A tegnapi napom elég lazára sikeredett. Hamar letelt a munkaidőm. Közölték, hogy a mai napon még rajtam lesz a T betű, mint, hogy tanuló vagyok. Vagyis betanuló. A váltótársam alaposan kiképez, én jegyzetelek, mert hétfőtől kezdve, két hétig szabadságon lesz, így valóban rám marad minden recepciós feladat, nem csak az ügyfelek terelgetése. Úgyhogy…ma figyelek és jegyzetelek!
Tegnap is sikerült találkoznom Vele. Felmentem a közös helyiségbe átöltözni. Bent ült az irodájában, és éppen a dolgait simította el, mielőtt ő is szabadságolná magát. Megkocogtattam az ajtófélfát. Még mindig a monitort figyelte.
-Mondjad csak hölgyem, figyelek.
-Egy perc, ötvennyolc másodperc volt ma, nyolcvan ügyféllel.
Kicsit grimaszolt az ügyfélszám hallatán…de erről nem tehettünk. Nem rángathattunk be az embereket az utcáról. Ezt meg is mondtam neki.
-Pedig azt kellene – mondta már felém fordulva. – Ezért reménykedem benne, hogy sikeres lesz a szórólapozás.
-Oh, tényleg, kérlek a szórólapokat majd olyan helyre tedd, hogy biztosan megtaláljam – kértem. Ismertem magam.
-Itt lesz az irodában.
-Jó, és miként jutok be az irodádba? – érdeklődtem.
-Megmutatom hol van a pótkulcs – ezzel felállt a görgős székből. Kikísért a félhomályos folyosóra a beépített szekrényhez. Kinyitotta az egyik szárnyát. Nagyon közel voltunk egymáshoz. A gyomrom megemelkedett, mikor összenéztünk és egy pillanatig csend lett. A vállunk összeért, a levegő pedig néhány röpke pillanatig megtelt várakozással. Belőle is áradt, megfordult a fejében, vagy csupán az én lázadozó hormonjaim éreztették mindezt velem álnok módon?…Nem tudom. De végül újra beszélni kezdtünk, az érzés pedig elpárolgott.
Kávéztunk, beszélgettünk, átmentem vele az irodába, mert valamit még mutatni szeretett volna a gépen. Ahogy álltam mellette, láttam a szemem sarkából, hogy a melleimet bámulja, pedig rendesen fel voltam öltözve. Semmi mély dekoltázs, semmi kivágás. Egyszerű, élénk zöld szín trikó szabású toppot vettem fel, ami egészen a csípőmig ért. Éreztem, hogy sietnem kell, mert angol órám volt, de ő még mindig magyarázott és magyarázott. Szóval tartott. Végül csak el tudtam indulni.
****
A párom végre befejezte a kinti munkát. Augusztus 9ig az enyém lesz. Pótolunk. Már elkezdtük. Érzem, hogy mindenem az övé, szeretem nézni mikor alszik, szerem figyelni szex közben, imádok vele szeretkezni, odabújni, beszélgetni, hülyéskedni. De akármit is teszünk…azt hiszem a szexuális vonzalom nehezen fog elmúlni Irányában. Nem én irányítom. Egyik ember sem mondhatja el magáról, hogy a párján kívül mást nem talál vonzónak és nem játszik el a gondolattal, hogy “mi volna ha“. Legfeljebb akkor, ha még nagyon friss a kapcsolat. Akkor más nem is létezik, mint a párod.
Mára már rájöttem. Nem kell azért szarul éreznem magam, mert más férfi is vonz szexuálisan, amíg nem lépem át a határokat. Minden embernek kell egy kis izgalom, egy kis flört. Jót tesz neki. Lili barátnőm leintett, mikor pánikolni kezdtem egy héttel korábban. Azt mondta nyugodtan flörtölgessek, abból semmi baj sem lesz, amíg nem lép át verbálisból fizikaiba…
Azt hiszem erre amúgy is kicsi az esély. Azért bevallom, szívesen venném, ha komolyan gondolná az ígéretét, és miután visszajön a nyaralásból, beülnénk valahová inni és beszélgetni. Nem randevúként fognám fel, vagy ilyesmi. Csak akkor biztos volnék benne, hogy kötetlen időben beszélgethetnénk, mert nagyon jó Vele beszélgetni. És senki sem sietne sehová.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: