(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Az rendben, hogy tegnap sikerült végre rávennem magam, hogy felálljak a lábgépre, ám azzal nem számoltam, hogy a mai napon alig tudok majd mozogni! 🙂 Nos…ezzel jár, ha lusta disznó voltál és elhanyagoltad az edzést!

A munkában szerencsére nem akadályoz, jövök-megyek, hajolok, guggolok, bár reggel még csillagokat láttam. Talán már bemelegedett az izomzatom.

A mai napon azért még ráedzek…már, ha hagynak mozogni. Este angolra megyek, hét órakor végzem, utána pedig elméletileg még párommal bevásárolunk. Felfoghatjuk kardió edzésnek is a napi rutinfeladatokat. Végülis cipekedsz, emelsz, jössz-mész, a pulzusszámod felugrik-lecsökken, leizzadsz. 🙂

Este még össze is kell pakolnom. Miniszabira megyünk! Hipp-hipp-hurrá! Mégiscsak eljutok a vízpartra, és talán még egy kis barnaságot is szerezhetek. Nehéz elhinnem magamról, hogy az a vizipocok, aki hajdanán voltam…idén még nem fürdött élővízben! Sőt, még csak vízparton sem volt. Hol idő nem volt rá, hol az időjárás akadályozott! Hol, pedig a családom nem ért rá, hogy kilibbenjünk egy hétvégére.  De most! Irány Balatonlelle! Holnap délután öt óráig dolgozom. Párom értem jön, már minden cuccot bepakolunk reggel az autóba, és amint beülök, egyenesen a magyar tenger felé vesszük az irányt! Neki is kell a vízparti pihenés! És én is úgy érzem, hogy ki kell kapcsolnom az agyamat, ha nem akarom, hogy tönkremenjen az idegrendszerem a munkám miatt!

Péntek este-szombat-vasárnap-hétfőn reggel indulunk vissza. Délután már dolgozom 🙂

Már várom!

Legyen nagyon szép napotok! 

 Végre SIKERÜLT! Tornáztam! Elszántam magam és előszedtem a Leg Magic-et. Bár sokat egyenlőre még nem bírok, azért…talán szépen lassan vissza tudom szoktatni magam újra a rendszeres mozgáshoz. Jövő héttől vásárolok buszbérletet, és újra bemerészkedem abba a női konditerembe, ahová éveken keresztül jártam. Tudom, hogy jó hatással lesz rám. Általában a kedélyállapotom is javulni szokott, mikor rendszeresen mozgok.

Már nem eszem annyi édességet…visszafogtam magam. Nehéz, olykor vannak elvonási tüneteim, de már jobb a bőröm állapota is. Ennek nagyon örülök, ezek szerint az éppen csak felvillanó vészvillogókat sikerült érzékelnem.

Még remegnek az izmaim. Innen érzem, hogy nagyon elszoktam még ettől az enyhébb mozgástól is. Most elmegyek hajat mosni, hogy a közérzetemet teljesen helyre hozzam.

Más is úgy van vele, hogy ha megmossa a haját, megszabadul némi szőr mennyiségtől, teljesen újjá születik? Jobban érzi magát a bőrében? Nekem felér egy pszichológiai kezeléssel 🙂 

 Tegnap sem sikerült az életmódváltás…sőt, hatalmas galibát
követtem el a szervezetem ellen! Egész nap nem ettem semmit, egy-két
szem sárgabarack és egy csokis muffin kivételével. Este azonban
elmentünk megünnepelni szüleim ezüst lakodalmát egy étterembe, s ott
sikeresen pukkra zabáltam magam camembert sajttal. Meg is lett a
böjtje…fájt a gyomrom, beleájultam az álomba, s hónapok óta először,
Gé újra bemászott a fejembe. Álmomban találkoztam vele. Nem volt a
legkellemesebb élmény, de szerencsére felébredtem.

Megtanultam, nem szabad teli hassal elaludni…mert ex lesz a vége.

Valamiért képtelen vagyok rávenni magam arra, hogy elkezdjek mozogni.
Se fitt labda, se Leg Magic, se jóga. Nem beszélve arról, hogy elmenjek
a konditerembe. Folyton csak tervezgetek, ígérgetek magamnak. Ilyen
lehetek másokkal szemben is? ha már én magam nem bírom ezeket a hibákat,
akkor vajon más miként van mindezzel? Másnak is így ígérgethetek? Utána
pedig elfelejtem, fáradt vagyok…vagy mi? Te jó ég! Amikor erre
rájöttem, elszégyelltem magam. Változnom kell. Muszáj!

