(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Itt az Ősz, itt van újra….

A hőmérő higanyszála alig közelíti meg a 7 fokot, vastag farmert, trikót, meleg felsőt és szőrős, vastag szövésű cippzáras felsőt húztam. Amikor kilépek ebbe a hideg környezetbe, laza lila sálat tekerek a nyakam köré és felöltöm a fekete bőrdzsekimet. Így úgy érzem, talán nem járja át a testemet a hideg. De tévednem kellett! A jeges szél egészen a csontjaimig hatolt! Hiába húzom össze magam előtt a kabátot, az orkán, ami hol szembe, hol hátulról, hol oldalról támad (Sopronban már csak ilyen szeszélyesek ezek a légörvények), cibálja az esernyőmet, olykor majdnem sikerül kiragadnia a kezemből, vagy éppenséggel ráhajtogatni a fejemre. A hajam röpköd körülöttem, vad keringőre csábítja a szél, a farmernadrágom beitta a hideg esővizet, és vacogom!

Minden vágyam egy jó forró csokoládé! Amit sikerül is beszereznem a nem is olyan közeli Peresztegi Pékségből. Lehetőleg epreset…már, ha van. Ha nincsen, akkor maradjunk a fehér csokinál, vagy a fehér mogyorósnál, vagy a banánosnál…hmmm…annyi finom és különleges ízesítéssel dobták piacra, hogy ínyenc legyen a talpán, aki képes kiválasztani a kedvencét.

Amint kikeverik nekem a finomságot és kellően hült ahhoz, hogy ne égessem le a nyelvemet és a torkomat, belekortyolok és élvezem, ahogy átmelegíti a testemet.

Bizon, itt van az Ősz, itt van újra. Elérkezett a csizma, a harisnya, a kabát és a teázók időszaka. Átrendeztem a szekrényemet. Immáron előre pakoltam a meleg holmikat. Úgy érzem nagyobb szükségem lesz rá, mint a miniszoknyákra és a rövidnadrágokra.

Ahogy ücsörgöm forró csokoládéval a keemben, és nézem ezt a borongós időjárást, egyre inkább érzem a csontjaimban, hogy közeledik a Tél. Olyan, mintha nem lenne átmenet a Nyár és a Tél között. Mintha néhány hét szakadó eső várna ránk, ami szépen lassan áthajlik havazásba…Isten ne adja, hogy igazam legyen. Szeretem az Őszt. Amikor az éjszakák egyre hosszabbak, amikor a fák lassan beszínesednek, amikor elérkezik a sütőtök és a szelidgesztenye időszaka.

Amikor az ember készít magának egy finom teát vagy házi forró csokoládét, beburkolózik a kedvenc plédjébe, és az esőt bámulva mereng és hallgat mellé valami kellemes zenét.

Már csak a hideg ellen volna jó tenni valamit 🙂

Elterveztem, hogy a fizetésem után ellátogatok egy ruhaüzletbe, és vásárolok néhány színes garbót, hogy felkészüljek a közelgő zord időjárásra. Fizikailag a meleg szövéssel, lelkileg pedig a vidám színekkel. 🙂

Kívánok nektek nagyon szép napot!

Joyo  

 Esőmentes szép jó reggelt kívánok Mindenkinek!

Tegnap jártam Zsu fodrászatában. Rábíztam magam, ő pedig nagyon megörült neki, hogy újat alkothat a hajamból. Annyi instrukciót adtam, hogy valami újat szeretnék, lehetőleg frufruval. Onnantól kezdve szabad kezet adtam neki és a fantáziájának.

És íme az eredmény….

Én már teljesen megszoktam. Sőt, mikor tükörbe néztem, és elkezdett begöndörödni, már egyre természetesebbnek hatott. Boldog vagyok az új külsőmmel.

 Kedves Olvasóm!

Már elég rég nem írtam semmit. Nem sok időm volt hozzá, sajnálom. Bocsánatot kérek azoktól, akik rendszeresen idelátogatnak.

Az elmúlt héten nem sok érdekes dolog történt. Így elképzelhető, hogy
most eléggé rövid leszek. Nekiálltam, hogy új külsőt adjak a belvárosi
üzletünknek. Üdébbet, világosabbat, kicsit díszesebbet. Neki is láttam
csütörtökön. A régi zsúfolt, poros, elavult dekorációt szó szerint
leszaggattam a helyéről. Porvihart kavarva magam körül! Minél kevesebb
volt a piros anyag, annál inkább éreztem, hogy felszabadul a helyiség.
Világosabbá és tágasabbá vált. Kezdésnek a kirakatot tettem rendbe.
Kevesebb lett kint az áru, s a hátteret és alapot világos zöld és krém
színű organza anyagból alkottam meg. Szórtam ki díszkavicsokat és
kagylókat. Utána a polcrendszert tettem rendbe. Bevontam ugyan azzal az
anyaggal, mint a kirakatot, és itt is alkalmaztam a kavics-kagyló
kombinációt. Bekapcsoltam és jól látható helyre tettem a két
szobaszökőkutat. Már többen megdicsérték a munkámat.

-Milyen szép!

-Jó ide bejönni, olyan üde és tágas ez az üzlet…

Nem hízott a májam (na jó, egy kicsit talán igen.), de nagyon örültem neki, hogy a munkám nem volt hiábavaló.

Azóta is csinosítgatom, mindig elveszek, vagy éppen hozzárakok valamit az üzlet dekorációjához.
Hamarosan beköszönt a dísztökök, dísz kukorica és a madárijesztők
időszaka. Ergo…jön az Ősz. Amit mi egyenlőre még csupán úgy
érzékelünk, hogy tíz fokot csökkent a hőmérséklet és folyamatosan szakad
az eső! Ahelyett, hogy szépen, fokozatosan csökkenne a hőmérő mutatója,
és kezdenének elszíneződni a fák lombkoronái. A reggelek és az esték
már jóval hűvösebbek. Már nem tudnék tangapapucsban és szoknyában
sétálgatni a városban. Hamarosan elérkezik a színes harisnyák és
félcipők időszaka. Már várom. Emlékszem, régebben, mikor még
Székesfehérváron tanultam, mindig vettem magamnak egy újabb 20-30 denes
harisnyát, és mindig más színűt a Fő utcán lévő egyik üzletben. Lilivel
néha versenyeztünk, hogy ki tud a legtikitarkábban felöltözni aznap 🙂
Hiányoznak azok az időszakok. Itt az Ősz, és ismét furcsa, hogy nem
készülődöm vissza a főiskolára. Hiányoznak a barátaim. Hiányoznak a
törzshelyeim. Bár tervbe vettem, hogy Szeptemberben, fizetés után
visszalátogatok két napra a Királyos városába. Igaz, hogy két nap alatt
nem lehet bepótolni semmit az égvilágon. Majd alakul. El szeretnék nézni
abba a bizonyos harisnya üzletbe, a kedvenc teázómba, a Kávé Színházba
forró csokoládét inni, bemenni a kedvenc ékszer üzletembe, hátha vannak
ünnepi ékszerek…sokat akarok fényképezni, hogy legyen mit nézegetni
otthon 🙂 A többi pedig alakul.

Várom a hétfőt. Megyek fodrászhoz, és kezdek izgulni. Csak a
végeredmény miatt. Bízom Zsu-ban. Tudom, hogy ügyes. De azért mégiscsak
változás lesz 🙂

Ez a két fazon tetszik, bár majd Zsu felvilágosít, hogy hozzám mi illek a legjobban.

Kívánok mindenkinek nagyon szép hétvégét!

Joyo 

 Újabb tanítást kaptam arra, hogy ha nem értek valamit, akkor azt
megtapasztaltatják velem. Azt hiszem, hogy ez a szép az Univerzum
törvényeiben. Mindig arra törekszik, hogy fenntartson egy egyensúlyt.

Eddig megtapasztaltam, hogy milyen féltékenynek lenni egy nőre. A
tegnapi napon, pedig megtapasztalhattam, hogy milyen, amikor egy nő
féltékeny énrám. És mindez abból indul ki, hogy nem ismer a hölgy.
Beismerem, egy bizonyos mértékben legyezgeti a női hiúságomat a dolog,
másfelől, pedig szeretném elsimítani a félreértéseket. Természetesen nem
mindenáron. Majd ahogy adja az élet. 

