasta. Nagyon sok mindent bele lehetne magyarázni abba, hogy miért feszeng a jelenlétemben. Zavarban van, féltékeny, vetélytársat lát bennem, vagy egyszerűen csak így viselkedik, ha nem ő az egyetlen szép nő a társaságban. Megpróbáltam barátkozni. Úgy éreztem, mivel Maci barátnője, és nagy a valószínűsége, hogy több közös programunk is lesz, jobb volna tisztázni a félreértéseket, mielőtt még elmérgesedne a helyzet. 
Majd meglátjuk mi lesz. Lehet, hogy még nem akar, vagy nem volt ideje válaszolni.
Ami számomra azonban nagyon különös, ezzel a lánnyal kapcsolatban, hogy mióta járnak, nem csimpaszkodik Maci nyakába, legalábbis én még nem láttam. Azonban az én páromnak annál több figyelmet szentel. Oké, lehet, hogy ő is udvarias, és úgy érzi, hogy a párja barátaival jobb jóban lenni. Azonban Zsoltit egyfolytában nyaggatja, fut felé puszit adni (mint anno Maci esetében, csak éppen nem csimpaszkodik kis majomként a nyakába). Folyamatosan szóval tartja, zavarban van a jelenlétében. Valahogy nem akarok rémeket látni. De elképzelhető, hogy tetszik neki, s én azért feszélyezem, mert mégiscsak a menyasszonya vagyok. Maci elviszi szórakozni, körberajongja, fuvarozza, hozzá tartozik, ugyan akkor Királylány féltékeny minden nőnemű lényre, aki megközelíti Macit. Mivel az övé, már nem kell körbeugrálnia, csicseregnie neki. Ezeket a hajlamait más férfiakon éli ki. Például az én páromon. Női szemmel úgy tűnik, hogy ez a helyzet diagnózisa. Flörtölget Zsoltival(bár a párom azt sem tudja mi fán terem a flört), s mikor én ott vagyok, már nem tud brillírozni a férfiak előtt.   

Újra elkapott az ihlet, és csak úgy árad belőlem a regény folytatása. Remélem sikerül mindent kiírnom magamból, amit szeretnék. Egyre jobban közeledek életem azon részéhez, ami mindent megváltoztatott, amitől később erősebb lettem. Ennek ki kell jönnie. Nagy lépés lesz tőlem, ha eljutok a szakításig. Lehet, hogy sírni fogok, de az is lehet, hogy már csak nevetek magamon. De az volna a legjobb, ha minden részlet a helyére kattanna, és végre tisztán látnék. Ennek ez év decemberéig mindenképpen el fog jönni az ideje. Addigra biztosan befejezem az Emlékkönyvet. Köszönöm, hogy értékelitek, így legalább tisztábban látom, hogy mennyire sikerülnek az adott fejezetek szórakoztatóra, vagy éppen mennyire elgondolkodtatóak.

Legyen nagyon szép napotok! 

Kedves
Lolo!



Igen, nem
tagadom, megfordult a fejemben, de felesleges volna.