Igyekszem teljesíteni a feladataimat a munkahelyemen. Mindenki nyomás
alatt van. Én mégis..igyekszem könnyedén felfogni, mert, ha nem
idegeskedem, akkor jobban teljesítek, jobban bánok az emberekkel is, így
ők is nyugodtabbak és elégedettebbek.

Vagy lehet, hogy, mivel mindenkinek szeretném betartani, amit
megígértem, amire megkértek, már nem marad arra energiám, hogy a saját
magamnak tett ígéreteket megtartsam? Nem tudom.

Mostanában úgy érzem, olyan kevés energiám van, hogy néha rám tör a pánik, s magamban sikoltozom…

-Senkinek nem adok többet magamból!

Talán idővel elmúlik az érzés. Bár nem tudom mit kellene tennem. Majd alakul.

Legyen nagyon szép napotok!

 Újra kezdtem a karácsonyi blogomat. Bizony, volt aki kifejezte nemtetszését,elvégre Július van. Igazából senkinek sem kötelező rákattintania az oldalra 🙂 Olvassa az a személy, aki ugyan úgy rajong az ünnepekért, ahogy én.

Próbálkozom a változtatással, ahogy azt tegnap már említettem. Le kell állni az édesség, különösen a csokoládé fogyasztásával, mert a szervezetem már vészjeleket küld! Fáradékonyság, levertség, viszketés, undor…most már az emésztőrendszerem is lázadozik…élő dolgokat követel, különösen gyümölcsöt. Ezért hát reggel magamhoz vettem némi sárgabarackot, hogy valamit tegyek az egészségemért. Ugyanis…tegnap este már a bőröm is jelzett…arcom jobb fele valamiért ki van száradva. Azt hiszem a bőröm is követeli a nedvességet és a vitaminokat!

Ami a mozgást illeti…mondjuk úgy, elméletben mindent olyan szépen eltervezek, mindent tudok, de ahhoz, hogy megvalósítsam…nos lusta vagyok. Bár tegnap inkább fizikai hátráltató tényezők akadályoztak. Nem hiszem, hogy hasmenéssel és lüktető fejfájással célszerű edzeni és még jobban megdobni a vérnyomásom 🙂

Biz isten rajta vagyok, hogy eljussak abba a bizonyos női konditerembe, de valahogy mindig háttérbe szorul! Valamit tenni kell. Tegnap még a tánchoz sem volt túl sok erőm, pedig a kezdődő visszereknek nagyon jót tenne a rendszeres mozgás!

Most, hogy szar az időjárás, nem csak a Karácsonyhoz jött meg a hangulatom, de az edzéshez is, hiszen huszonnyolc-harminc fokban kinek van kedve még kondigépre mászni és még jobban izzadni? Nekem nem sok. Ennyire azért nem vagyok fanatikus 🙂 Talán majd ma.

Igazából mostanában nincs fölösleges energia, amit le kellene vezetnem. Nincs ott Ő sem a munkahelyemen, így nem pörög bennem annaira az adrenalin, nincs mit pluszban kidolgoznom magamból. Még az is elképzelhető, hogy mire jövő hétfőn viszont látom, már cseppet sem lesz olyan hatással rám, mint mondjuk a múlthéten. Az ember, s vele együtt a hormonjai is változnak.

*****

 A karácsonyi hangulat még mindig meg van 🙂 Nem tehetek róla. Az
időjárás életre kelti bennem. És lám, igazam lett…elnézve a
szavazatokat, vannak akik ugyan olyan karácsony őrültek, mint jómagam,
mások, pedig őrültnek néznek (lásd: nem tetszik!)

Igazából nem nekik írom a bejegyzéseket 🙂

Mik a karácsony rajongók ismérvei?

Ad1; Legkésőbb szeptembertől megtelik várakozással

Ad2; Suttyomban karácsonyi dalokat hallgat

Ad3; Mindig pontosan tudja, hogy hány nap van hátra Karácsonyig

Ad4; Három hónappal korábban a leendő karácsonyfa színén töri a fejét

Ad5; Az ékszeres dobozában tipikus karácsonyi ékszerek bújnak meg

Azt hiszem, aki ebből legalább háromból magára ismert, az a személy nyugodtan vallhatja magát rajongónak 🙂

Már én is tervezgetem, hogy milyen legyen idén a fa, és, amikor senki sincsen körülöttem
meg nézegetem az elmúlt karácsonyok fényképeit, nosztalgiázom,
meg-meghallgatok egy-egy karácsonyi számot. Eltervezem, hogy milyen
süteményeket készítsek, de általában úgy sem úgy sikerül, ahogy azt
szeretném, ám mindig örülök az eredménynek. Az én ékszeres dobozomban is
vannak karácsonyi ékszerek, konkrétan fülönfüggők. Három pár van
összesen, ezeket be szoktam osztani karácsony három napjára.