Az egész úgy kezdődött, hogy Sötét Angyal belépett a párkapcsolatban
tekerők népes táborába. Az első itthoni nyilvános koncertje után egy
“rajongója” randira hívta, majd elég gyorsan össze is boronálta őket a
Sors, s mint kiderült, már régóta tetszettek egymásnak. (Ez valahonnét
nagyon ismerős szitu!) Bevallom…örültem is, meg nem is a dolognak.
Valahol az emberben marad némi birtoklási vágy, és valami rossz érzése
mégiscsak lesz, ha mással látja. Ez természetesen egy idő után elmúlik.
Egyedül az volt a furcsa a számomra, hogy miután a lány, nevezzük Á-nak,
kapcsolatot kezdett a művész úrral, Ő megszakított velem minden kontaktust. Ha írtam neki, kétértelműen válaszolt, törölte wiw
kommentjeimet, és ha mégis összefutottunk, zavarban volt. Egyetlen
egyszer találkoztam vele úgy, hogy Á mellette volt, de nem mutatta be
nekünk. Még szerencse, hogy párom velem volt, mert elég kellemetlenül
érintett az a kuka csend, amit a leányzó produkált, és csak nézett
engem, és közben erősen kapaszkodott Angyalba.

Édesanyámmal továbbra is találkozott, és sokat beszélgettek. Még az
első együttlétét is elmesélte neki Á-val. Nem voltam féltékeny, csak nem
értettem, hogy miért zárt ki olyan hirtelen az életéből. Mikor én
összejöttem a párommal, ugyan úgy tartottam vele a kapcsolatot.
Tulajdonképpen Május óta nem is beszéltem vele három mondatnál többet.
Az egészet valahogy úgy könyveltem el magamban, csak, hogy megnyugtassam
a lelkem, hogy édesanyám tanító energiáira szüksége van, de az a
nőiesség, amit én nyújtottam neki a beszélgetéseink során, immáron Á
elégíti ki. Ezzel le is rendeztem magamban a dolgot. Jelenleg van egy nő
az életében, aki felnéz rá, és isteníti.

Tegnap azonban megtört a jég. Éppen édesapámmal autóztunk át a kis
bolthoz. Láttam, hogy Angyal ott van nála. Megörült, a szívem, hogy
végre láthatom. Úgy ítéltem, hogy jót tesz neki a párkapcsolat. Jól
nézett ki. Nagyon is. Néhány mondatot azért tudtam váltani vele, s úgy
tűnt, bár lehet, hogy mindezt csupán az egóm láttatta velem, de mintha
mohó pillantásokat vetett volna rám, ahogy kiszálltam az autónkból abban
a sárga, lenvászon nyári ruhában. Az elején nem is tudatosult bennem a
dolog, csak mikor anyám is megemlítette.

-Jól nézel ki. Mintha fogytál volna – mondta Angyal.

Hamar eltűnt az üzletből.  Anyám szerint zavarban volt.

-Minden esetre azt mondta nekem, hogy jó volna már veled találkozni és beszélgetni.

-Nekem is említette. De eddig nem is jelzett nekem, hogy igénye volna rá – mondtam anyámnak.

-Ennek is megvan az oka. Nem mert közeledni. Á szörnyen féltékeny rád.

-Rám? – ezen őszintén elképedtem, hiszen valóban csinos lány.

-Igen. Így Angyal nem, hogy nem is találkozhat veled, de még csak meg sem szabad említenie téged.

-De miért?

-Valószínűleg Angyal elmondta, hogy volt köztetek ez meg az. És rosszul reagál rá – magyarázta édesanyám.

Minden esetre Angyallal abban maradtunk, hogy a héten, valamelyik
este találkozunk egy kicsit beszélgetni. Nem szeretném őt bajba sodorni.
Tulajdonképpen ebből a megvilágításból nézve ezt a dolgot…Á-nak nincs
mire féltékenynek lennie. Két lehetőség van:

Ad1; Voltak múltbéli rossz tapasztalatai, és ebből kifolyólag sérült az önbizalma,

Ad2; Angyal kicsit többet árult el a közös múltunkról, mint illendő lett volna.