Nem olvastam
ezekről a történésekről, egyszerűen megtörténnek, jönnek, tapasztaljuk,
én pedig közvetítem, igyekszem szavakba önteni, hogy mások se ijedjenek
meg attól, ami éppen megtörténik az emberiséggel. Magam is olyan
társaság tagja vagyok, akik segítenek lehorgonyozni ezeket az
energiákat, akiken először megy végbe a változás, mi állunk a
frontvonalban. Ez nagyon sokszor nehéz, mert azokon a meditációkon,
amelyek délelőtt 10-től délután 16ig tartanak, akkora és olyan nehéz
energiákat fogadunk, hogy nagyon sokan üvöltve sírunk, mert megkapjuk
azt a kegyelmet, hogy meditáció közben kilökődnek belőlünk ezek a
megkövesedett sérelmek, fájdalmak, s mivel az távozik, helyet ad annak a
jó energiának, amit később közvetítenünk kell beszélgetések, dalok,
versek, vagy éppen ITT, blogolás közben. Én csak próbálkozom. Mindig azt
vallottam, hogy ezeket az írásokat, melyek erről szólnak, csak az
találja meg, és az olvassa végig, aki már felkészült arra, hogy
befogadja. Ehhez is kell egy bizonyos ébredés. És kell egy kis hit, hogy
el is bírjam fogadni. Hogy elgondolkoztasson. Tudom, hogy hatnak, mert
érdekes módon, ha éppen közvetítek, és azt osztom meg másokkal a
naplómon keresztül, sosem érkeznek kommentek. Legalább is nagyon,
nagyon, nagyon ritkán. De ez így van jól. Nem kell arról tudnom, hogy
kit mennyire érintett meg az adott írás. Ha kíváncsi volnék a hatásra,
az már nem volna tiszta szeretet. Leírtam és el is engedtem. Ha
faggatózom, ha érdeklődöm, akkor bizony már az EGO-m van porondon, és
visszaigazolást vár, vállveregetést, hogy mennyire ügyes volt és milyen
okos. NEM! NEM SZABAD őt táplálnom ebből a szempontból. Van, mikor úgy
érzem, hogy csak úgy szaladnak az ujjaim a billentyűzeten, és mintha nem
is csak én írnék. Mintha csatornává válnék valakinek az akaratából,
hogy segítsek eljuttatni bizonyos üzeneteket azokhoz, akik nem ülnek le
könyvet olvasni ebben a témában, vagy még csak ezoterikus portálokat sem
látogatnak. Valahogy hozzájuk is el kell juttatni ezt a tudást.  És ezt
találták az egyik megoldásnak. De csakis az olvassa végig, akinek szól.


Kedveseim!
Csodálatos dolgok vannak készülőben. Bekerültünk egy olyan folyamatba,
ahonnan nem tudunk, és nem is kell kiszállni. Megtisztulunk. És ez
sajnos fizikai, lelki fájdalommal jár. Minél idősebb valaki, minél
szörnyűbb dolgok történtek vele, annál drasztikusabb a tisztulási
folyamat. De segíthetünk a  testünknek ebben a folyamatban. A
szervezetünk megérzi, hogy mire van és mire nincs szüksége. Akik
elindultak ezen az úton, egyre kevesebbszer kívánják a nehéz ételeket,
és ha meg is eszik, akkor rosszul lesznek tőle. Inkább csak zöldséget,
gyümölcsöt és rengeteg folyadékot kívánunk. Feltöltjük a raktárainkat,
amiket a társadalom étkezés címén szépen, lassan precízen kiirtott
belőlünk, és eltelített méreganyagokkal. Hallgassatok a testetekre, és
megtudjátok mi volna a helyes út.



Ami a múltból
felbukkanó embereket illeti…szükség van rájuk, hiszen az a valóság,
ami felé haladunk, arra törekszik, hogy az emberek békében éljenek
egymás mellett. Hogy képesek legyünk együtt működni, hiszen a
felemelkedéshez EZ SZÜKSÉGES. És csak is akkor tudunk együtt működni, ha
tisztáztuk a félreértéseket, megbeszéltük a gondjainkat, és elsimítjuk a
viszályokat. Akkor lehetséges, ha találkozunk azzal az egyénnel, aki a
fájdalmakat kiváltotta. Újra élünk mindent. De csakis azért, hogy utána
tiszta lappal indulhassunk. Mindenkinek akkor jó, ha béke van. Ha nincs
bennünk rossz érzés. Higgyétek el.



Ami Gé-t
illeti… vissza fog jönni. Még ha csak pár fejezet erejéig is, hogy
tisztázzuk a gondjainkat, hogy ne legyünk zavarba, amikor összefutunk,
és ne bujdokoljunk egymás elől. Ez még egy le nem játszott meccs.

Ami a helyzetét
illeti… Ő most éli azt, hogy milyen, mikor megcsalják és bizonytalan a
másik érzelmeiben. Korábban ezt ő tette. Most Jé került abba a
szituációba, amikor megcsal valakit. Később lehet, hogy Őt fogják
megcsalni, és akkor a kör bezárul, hiszen akkor már mind a három
szituációt megtapasztalta. Ezt hívjuk Karmának. Valószínűleg úgy volna
fair a dolog, hogy, ha velem csalnák meg, mert azzal vissza kapná a
múltban elkövetett bűnöket. Ez hatalmas fricska volna az univerzumtól, ám, mindezt józan, épp ésszel nem tenném
meg, azzal a saját fejemre is újabb Karmát vonnék, hiszen boldog
párkapcsolatban élek. A párom pedig semmivel sem érdemelte ki, hogy
félrelépjek és ezt tegyem vele. 