Általában mindenki megmosolyogja őket. Szenteste mindig az angyalkásat
teszem fel, ezeket még Lili barátnőmtől kaptam kaptam 2007-ben
karácsonyra. Van még egy pár rénszarvast és egy pár karácsonyfát
ábrázoló fülbevalóm. Bohókásak, sosem szégyelltem feltenni őket
napközben sem. A virágüzletben a legtöbb ember már megszokta, általában
meg is dicsérték őket. 🙂


Idén tervezem, hogy ellátogatok Székesfehérvárra még az ünnepek előtt.
Jó volna újabb karácsonyi ékszereket vásárolni. Bár az óta, az itthoni
plázában is nyílt egy hasonló üzlet, abban reménykedem, hogy itt is
kaphatóak lesznek, bár ez csupán Decemberben derül ki! 





Megígértem magamnak, hogy a rénszarvas mintásat, az még a kevésbé
ünnepi, munka közben, a Magentánál is hordani fogom. Felőlem
kinevethetnek, ez hozzám tartozik 🙂 Bár ijesztgettek, hogy az ottani
nyüzsgés, pörgés, marakodás miatt meg fogom utálni a Karácsonyt! vajon
létezhet ilyen? Nem tudom elképzelni. Legfeljebb ideges leszek, de
megundorodni nem fogok! 🙂





Ha valaki szeretné ebben a hűvös időjárásban, hogy egy kicsit
meglegyintse az ünnep szele, este üljön le a kedvenc
székére/foteljébe/puffjára, tekerje be magát egy puha pléddel, és
kortyolgasson el egy finom teát. A leginkább hangulatidéző ízkombináció,
pedig a következő: alma-fahéj.

 Elkezdődött egy újabb hét. Kicsit gárfildos hanglatban vagyok. Talán a kihívások riasztanak még mindig egy kicsit. Azt hiszem ez az első eset, hogy ekkora felelősség van rajtam. De meg tudom csinálni!

Két napja őszi hangulatom van. Nem vicc. Ahogy feküdtünk szombat este az ágyban, és fújt be a hűvös szél, teljesen olyan érzésem támadt, mint, ami Október tájékán szokott megrohamozni! Ez a “de jó  volna egy kis sütőtök!”  Később a forrócsokoládéra kívántam rá, s ingerenciám támadt arra, hogy újra kezdjem a két karácsonyi blogomat!

Ám a hétvégén másra is ráébredtem! Kicsit elszaladt velem a ló mostanában az étkezés terén. Nem arról van szó, hogy sokat eszem, inkább arról, hogy csupa egészségtelen, tápanyagokat nélkülöző dolgokat tömtem magamba… csokoládét, kávét, mogyorókrémet, fehér lisztből készült élesztős felfújt dolgokat! Ennek eredményeképpen nehéznek érzem magam és fáradékonynak, nincs benne energia. Ráadásul a mellkasomra és a hasamra pattanások nőttek, amik viszketnek.

Elhatározásra jutottam! Most, hogy nincsen döglesztő meleg…munka után fogom magam, és elmegyek a konditerembe! Vagy otthon edzem. Egyszerűen nem bírom tovább! Le KELL állnom az édességgel egy időre, mert már tudatosan érzem, hogy milyen káros hatásai vannak! Ég a gyomrom, a tévhittel ellentétben nincs energiám, pattanásaim lettek, a hangulatom az átlagosnál is jobban ingadozik, sűrűn fáj a fejem.

Ideje változtatnom. Ezúttal jobb volna véglegesen, de valahogy mindig visszacsábulok! Nekem nem a súlyommal van bajom, sokkal inkább a közérzetemmel! És a bőröm állapotával.

Remélem a heti három-négy edzés meghozza a hatását, és több energiám lesz. Mert baromi nehezen ébredek fel…

Ti, hogy csináljátok? Honnan van ilyen kitartásotok? Én mindig elkezdem az edzéseket, de valahogy mindig abbahagyom és egy jó darabig lusta vagyok! Pedig tudom, hogy ha egyszer elkezdem, akkor már kívánni fogom a mozgást!     

Legyen nagyon szép napotok!

Be kell ismernem, hogy begazoltam! De nagyon! Tegnap, vagyis pénteken ugyan a váltótársam mindent ledarált nekem, amit egy jó recepciósnak tudnia kell, de ezt nem így kellett volna, hanem már az elejétől fogva mellette kellett volna állnom, és tanulnom, ahogy anno mindenki másnak. Engem pedig, a drága főnököm, az a jó ember, három nap után bedobott a mély vízbe! Találjam fel magam és kérdezzek.