Vagy a kettő együtt, amit a saját példámból tanulva…elképzelhetőnek tartok.

Az sem kizárt, hogy nem is rám féltékeny személy szerint, hanem úgy
ámblok arra, hogy semmilyen másik nőnemű lény ne érintkezzen semmiféle
formában a párjával. Ami alól, akkor viszont az édesanyám kivétel
lehet…vagy majd megkérdezem személyesen Angyaltól.

Belegondolva…köszönöm, hogy megmutattátok a másik oldalt is. Ezzel valahol bennem is helyre billent az a bizonyos egyensúly. Törvényszerűen. És újra önmagam vagyok. Ahogy Angyal írta egy dalában…

-Maradj mindig az a lány

lila ruhát vett talány,

Ki elbújt kávézók zsámolyán,

Vízipipázó lila lány.

Legyen nagyon szép napotok.

Joyo   

 Nagyon szép Hétfő délelőttöt kívánok Mindenkinek! Már, ha a Hétfő lehet szép. Fura. Így vagyunk kondícionálva! A Hétfő pocsék! A Hétfő rossz! Utálok dolgozni! Utálok felkelni! Utálok élni! Ájjájjájj! Lehet, hogy Garfield nyugatról kelet felé való térhódítása volt ránk ilyen hatással? Vagy szimplán csak utálnunk kell valamit, hogy jólérezzük magunkat a bőrünkben valahol a lelkünk legmélyén? Mindenki mást mond. De egy dologban azt hiszem, hogy mindannyian egyetértünk…nagyon, de nagyon nehéz visszazökkenni a dolgos hétköznapokba egy hosszú hétvége után! Pláne, ha mindaz nagyon is tartalmas volt.

Valahogy most én is így érzem magam. Három napig az ember szabadon jön-megy, nem kell ideges embereket terelgetnie az ügyfélszolgálaton. Maga osztja be az idejét. Teljesen fel voltam pörögve a hétvégén. Elterveztem, hogy miként alakítom át a környezetemet. Szeretnék minden régi, illetve már nem használt ruhát kiszanálni. Van rá jelentkező, aki örülne nekik, mert nagyon jó állapotban vannak. Szeretném az évek óta gyűjtött szárított rozsáimat is kidobni, illetve azt a preparált denevért, amit még a nagybátyám ajándékozott nekem a tizennnyolcadik születésnapomra…ki tudja milyen megfontolásból! 🙂

És, ha már idáig eljutottam, akkor megszabadulok a Gé-től kapott ajándékoktól is. Van olyan kisgyermek a környezetemben, aki nagyon örülne néhány “új” plüss játéknak, illetve leányzó, akinek tetszene pár ékszerem. Mindenképpen meg fog könnyebbülni a lelkem; ajándékozom, a környezetem pedig megszabadul a régi, nehéz energiáktól.

Ráadásul szombaton teljes mértékben felpörögtem a frizura változtatás miatt, és felhívtam azon melegében a fodrászomat. Zsu sajnos, érthető okok miatt, éppen nem tudott nekem időpontot adni, így megkért, hogy Hétfőn hívjam vissza.Még mindig pörögtem, mert jó ötletnek tartom az újabb frizura váltást. Szeretnék megújulni. Mintha a lelkem is azt kívánná, hogy jobban ki tudjam fejezni önmagam.

Mintha tiszta lappal tudnék indulni. Ezzel, amit elterveztem nagy próba elé fogom állítani önmagam, hiszen el KELL engednem a múltamat. Azt hiszem ezzel már sikerülni fog. Ezek drasztikus lépések lesznek. De megteszem.

Ma reggel felhívtam Zsu-t. Így is csak jövőhét hétfőre tudott időpontot adni, este negyed hétre. Nos…úgy néz ki, hogy új külsővel, új-régi rendezett környezettel köszöntöm az őszi időszakot.