Ám abban biztos
vagyok, bármi is zajlódjon le kettőjük között, mi még találkozni fogunk
Gé-vel, hogy tisztázzuk a homályos helyzeteket.

Ezek
elkerülhetetlen dolgok.  Én nem is akarom elkerülni. Mindig is annak a híve
voltam, hogy jobb az egyenes beszéd. És jobb tisztázni a dolgokat.



Legyen
nagyon szép, és eredményes napotok!   

Nagyon szép napot kívánok mindenkinek!

A mai napon a párom megkezdte munkáját az új munkahelyén. Izgatott vagyok, hogy milyen lesz. Talán izgatottabb, mint ő.

Egész hétvégén intenzív lelki életet éltem. Folytattam az Emlékkönyvet, és nagyon köszönöm, hogy értékelitek a fejezeteket, hiszen így legalább tudom, hogy mi a véleményetek a történet menetéről.

Szombaton segítséget nyújtattam Zsolti egyik női barátjának. Igazi csatornává váltam, hogy megoldjuk a gondjait Tudom, hogy egy beszélgetés nem lesz elég, de majd Ő felkeres, ha úgy érzi, újra beszélgetni szeretne. Ráadásul hozná az egyik barátnőjét is. Kártyát vetettem, s ezúttal nem lettem rosszul mire az üzenet közvetítését befejeztem. Utána ő is szolgált nekem olyan információkkal, amik ugyan megmosolyogtattak, ugyan akkor kicsit össze is zavarta. Dzsédí, nevezzük így, Gé alatt dolgozik, mint üzletkötő. Ismeri a múltamat a főnökével, korábban, ez Decemberben volt, összezavart a kérdéseivel, mivel Zsolti is mellettem ült a kávézóban, ráadásul már régen le szerettem volna zárni a beszélgetést, ő azonban tovább feszegette a dolgokat. Most azonban… ketten voltunk és nem is volt tolakodó. Bebizonyította a mondandójával, hogy a Karma kerekei forognak….

-Úgy néz ki, valami baj van közöttük – mondta.

-Valóban? Gé újra megteszi? Kifelé tekinget a kapcsolatból?

-Nem. Nekem úgy tűnik, hogy Jé nézeget kifelé.

-Valóban?

-Igen. Ne vedd biztosra, de több olyan jelet is láttam, amiből arra lehet következtetni, hogy valami nem stimmel közöttük. Elvégre, egy nő mikor végez drasztikus változtatást a frizuráján? Ha új férfi tűnik fel a láthatáron.

-Nos, igen. Jé eléggé megváltozott – bólintottam, miközben az elképesztően rövid hajára gondoltam. – És még?

-Mikor telefonon beszélgetnek, Gé hangja egyre keményebb, és miután végeznek, nagyon sokáig magába van fordulva. Legutóbb elcsíptem egy beszélgetést, amiben Gé kicsit ingerülten, de megkérdezte, hogy hol volt és kivel. Több pletyka is kering, hogy nem stimmel köztük valami. Sosem láttuk kettőjük között pattogni azokat a bizonyos szikrákat. Elég hideg a kapcsolatuk. Még azt sem bírjuk elképzelni róluk, hogy egyáltalán szexelnek.

-Nekem tudod mi tűnt fel mindig elsőnek, ha láttam őket? – kérdeztem a vizembe kortyolva.

-Na?

-Az a fél méternyi távolság közöttük, amikor sétáltak. Emlékszem, az én kezemet mindig megfogta, bárhol is voltunk.

-Valami nem stimmel. De ne vedd biztosra.

-Tulajdonképpen mindegy. Úgy tűnik, hogy a karma őt is utoléri. Hiszen semmi sem maradhat büntetlenül.  