Most azonban a társam két hétig szabadságon lesz, így minden recepciós feladatot nekem kell csinálnom. Megijedtem a felelősségtől. Ezt beismerem. Három hét után már vizsgáztatnak? Elég nagy vizsga lesz. Kérdezhetek bármelyik kollégámtól, ha nagyon elakadok, de alapban a jegyzeteimet fogom használni. Ráadásul Ő sem lesz, hogy támogatást kérjek. Bár, csupán egy hétig szabadságolja magát.

Most kiderül, alkalmas vagyok-e a munkára, avagy sem. Nagyon szeretném, ha megfelelnék. Így mást nem tudok tenni, mint, hogy összeszedem magam, odafigyelek, és tanulok!

Csak ettől az egésztől, és valószínűleg ettől a markáns hidegfronttól ingerlékeny és kötekedős vagyok.

Másra nem is vágyom, csak hazamenni, lefeküdni és aludni egyet. Vagy megnézni egy filmet. Bármit, csak elbújni az emberek elől. Eléggé antiszociális vagyok.

Bár tegnap azért sokat segített a koncentrációmon, hogy Ő nem tartózkodott az irodában. Így a gondolataim csak minimálisan forogtak körülötte és az íróasztal körül. Talán ezalatt az egy hét alatt még helyre is billenhetek, bár kétlem 🙂 Ismerem magam. Mindig is szerettem a bonyodalmakat és az izgalmakat. És Ő pontosan ezt nyújtja számomra.

Tudom, hogy vonzónak tart. A Macska felfigyelt. Hegyezi füleit, meresztgeti a szemeit, s legszívesebben rávetné magát az irodában. Még szerencse, hogy én irányítok, nem pedig a macsek.

Csacska kalandor macska kerreg, dorombol, vagy legtöbbször támadóállásba helyezkedik , s lesből ráugrana.

Valahogy meg kellene már szelídítenem ezt a  vadállatot! Durva, hogy még a páromnak sem sikerült, pedig nagyon jól tudja kezelni!

 A tegnapi napom elég lazára sikeredett. Hamar letelt a munkaidőm. Közölték, hogy a mai napon még rajtam lesz a T betű, mint, hogy tanuló vagyok. Vagyis betanuló. A váltótársam alaposan kiképez, én jegyzetelek, mert hétfőtől kezdve, két hétig szabadságon lesz, így valóban rám marad minden recepciós feladat, nem csak az ügyfelek terelgetése. Úgyhogy…ma figyelek és jegyzetelek!

Tegnap is sikerült találkoznom Vele. Felmentem a közös helyiségbe átöltözni. Bent ült az irodájában, és éppen a dolgait simította el, mielőtt ő is szabadságolná magát. Megkocogtattam az ajtófélfát. Még mindig a monitort figyelte.

-Mondjad csak hölgyem, figyelek.

-Egy perc, ötvennyolc másodperc volt ma, nyolcvan ügyféllel.

Kicsit grimaszolt az ügyfélszám hallatán…de erről nem tehettünk. Nem rángathattunk be az embereket az utcáról. Ezt meg is mondtam neki.

-Pedig azt kellene – mondta már felém fordulva. – Ezért reménykedem benne, hogy sikeres lesz a szórólapozás.

-Oh, tényleg, kérlek a szórólapokat majd olyan helyre tedd, hogy biztosan megtaláljam – kértem. Ismertem magam.

-Itt lesz az irodában.

-Jó, és miként jutok be az irodádba? – érdeklődtem.

-Megmutatom hol van a pótkulcs – ezzel felállt a görgős székből. Kikísért a félhomályos folyosóra a beépített szekrényhez. Kinyitotta az egyik szárnyát. Nagyon közel voltunk egymáshoz. A gyomrom megemelkedett, mikor összenéztünk és egy pillanatig csend lett. A vállunk összeért, a levegő pedig néhány röpke pillanatig megtelt várakozással. Belőle is áradt, megfordult a fejében, vagy csupán az én lázadozó hormonjaim éreztették mindezt velem álnok módon?…Nem tudom. De végül újra beszélni kezdtünk, az érzés pedig elpárolgott.

Kávéztunk, beszélgettünk, átmentem vele az irodába, mert valamit még mutatni szeretett volna a gépen. Ahogy álltam mellette, láttam a szemem sarkából, hogy a melleimet bámulja, pedig rendesen fel voltam öltözve. Semmi mély dekoltázs, semmi kivágás. Egyszerű, élénk zöld szín trikó szabású toppot vettem fel, ami egészen a csípőmig ért. Éreztem, hogy sietnem kell, mert angol órám volt, de ő még mindig magyarázott és magyarázott. Szóval tartott. Végül csak el tudtam indulni.