Lassan kezdem elhagyni az étkezésemből az állati eredetű anyagyokat. Egyre kevésbé kívánom a húst, és sokkal jobban vágyom a zöldségekre, gyümölcsökre. Sokkal jobban esik egy nagy adag víz felett megpárolt zöldség enyhén sózva és fokhagymázva, mint a zsíros cupákok, vagy a sovány húsok. Természetesen még nem hagytam el teljesen. Tegnap délután például megfőztem életem első, önálló csírke húslevesét. Tettem bele karalábét, pasztinákot, sárgarépát, egész paradicsomot, vörös hagymát, fokhagymát, paprikát, és, hogy kicsit pikánsabb legyen, apám tanácsára egy fél kiskanálnyi Erős Pistát. És grátisznak, ha már nagyapám annyit fáradt, és mellesleg az íze sem útolsó…főztem bele tőzsök gombát. Ez az a típusú kalapos, ami még főtt állapotban is csak úgy roszog a fogad alatt!

Kicsit izgultam a végkifejlet miatt. El főddögélt alacsony lángon, olyan egy és háromnegyed órát. Főztem hozzá levestésztát, majd tálaltam a szüleimnek. Én finomnak találtam, és csodák-csodájára, ők is elismerően hümmögtek neki. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült az első önállóan elkészített húslevesem. Ilyen élmények és tapasztalatok után egyre bátrabban fogok nekiállni főzni. 🙂

Ugyan nem vág egybe a fenti terveimmel, miszerint kezdek leszokni az állati eredetű ételekről, de akkor is, nagyon szeretném megtanulni az apám féle pörköltet és gulyásleves elkészítési módját. Aztán majd alakul. A halételek egész jól mennek. Mióta a TV Paprikán láttuk, hogy a besózott és állni hagyott halban felóldódnak a szálkák, nagyobb kedvem van az uszonyosokból is főzőcskézni.

Elárulok valamit…én az apámtól tanulok főzni. Az életünk úgy alakult, hogy főként apám főz otthon, bár van egy-két olyan fogás, amiben édesanyám a profi. Kuglóf, sajtos csirke, ananászos csirke…hmmm…egész éhes lettem 🙂

Úgy látom elég vegyesre sikeredett ez a bejegyzés. De szeretem azt leírni, ami éppen a fejemben kavarog. 🙂

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo  

 A tegnapi napon hosszú beszélgetést folytattam az édesanyámmal
vásárlás és főzés közben. Elmondtam neki, hogy miért csúsztam szét az
elmúlt két napban, ő pedig a lehető legegyszerűbb módon helyre pakolt.
Igazából egy mondatát emelném ki, amit minden ember tud a szíve
legmélyén, de nagyon nehezen ismer be magának…

-Te választasz.

Igaza van! Igazából én választom melyik útra lépet. Arra, hogy
hátrafelé tekintgetek, emésztem magam, s mazochista módon folyton
kutatok utánuk, vagy… azt választom, hogy nem rájuk, hanem magamra és a
körülöttem lévő emberekre koncentrálok.

-Egy dologra tudok gondolni – mondta édesanyám a konyhában, miközben
rákfalatokat sütött. – Addig fogsz Gé-hez vonzódni, ameddig van bennetek
hasonlóság. Ő is elégedetlen az életével. Mindig is az volt. A
munkájával, az anyagi helyzetével, önmagával, s ezek szerint veled is.
Ez jelenleg is így van, hiszen ahányszor csak látjuk, ideges, kapkod,
feszült. Veled is ugyan ez a helyzet. Pedig semmi okod nincsen rá. Ahogy
talán neki sincs.

Anyám szerint abban szerencsések vagyunk Gé és én is, hogy mind a
kettőnk párja nyugodt, kiegyensúlyozott, és rendbe van önmagával. Ezért,
ha a párunk nélkül vagyunk sokkal sebezhetőbbé válunk viszont, ha
mellettünk vannak, akkor nyugodtabbak vagyunk mi magunk is.

Egy másik megfigyelés szerint, amit irigylünk a másikból, ugyan úgy,
ami zavar, az megvan bennük is. Így, ha irigyeltem Jé kisugárzását,
vidámságát, és vadmacska jellemét, mindez alapesetben bennem is megvan,
amikor jól érzem magam. Így valóban felesleges bármiféle önmarcangolás.