Dzsédí bólintott. Én pedig beismertem magamban, hogy egy kicsit azért sajnálom Gé-t. Bármit is éltem át abban a hat hónapban, amíg talpra álltam, úgy éreztem, azt még az ellenségemnek sem kívánnám!

Kicsit felzaklatott, amit Dzsédí mondott. Pörögni kezdtek az agyamban lévő fogaskerekek. Másnapra sikerült lenyugtatnom magam. Győzködtem magam, hogy semmi közöm hozzá, hogy hagyjam a fenébe az egész esetet. És továbbra is azt mondogatom magamnak, hogy úgy is meg fogom tudni, amit meg kell tudnom, és, ha a Sors azt akarja,  akkor még találkozom is ezzel az emberrel. Amit nagyon valószínűnek tartok, már csak abból kiindulva, ami mostanában történnek.

Készüljetek fel, mert olyan energiák érkeztek a földre, aminek köszönhetően az emberek újra megélek régi fájdalmaikat, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy találkozzanak azzal a személlyel, aki előidézte azokat, és megbeszéljék fele.  Csak  készüljetek fel, hogy ne érjen olyan váratlanul, ha egyszer csak, a múltból előbukkannak rég nem látott személyek. Múlt és jelen összemosódik. A régi blokkok, megkövesedett fájdalmak, sérelmek, melyek az elmúlt egy hónapban fellazultak, ezeknek az embereknek köszönhetően végre a felszínre buknak, és megszabadulhatunk tőlük. Így ahelyett, hogy haragudnánk azokra a bizonyos személyekre, inkább köszönjük meg nekik, még, ha csak magunkban is, hogy segítetek!

Legyen nagyon szép napotok!

 Az eső csak szakad és szakad! Mintha nem is akarna véget érni! Az ember el sem merné hinni, hogy hétvégére szikrázó napsütést jósoltak és 20 fok feletti hőmérsékletet. Szombatra gulyás partit terveztünk, vasárnapra pedig strandolást. Gondoltuk letekerünk a Fertő tóra biciklivel. Jó kis kirándulás lesz 🙂

Ma délelőtt megküzdve az elemekkel megjelentem az állásinterjún. Majdnem egy órán át beszélgettem az igazgatóval. Úgy érzem jól ment, és engedélyt adok magamnak, hogy örüljek és bizakodjak. Pörgős és sokrétű a munka, amit végezni kellene. Rendezgetés, ügyintézés, kommunikálni az emberekkel, segíteni nekik, új akciókat ajánlani. Plusz, ügyintézés a városban.

Úgy néz ki a dolog, hogy a kis Bogaram is készen lesz még ebben a hónapban. Meglettek az alkatrészek, amik még hiányoztak a motorhoz, és Mackó össze is rakja. Ígérete szerint jövő héten neki is tud állni. Remélem, most valóban betartja az ígéretét.
És történt még egy csodálatos dolog. Páromnak lett új munkahelye. Hétfőn kezdhet. Olyan munkában, amihez ért, és amit szeret (autó alkatrészek), jó a munkahelyi légkör, és az odaígért fizetés is tetszett neki. Ugyan még nem mondta, hogy mennyi, mert mikor felhívtam telefonon, éppen az ex főnökénél segédkezett szétborítani a házat, és a főnök fia is éppen mellette volt. Nyilván nem akarta az orrára kötni a dolgot. Majd este elmeséli 🙂

Legyen nagyon szép napotok! 

 A mai napon elkezdtem a munkát, amivel a központi Statisztikai Hivatal kirendeltségei bíztak meg. Mezőgazdasági összeírást vezetek. Majd alakul. Kicsit döcögősen indult  a dolog 🙂 

A holnapi napon pedig munka megbeszélésre megyek 10 órakor a T-COM-ba. Talán megkapom az állást. Érzem, hogy alkalmas vagyok rá. Kérlek szorítsatok, hogy a második körön is átmenjek, és el tudjak helyezkedni 🙂

Izgulok.