  ****

A párom végre befejezte a kinti munkát. Augusztus 9ig az enyém lesz. Pótolunk. Már elkezdtük. Érzem, hogy mindenem az övé, szeretem nézni mikor alszik, szerem figyelni szex közben, imádok vele szeretkezni, odabújni, beszélgetni, hülyéskedni. De akármit is teszünk…azt hiszem a szexuális vonzalom nehezen fog elmúlni Irányában. Nem én irányítom. Egyik ember sem mondhatja el magáról, hogy a párján kívül mást nem talál vonzónak és nem játszik el a gondolattal, hogy “mi volna ha“. Legfeljebb akkor, ha még nagyon friss a kapcsolat. Akkor más nem is létezik, mint a párod.

Mára már rájöttem. Nem kell azért szarul éreznem magam, mert más férfi is vonz szexuálisan, amíg nem lépem át a határokat. Minden embernek kell egy kis izgalom, egy kis flört. Jót tesz neki. Lili barátnőm leintett, mikor pánikolni kezdtem egy héttel korábban. Azt mondta nyugodtan flörtölgessek, abból semmi baj sem lesz, amíg nem lép át verbálisból fizikaiba…

Azt hiszem erre amúgy is kicsi az esély. Azért bevallom, szívesen venném, ha komolyan gondolná az ígéretét, és miután visszajön a nyaralásból, beülnénk valahová inni és beszélgetni. Nem randevúként fognám fel, vagy ilyesmi. Csak akkor biztos volnék benne, hogy kötetlen időben beszélgethetnénk, mert nagyon jó Vele beszélgetni. És senki sem sietne sehová.    

 Elég hullámzó a kedélyállapotom! Bár…nálam ez nem újdonság. Az
elmúlt három hétben minden nap izgatottan indultam el a munkahelyemre.
Vajon mi fog aznap történni? Milyen lesz a munka? Milyen emberekkel
találkozom? Jó lesz-e a hangulat? De egy hete a hormonjaim fellázadtak
ellenem, mert kielégülésre vágytak! Így, már egy hete, mikor elérem a
munkahelyemet, görcsbe ugrik a gyomrom, hogy vajon, találkozom-e Vele,
vagy sem. Tudom, mikor összenézünk, az arcom forró lesz, zavarba jövök,
bár próbálok természetesen viselkedni. Rángatózik az alhasam, eszembe
juttatva, hogy már két hete nem elégültem ki, s ennek köszönhetően,
eléggé szétszórt és kapkodóvá váltam. Kiesnek a kezemből dolgok, nehezen
összpontosítok, bár mindent megteszek, hogy jól végezzem a munkámat! A
gondolataim valahol mégis egy emelettel feljebb járnak. Akarva,
akaratlanul.

Tegnap is siettem, mert találkozóm volt a
váltótársammal. Mikor beléptem a hatalmas kapun, a folyosón Belé
botlottam. Éppen a raktárban sertepertélt. Éreztem, hogy a hipotalamusz
gőzerőre kapcsol, s megkezdi a hadjáratot a neocortex, vagyis a józan
eszem ellen! Egész nap igyekeztem elkerülni, nem beszélgetni, nem rá
nézni…pedig így is remegett a kezem és a gyomrom. Én ugyan nem
kerestem őt, Ő mégis lejött az üzletbe.

Mindig mosolyog rám, ugráltatja a
szemöldökeit és kacsingat. Tudom, hogy csak azért, mert normális, és ő
ilyen könnyed. Mindezzel tisztában van az eszem, a szívem…kivéve a
hormonjaimat. Ösztönlények volnánk? Fogalmam sincs.

Ma, amikor megérkeztem a közös helyiségben, két másik munkatársamon
kívül Ő is ott volt, és éppen ebédelni készült. Csatlakoztam hozzájuk.
Munkatársaim visszaszállingóztak dolgozni, nekem még volt fél órám a
kezdésig. Ő bent maradt velem, és beszélgetni kezdtünk. Az idő ment, már
a kávénál tartottunk, mikor eszembe jutott, hogy én tulajdonképpen
dolgozni jöttem, és ahhoz át is kellene öltöznöm.

– Nem baj, ha közben átöltözöm? – kérdeztem tőle.

-Nem – mondta, és hátat fordított nekem a  széken. 

Éppen levettem a szandálomat, mikor észbe kapott, és sietősen
elhagyta a közös helyiséget. Nyilván zavarba jött.

Zárás körül felhivatott, hogy kiossza a beosztásomat a jövő hétre,
mikor is ő szabadságon lesz. Pangás volt az üzletben, nem hiányoztam a
helyemről. Neki ötre el kellet mennie, de még mindig nem fejeztük be. Én
ültem és jegyzeteltem.