Ezzel a fejmosással és új tudással a “zsebemben”, belevetettem magam
az éjszakai életbe a családommal. Ugyanis este a város koncertet
szervezett a lakosságnak, s vendégként meghívták az LGT emlékzenekart és
a Tankcsapdát! Jól éreztem magam. Dögös nyári ruhába bújtam, sminkeltem
és magas sarkú szandált vetem fel. Párom a szemeit alig bírta levenni
rólam. Nem is beszélve a kezéről. Korábban a Gyógygödörben megittam két
deci vörösbort, így sokkal fesztelenebb voltam. Kijött az az énem, amit
már hiányoltam egy jó ideje. Flörtöltem a párommal, viccelődtem,
nevettem, táncoltam az utcán a messziről odaszűrődő zenére. Ám, amint
haladtunk a Várkerületen, megpillantottam azt a bizonyos autót. Ott volt
a lehetőség. Dönthettem. Azt választom, hogy gyomorgörccsel
megszállottam keresem őket a tömegben, hogy kínozzam magam…vagy…nem
választom, és inkább maradok továbbra is az az oldott lány, aki kisétált
a Gödörből. Az utóbbit választottam. Az elején kicsit nehezen ment.
Óhatatlanul körbenéztem, ugrált a gyomrom és a szívem is rákezdett.
Később lenyugtattam magam. Amúgy is elég nagy volt a tömeg. A színpad
szélénél álltunk mag. Végig tomboltam a kétórás Tank koncertet,
üvöltötte teli torokból a dalokat és ráztam a fejem. Hősnek éreztem
magam, mert mindezt öt centis sarkakon tettem 🙂 

Hazafelé már jobban szédültem, mint akartam. Túlságosan felpörögtem a
koncerten. Szegény páromnak lekarmoltam a nyakát. Túlságosan is
előbukkant belőlem a vadmacska, bár ő nem bánta, még a tömegben sem 🙂

Most jól érzem magam. Ezért tehetek. Valahol a lelkem mélyén érzem,
hogy végre kell hajtanom egy nagytakarítást. Fényképek eltüntetése (vagy
megsemmisítése), ajándékok elrakása/elajándékozása. Talán ha elégetem a
régi képeket, a lelkem is teljesen megkönnyebbül és leállhatok erről a
drogról. Tudom, hogy van aki drasztikusnak tartja a fényképégetést. De
ha úgy vesszük…sok jó emléket nem juttatnak eszembe azok a tárgyak.
Így hát…ki velük! 🙂 Több helyem is lesz az új emlékek gyűjtésére 🙂

Nagyon szép hétvégét kívánok Nektek!

Joyo

 Egyre mélyebbre ásunk a pszichológusommal. Nagyon sokszor szeretnék
sírni, de valahogy mégis visszafojtom. Nem tudom miért. Tudom, hogy
előbb vagy utóbb egyszer csak eltörik a mécses, és üvöltve fogok zokogni
a konyhaasztalnál ülve. Elég mélyre eljutottunk már. És minél több
réteget lefejt rólam, annál pocsékabbul érzem magam. Legalábbis akkor,
ott a helyszínen. És hazafelé menet is. Amint alszom rá egyet, már
tisztább fejjel gondolkodom, és a helyére rakom a dolgokat.

Még mindig az a meglátása, hogy nálam a legnagyobb gondok az
önértékelésemmel vannak. Az önbizalmammal. Azt is megfejtettük, hogy
honnan indult ki ez az egész, és mi erősítette azt az érzést, hogy
semmire sem vagyok jó. Erről már amúgy is sokat írtam, most teljesen
felesleges.

Az elmúlt időszakban nem éreztem úgy, hogy önmagam lennék. Hogy
bármilyen módon ki tudnám fejezni magam. Össze vagyok zavarodva. Annyit
változtam az elmúlt időszakban, hogy úgy érzem, a meglévő ruhatárammal
nem tudok azonosulni. Éreztétek már azt, hogy egyszerűen nem éreztétek
jól magatokat, bármilyen ruhát is húztatok magatokra? Mintha nem
lettetek volna önmagatok. Vagy a hajatokkal sem tudtatok mit kezdeni.
Jelenleg így érzem magam. Lehet, hogy egyszerűen csak helyre kellene
billentenem magam néhány pofonnal.

Bár a pszichológusom állítása szerint valami drasztikus változtatást
kellene végeznem magamon. Csináltassak valami teljesen új frizurát.
Vágassam le vállig érőre és nyírassak hozzá frufrut! Változtassak az
öltözködési stílusomon. Mert ha mindezt megteszem, az Ő elgondolása
szerint nagyobb lesz az önbizalmam.

Fogalmam sincs, hogy mennyiben van igaza. Szerinte az sem ártana, ha egy kicsit híznék.  

Ami a hajat illeti…igen, nem volna rossz valami dögös, új frizura.
De egyáltalán nem akarom rövidre levágatni. Mégpedig azért, mert akkor
egy olyan személyre hasonlítanék, akire egyáltalán nem akarok!

Anyám támogatja az ötletet, hogy ismét látogassam meg a fodrászomat. A
frufru gondolata nekem is tetszik, mert nőhöz képest elég magas
homlokom van, bár sosem zavart.

Talán a jövő héten elmegyek Zsu-hoz, a fodrászomhoz, és kikérem a
véleményét, hogy a szakmai véleménye szerint, nekem mi volna előnyös.

Állítólag ezzel a mostani külsővel féken tartom a bennem szunnyadó
vadállatot, azt a vadmacskát, aki nagyon sok embert le tud venni a
lábáról. Aki kacér, aki szórakoztató, akinek van önbizalma. Azt az
énemet, aki ittas állapotban előmerészkedik. De hát…folyamatosan nem
lehetek részeg! Így más megoldást kell találnom, hogy előcsalogassam Őt.

Talán féltékeny vagyok. De az is igaz, hogy ha azt az energiát, amit
az alaptalan féltékenykedésbe ölök, arra fordítanám, hogy jól érezzem
magam a bőrömben, nem volna semmi gondom az égadta világon! Igaz, az
mind szép és jó, hogy ezt le tudom írni. De meg is kellene élnem! Ami
már nehezebb dolog! Valamiért visszatekintgetek. Valamiért kisebbnek és
kevesebbnek érzem magam, pedig nyilván nem vagyok az. Mert senki sem
több a másik embernél. Egyszerűen csak szeretném elérni azt az
állapotot, amikor jól érzem magam a bőrömben és élvezem az életet!    

Amire mindenki törekszik. Úgy általában.

Kívánom mindenkinek nagyon szép hétvégét!

Joyo

 Szép estét kívánok Neked!

Különös, hogy egy ember mennyit képes változni, mind külsőleg, mind belsőleg három év alatt. És bennünk is mennyire megváltozik minden vele kapcsolatban. Miként viszonyulsz a látványához, az illatához, milyen érzéseket kelt benned, ha meghallod a hangját. Mit érzel, mikor végignézel rajta. Amit korábban vonzónak láttál rajta, azt, most érdeklődve vizsgálod…”Hová is tűnt? Milyen lett?” És csak nézed őt. A teste megfeszül, mert hiába is nem tekint hátra, tudja, hogy Őt figyeled. Zavarban volna? Ideges? Ingerült? Összezavarodott? Rémült? Fogalmad sincs! Akiről korábban úgy hitted, hogy minden mozdulatában úgy olvasol, akár egy könyvben, egyszer csak ismeretlenné válik számodra. Kódolva van, amit régi tudásoddal csak hellyel-közzel vagy képes dekódolni.

Mindez talán azért lehet, mert már koránt sem az az ember, akit megismertél. Akivel együtt voltál. Akiről azt hitted, hogy ismered. Miért? Mert folyamatosan változunk. Minden évben, minden hónapban, hétben, napban, de még óráról-órára is változunk. Már akkor sem ugyan azok az emberek vagyunk most, miközben a gép előtt ülünk, mint akik munkába menet reggel voltunk. Mert rengeteg behatás ért bennünket.

Így van egy mindenkivel. És miért nem értünk egy embert, akivel anno nagyon szoros volt a kapcsolatunk? Sokszor megfordul a fejünkben. Miért? Nem is tudom. Talán azért, mert Ő is változott, de te nem voltál mindennek a folyamatnak a tanúja. Nem tudod mit miért tett, milyen ráhatások érték, amitől változott. TE is teljesen más vagy, mint akkor, amikor az utolsó közeli közös élményt megéltétek. És Ő sem kísérte figyelemmel változásod útját. Ugyan úgy tekint rád, mint Te Őrá. Vagy még mindig ugyan azt az embert veled felfedezni a változó külső mögött, mint akivel elváltatok egymástól, vagy pedig egy teljesen idegen embert látsz magad előtt.