Úgy néz ki, hogy Zsoltinak is lesz állása. Méghozzá olyan, amit szeret. Kezd kisütni számunkra a Nap 🙂

 Túléltem az osztálytalálkozót! SŐT! Kimondottan jó volt. Ugyan
összesen csupán 10en jelentünk meg az egykor 23 fős osztályból, plusz a
volt osztályfőnökünk. De nagyon is jól éreztük magunkat. Előtte
ettünk-ittunk (csak apró sütit és üdítőt), nekem muszáj volt némi házi
pálinkát magamba döntenem, mert remegett kezem-lábam az idegességtől a
legelején. Fogalmunk sem volt Zsé-vel, hogy mire számítsunk. Igazság
szerint senki sem tudta, hogy mire számítson…

Délután három órakor indult el a hajó. A fedélzeten sikerült még két
kupica pálinkát lenyomnom…onnantól kezdve már sokkal fesztelenebb
voltam. Amikor már minden sínen volt, és láttuk, hogy mindenki jól érzi
magát, szervezőkként mi is megnyugodtunk Zsé-vel.

A grillezés mindenkinek nagyon tetszett, és a hús is nagyon finom
volt. Hat óra körül értünk vissza a kikötőbe. Onnan Cézár Pincébe vettük
az irányt, ugyanis Gyógygödör tele volt.

Sokat fotóztunk, beszélgettünk, nosztalgiáztunk. Az esti bulizáshoz
már nem csatlakoztam. Hogy miért? Mert másnap, azaz Vasárnap délelőtt
kilenc órától részt vettünk a Vas’Villa kerékpártúrán a családommal. Így
Zsoltit megkértem, hogy este tíz órára jöjjön értem a Cézárba, és
tereljen haza, hogy biztosan elinduljak.

Mielőtt lefeküdtünk volna, még feltöltöttem a képeket. Akit érdekel ITT megtalálja őket. 🙂

A kerékpár túra eleje számomra eléggé döcögősen indult, mert az előző
nap elfogyasztott alkohol hatása érződött. Másnapos voltam. De
szerencsére eléggé edzett ahhoz, hogy ne nyavalyogjak és nyüszögjek.
Csendesen szenvedtem! A túra hossza összesen 27 km volt.
Sopron-Fertőrákos-Balf-Sopron útvonalon. Sajnálatos módon a túra 1500
indulója már a legelején megtanulhatta, hogy saját és mások érdekében is
jobb betartani a meghirdetett biztonsági előírásokat.

Miszerint…

-Szigorúan maradj a számodra kijelölt sávban!

-Jól karbantartott kerékpárral indulj!

-Tartsd be a követési távolságot!

-Zéró Tolerancia (avagy csak semmi alkohol!)

-A bukósisak használata nem kötelező, de erősen ajánlott!!!

Ugyanis Sopron és Sopronkőhida között egy alkoholos befolyásoltságú
nevező Soprontól kezdve bőszen előzte az egész csapatot, átlépve a
záróvonalat, bukósisak nélkül. Amikor is elgázolt egy éppen balra
indexelő és lassan beforduló osztrák rendszámú személygépkocsit.
Többszörösen súlyos koponyaalapi törést szenvedett és úgy tudom, hogy
leszakadt az egyik füle. Állítólag brutális volt. Az egyik szervező
szélsebesen tekert visszafelé, és közben szigorúan azt az utasítást adta,
hogy mindenki nézzen mereven előre!

Szerencsére minden alkalommal a sort egy mentőautó kíséri.

Tulajdonképpen ezt leszámítva a túra jó volt, mind a négyen sikeresen
teljesítettük a távot, bár a sorsolás során nem nyertünk semmit.
Mondhatni…a részvétel a fontos 🙂

Délután megebédeltünk a Gyógygödörben, vásároltunk vacsorának való,
és pihentünk. Párommal végre újra egymásnak eshettünk, annyira azért nem
voltam fáradt 😉

Azt hiszem újra kezdem megtalálni magam.

Szépen haladok az Emlékkönyvvel is. Lassan elérek azokhoz a
részekhez, amiket már nagyon szerettem volna megfogalmazni és kiírni
magamból. Remélem tetszik nektek is. Mondanátok róla véleményt? 🙂
Nagyon megköszönném.

Már csupán a Nyárnak kellene idetalálnia! 

Joyo másnaposan a balfi brutális emelkedőn…kellett a sapka, hogy elbújjak…
Az idő legalább kegyes volt hozzánk!