-Oh, basszus, már ennyi az idő? Nem vagy szégyenlős? – nézett rám.

-Nem, miért?

-Nem baj, ha közben elkezdek átöltözni?

Ismerős volt a helyzet. Tessék, azonnali karma van! Alapjáraton nem
vagyok könnyen zavarba hozható. De akkor ott, felálltam a székről, és
fel-alá járkáltam a kis irodában, s igyekeztem nem arra figyelni, amit
csinál. Végül jobbnak láttam, ha távozom, amúgy is jó recepcióshoz
méltón, zárnom kellett az üzletet. De még vissza néztem az ajtóból, hogy
holnap még Sopronban tartózkodik-e, mert még nem fejeztük be a
beszélgetést. Ő bólintott, szerintem látta a zavaromat, mert még rám is
kacsintott, s széles vigyorra húzta a száját. Én pedig lemenekültem az
emeletről.

Azt hiszem tisztában volt vele, hogy zavarba hozott, s mocsok módon
még élvezte is.

Most már nevetek rajta, ekkora marha én sem lehetek. Az ember meg
tudja fékezni a saját ösztöneit!

Nem veszem túl komolyan ezt. Félnem sem kell. Mert már ráébredtem,
hogy mire tanít meg ez az eset. A Sors, nagy mókamester! Ha valamit nem
értesz, azt megtapasztaltatja veled. Immáron kezd bennem körvonalazódni,
hogy anno mi hajtotta Gé-t. Bár így is nehéz megbocsátani, legalább már
sejtem miért és hogyan történhetett.Remélem hasonló képpen pocsékul érezte magát, mint én, amiért másra gondolt, mint a párja! Legalábbis valami ehhez
hasonlatos…

******

Most itt ülök a gép előtt…este kilenc elmúlt, és a párom még mindig nem jelzett, hogy merre jár. Vissza ért-e már Ausztriából…a telefonja még ki van kapcsolva, a másikat nem veszi fel. Kezdek érte aggódni! Remélem semmi baja sem történt!

 Tegnap végre eltöltöttem egy
kellemes, pihentető éjszakát. Méghozzá
kitárt ablak mellett! És, hogy miként lehetséges ez a mutatvány, akkor,
ha a lakótelepet, ahol élek, meglepte egy hatalmas szúnyograj? Apámmal
elmentünk vásárolni az OBI-ba, s a légkondis áruházból kijövet már három
doboz 130×250-es szúnyoghálót rejtett a táskám. Apámmal este, mielőtt
megjelentek volna a csúf kis vérszívók, fel is eszkábáltuk a konyha,
illetve a szobám egyik ablakára, s ezek után, biztonságban érezve magam,
egész éjszakára nyitva is hagytam az ablakot! Olyan jól már régen nem
aludtam, mint most!

Bár el kell árulnom, hogy a lelki
békém nincs teljesen rendben. Vannak olyan részei az emberi szervezetnek, amiket képtelen kordában
tartani. Ilyenek például a hormonjai. Ha azok beindulnak…és nem
találnak kiutat, hatalmas galibát tudnak okozni! Mármint az
emberben…és a környezetében is, ha enged nekik!

Bennem is eléggé hiperaktívak
mostanában. Ki vagyok éhezve, de
szegény páromat még mindig nem nyúzhatom, mert este, mikor hazaér, örül,
ha meg tudja mondani, egyáltalán mi a neve. Ergo…nem nyaggathatom,
hogy “gyere és döngölj bele a matracba!” Csendesen szenvedek, ameddig ki
nem piheni magát. Ez már egy ideje így megy. Próbáltam másba beleölni a
fölösleges energiáimat. Például a munkámba, takarításba. Az elején még
ment. Utána kezdtem egyre inkább kétségbe esni. És főleg azért, mert
ezek a nyomorult kis surmó hormonok mást vettek célba, engem kellemetlen
helyzetbe hozva!

Ezek csak hormonok! Nincs hatalmuk
felettem! Ez különböztet meg
bennünket az állatoktól! Ők élnek az ösztöneiknek, míg az ember
megbeszéli magával, hogy inkább csendesen szenved, de nem hozza magát
kellemetlen helyzetbe azzal, hogy másra akar rá mászni!