Lehet, hogy sosem fogod Őt újra megismerni, mert nincs rá lehetőség. Nincs több közös pont az életetekben. Vagy csupán a felszínt súrolod.

Idősebb, ráncosabb, őszebb, tartatlanabb. De te látod benne azt, akit megszerettél. Pedig Ő már réges-régen ne ugyan az a személy. Árnyéka, esetleg jobb kivitele önmagának.  Nem tudhatjuk, ha éppen Ő maga nem enged betekintést a kulisszák mögé.

Nézzünk inkább előre. Vagy teljes erőből nekisétálunk egy lámpaoszlopnak az utcán!   

 A nagyapám ajándékot készített számomra a születésnapomon készült kis videóból. Ezt szeretném veletek megosztani. Nagyon nagy örömet okozott nekem, hogy 69 éves létre ennyit fáradt a számítógép előtt 🙂 Nagyon szeretem őt.

 Szép jó reggelt kívánok Mindenkinek! 🙂

A hajnali napsütéssel együtt rám köszöntött az izomláz! 🙂 Mikor kiengedtem fél hatkor a páromat, kicsit totyogósra sikeredett a járásom, és nem csak azért, mert még nem tétem vissza teljes mértékben a testembe! Ő természetesen mosolygott rajtam és megpaskolta a fenekem. Én pedig csúnyán néztem rá, már amennyi csíkra nyitott szemekkel, kómásan az ember képes!

Most is érzem a lázat a combizmaimban. Különös. A napi 120-200 hasprés miatt meg sem érzem a hasizmaimat, de 15 percnyi lábtorna után sziszegek 🙂 Lehet, hogy a napi kétórányi intenzív sietős séta nem tartja kondiban őket? Előfordulhat.

Méréseket egyenlőre még nem végzek. Elég pozitív visszajelzés az, hogy jobban ébredek és jobb a hangulatom. Viszont tudom, hogy a menstruáció miatt sok a visszatartott víz a testemben, így nem kapnék reális eredményeket.

Viszont a tegnap este megtaláltam az életmódváltási naplómat…

1; Motiváció, ami előre hajt:

-Szeretnék megszabadulni a stressztől!

-Szeretnék egészséges és energiával teli lenni.

-Szeretnék karcsúbb, feszesebb testet.

-Szeretnék harmóniába kerülni önmagammal.

-Szeretném, ha újra egészséges, kiegyensúlyozott és kielégítő lenne a szexuális életem.

-Szeretném, hogy több önbizalmam legyen!

 Célkitűzések:

2; Mi az, ami foglalkoztat, külső/alak?

-csökkenteni a stresszt az életemben.

–szeretném lefárasztani magam fizikailag, hogy kidolgozzam magamból a szellemi, lelki fáradtságot.

3; Mi kell ahhoz, hogy csinosnak érezzem magam?

-jó közérzet

-hajmosás

-előnyös ruhák

-a gondolat megfogalmazása: “Én is szép vagyok!”

-higgyek önmagamban

-ha ki vagyok pihenve

4; Mennyi időt szánnék a változtatásra?

-heti öt alkalommal 15 perc lábgép

-heti 2-3 alkalom egészségügyi séta az erdő felé

-hetente 2 alkalommal luffa szivacs/testradír

-kerékpárral való közlekedés

-naponta legalább egy gyümölcs/zöldség

5; Eddig mi gátolt leginkább a vágyott alak elérésében?

-a LUSTASÁGOM!

-a stresszes életmód

6; Melyek a célodat elősegítő erőforrások?

-a párom biztatása

-jó zenék

-Leg Magic

-kerékpár

-sportcipő

-kondigép

-Fittness DVD

–Jóga DVD

-stresszmentes környezet

-kényelmes ágy

És az elszántságom, hogy elérjem a céljaimat! 🙂

Legyen nagyon szép, eredményes napotok!

Joyo