Tegnap sem sikerült az életmódváltás…sőt, hatalmas galibát
követtem el a szervezetem ellen! Egész nap nem ettem semmit, egy-két
szem sárgabarack és egy csokis muffin kivételével. Este azonban
elmentünk megünnepelni szüleim ezüst lakodalmát egy étterembe, s ott
sikeresen pukkra zabáltam magam camembert sajttal. Meg is lett a
böjtje…fájt a gyomrom, beleájultam az álomba, s hónapok óta először,
Gé újra bemászott a fejembe. Álmomban találkoztam vele. Nem volt a
legkellemesebb élmény, de szerencsére felébredtem.
Megtanultam, nem szabad teli hassal elaludni…mert ex lesz a vége.
Valamiért képtelen vagyok rávenni magam arra, hogy elkezdjek mozogni.
Se fitt labda, se Leg Magic, se jóga. Nem beszélve arról, hogy elmenjek
a konditerembe. Folyton csak tervezgetek, ígérgetek magamnak. Ilyen
lehetek másokkal szemben is? ha már én magam nem bírom ezeket a hibákat,
akkor vajon más miként van mindezzel? Másnak is így ígérgethetek? Utána
pedig elfelejtem, fáradt vagyok…vagy mi? Te jó ég! Amikor erre
rájöttem, elszégyelltem magam. Változnom kell. Muszáj!
Igyekszem teljesíteni a feladataimat a munkahelyemen. Mindenki nyomás
alatt van. Én mégis..igyekszem könnyedén felfogni, mert, ha nem
idegeskedem, akkor jobban teljesítek, jobban bánok az emberekkel is, így
ők is nyugodtabbak és elégedettebbek.
Vagy lehet, hogy, mivel mindenkinek szeretném betartani, amit
megígértem, amire megkértek, már nem marad arra energiám, hogy a saját
magamnak tett ígéreteket megtartsam? Nem tudom.
Mostanában úgy érzem, olyan kevés energiám van, hogy néha rám tör a pánik, s magamban sikoltozom…
-Senkinek nem adok többet magamból!
Talán idővel elmúlik az érzés. Bár nem tudom mit kellene tennem. Majd alakul.
Legyen nagyon szép napotok!