Tudom, hogy ezek csak hormonok. Nincs
más érzelem mögöttük! Ez
tipikusan az az érzés, amit a lányok, bakfis korukban képesek
összekeverni a szerelemmel. Pedig ők is csupán szexuálisan vonzódnak
valakihez. Hormonok játéka. Puszta szex. Kielégítetlen szexuális
gerjedelem, ami isten igazából céltalanul bolyong, és lehorgonyoz az
első olyan két lábon járó hímnemű egyednél, akivel az immunrendszered
teljesen ellentétesen működik, így biztosítva az ellenálló, életképes
utódokat! Semmi több…

Nem mondok neveket. És mindezt
senkivel sem merem megbeszélni itthon,
mert nincs kedvem hegyi beszédeket, “jó tanácsokat”, és hüledezést
hallgatni. Mindenki tudja, hogy szeretem a páromat, de azt hiszem senki
sem képes a hormonjait egyetlen ember felé terelni. Néha-néha
felhorgadnak más iránt, az állati ösztönök felszínre törnek. Az pedig
önuralom és lelkiismeret kérdése, hogy hallgatunk-e pleisztocén őseink
hagyatékára…

Én igyekszem nem odafigyelni. De mikor
a kávégépnél, a nagy
magyarázás közben összenézel a másikkal, felszikrázik valami, s van
egy pillanat, amikor mind a ketten egyszerre hallgattok el…örülsz, hogy homo sapiens vagy, máskülönben szégyenbe hoznád magad.

Bár elég fura volna elképzelni egy
homo erectus ősünket, amint éppen a
kávéfőző gépet használja…rendeltetés szerint!

Kísértések mindig vannak egy ember
életében. De rájöttem idő közben,
hogy ebből is tanulhatok!

  *****

Most
szeretnék hűvösebb …vagy
szívmelengetőbb (?) téma felé fordulni. Karácsony. Bizony, ha tetszik,
ha nem, bennem már ébredezik a vágyakozás az ünnepek után. Ez sok
mindenben megnyilvánul. Például újra olvasgatom a karácsonyi blogomat,
amiben mindig leírom a készülődést, ajándék ötleteket teszek fel,
különböző leírásokat a karácsony jelképeiről (honnan ered, mit jelent).
Közben leírom a saját gondolataimat, miként készítem fel magam a
szeretet ünnepére. Általában Augusztus végén, szeptember elején már újra
frissítem. Akik megszokták már, vagy olvasóim, nem néznek őrültnek.
Csak az újak :-p

Igazság
szerint most nem csak az ünnepeket
várom. Van még Karácsonyig nagyon sok olyan esemény, ami izgalommal tölt
el. Kirándulások, párom születésnapja, a második
évfordulónk…szeptembertől új dekorációt kap az üzletünk. Megérkeznek a
virágpiacról a szalmabábuk, a kopogtatók, a dísztökök, a napraforgók, a
madárijesztők…és a forgalom is helyre billen. Jelen pillanatban
uborkaszezon van!

Munkaidőm
másik felében, amikor nem a
Magentában vagyok, akkor itt, az üzletben sürgők-forgok az
nyárbúcsúztató, őszi dekorációk között. Valahogy, ha új időszak
kezdődik, az emberek mentalitása is változik, és sokkal nagyobb kedvük
van vásárolni. Nekik is igényük van az új dolgokra. Hogy az új évszaknak
megfelelően feldíszítsék a környezetüket. Ilyen például a napraforgós,
vagy madárijesztős ajtódísz, vagy az ablakba való talpas szalmabábuk,
esetleg a virágok közé tűzhető kis díszek. Olyankor én is új erővel
töltődöm fel.

A
zöldségesek standján megjelenik a
szőlő…rosszullétig bírok belőle enni! Főleg úgy finom, ezt ajánlom
mindenkinek, ha esztek mellé egy kis sajtot. Nem vicc 🙂 Kóstoljátok
meg. Valahogy intenzívebbek az ízek!

Október vége
felé, már nem csak a szőlő, de
nagy kedvencem, a sütőtök is ott vigyorog a ládákban. És nem csak
finom, de rostban, vitaminokban nagyon gazdag! IMÁDOM! Abba is bele
tudnék fulladni, de jobb esetben is csak unásig eszem! 🙂

Közben nagy
erőkkel készülünk a
Mindenszentekre. Ez hosszú folyamat. Tulajdonképpen November elsején
lecseng, de apám már Januárban megrendeli az új alapokat! Minden esetre,
lezajlik a halottak napja…éppen csak kifújjuk magunkat, kitakarítjuk
az üzletet a mohától, szalmától, szalmarózsától, mindent lemosunk…és
el is kezdhetjük a karácsonyi mütyüröket kipakolni! Mondanom sem
kell…onnantól kezdve én átmegyek gyerekbe, és minden apró kis dolognak
tudok örülni. És kezdetét veszi a felkészülés…

És az emberek ugyna így tesznek. Kinyitják a
szívüket, és beengedik a fényt!  

 Hajnalban rám köszöntött a nőiességem. Legalább már tudom, hogy mitől voltam olyan bolondján már két-három napja! Pedig csupán vasárnapra vártam. Semmi probléma…előbb vége lesz, így a Fertő-partyt már minden feszkó nélkül végigugrálhatom. Már, ha egyáltalán lesz mire. Igazság szerint túl sok kedvem nincs lemenni. Egyedül Ladánybene 27 és Lord lesz olyan program, amit még szívesen megnéznék. Amúgy is csak sofőrködnék. Úgy néz ki, hogy párom mégsem utazik el Siófokra. Szombaton is dolgoznia kell. Valahogy ő sem bánja. Nem a társaság, vagy a program miatt. Egyszerűen tudja, hogy nem tudná kipihenni magát, mert buliból-buliba mennének, reggel pedig elképzelhető, hogy nem hagynák aludni. Vasárnap éjjel fáradtan hazaérkezik, hétfőn pedig hajnalban kel és megy tíz-tizenegy órázni. Azt mondja, majd bepótolja másként a barátaival ezt a kanbulit.

Hamarosan kap három hét pihenőt, mielőtt újból kezdődnének a földmunkálatok. Azalatt ki is tudja magát pihenni, de napra egyáltalán nem vágyik. És elmondása alapján, semmit sem fog elvállalni, ami megterhelné.

Ennek én csak örülök. Nem sokat tudok érte tenni. Csak annyit, hogy ahogy tudom lelazítom; bor, testápoló, masszázs…aztán odabújhat a melleimhez aludni. (Furamód, a legtöbb férfi, a kedvese melleinek völgyében szeret pihenni.) Olykor zavar, hogy nem tudok többet segíteni. Látom, hogy ki van fáradva, fogyott is…én, pedig nem tehetek mást, mint támogatom.

Ha ennek az egésznek vége…lesz egy-két olyan program, amit már várunk. Augusztus végén megünnepeljük párom születésnapját. El szeretném vinni egy étterembe vacsorázni, de már most tiltakozik az ellen, hogy én hívjam meg. Ő akar elvinni engem. Ezt az egy dolgot utálom nála! Miért nem tudja megengedni, hogy megajándékozzam? Férfi! Az az átkozott férfiúi büszkeség…az!

Ezek után ott lesz például a Sitkei rockfesztivál. Ugyan még nem tudom, hogy kikkel megyünk, és kik lesznek a fellépők, de azért várom. Pár nappal később, Szeptember elsején ünnepeljük a második évfordulónkat. Tudom, hogy készül valamivel, csak azt nem, hogy mivel. Ő, amolyan nagyon rejtett romantikus, nem is várnád tőle, majd a legváratlanabb helyzetekben bukkan elő belőle a hős, romantikus lovag, és teljesen levesz a lábadról. Elképesztő!

Itthon megkezdődnek a Szüreti Vigasságok, az én lelkem készül a Karácsonyra, de közben, amikor csak tudok, segédkezem a mindenszenteki készülődésben. Szeptembertől folytatom tovább a Karácsonyi blogomat, és talán a Karácsonyi mesét is. Közben letelik a Mindenszentek, és készülünk a wellness hétvégére. Miután megérkezünk, kezdetét veszi a Karácsonyra való felkészülés.

Tavaly a legnagyobb örömöt az okozta számomra, hogy apám December elején megkért, hallgassunk karácsonyi zenét. 🙂 Nála ez valóban ritkaságszámba megy. Ő, amolyan last minut karácsonyozó, az utolsó pillanatokban hangolja rá magát látványosan az ünnepekre.

Tudjátok rólam, hogy én nagy Karácsony-fan vagyok. Ez van, nekem az ünnepek, nem az ajándékról szólnak. Sokkal inkább a készülődésről. Az ember lélekben is felkészül, hogy befogadja a Földre érkező hatalmas szeretet energiát és kegyelmet, amit December 24-e jelképez. Megtisztulunk, hangolódunk, kinyílunk embertársaink felé. A családunk felé. Nekem ezt jeleni. És természetesen a sok fényt, a díszeket, a csillogást, a ragyogást, a különböző figurákat, a főzőcskézést, a süteményeket (főleg a mézeskalácsot!), a zenét…az örömöt. Az együttlétet. Meghittséget.

Nem is olyan rossz dolog a karácsonyról beszélni, amikor odakint 37 fok meleg van! 🙂

Bár valószínűleg bolondnak néznétek, ha most ide bebiggyesztenék egy karácsonyi dalt a Youtube-ról! 😉

De nem izgat. Képet azért rakok ide :-p Én már csak ilyen kis bolondos vagyok 🙂

Legyen nagyon szép napotok!