Újabb tanítást kaptam arra, hogy ha nem értek valamit, akkor azt
megtapasztaltatják velem. Azt hiszem, hogy ez a szép az Univerzum
törvényeiben. Mindig arra törekszik, hogy fenntartson egy egyensúlyt.
Eddig megtapasztaltam, hogy milyen féltékenynek lenni egy nőre. A
tegnapi napon, pedig megtapasztalhattam, hogy milyen, amikor egy nő
féltékeny énrám. És mindez abból indul ki, hogy nem ismer a hölgy.
Beismerem, egy bizonyos mértékben legyezgeti a női hiúságomat a dolog,
másfelől, pedig szeretném elsimítani a félreértéseket. Természetesen nem
mindenáron. Majd ahogy adja az élet.
Az egész úgy kezdődött, hogy Sötét Angyal belépett a párkapcsolatban
tekerők népes táborába. Az első itthoni nyilvános koncertje után egy
“rajongója” randira hívta, majd elég gyorsan össze is boronálta őket a
Sors, s mint kiderült, már régóta tetszettek egymásnak. (Ez valahonnét
nagyon ismerős szitu!) Bevallom…örültem is, meg nem is a dolognak.
Valahol az emberben marad némi birtoklási vágy, és valami rossz érzése
mégiscsak lesz, ha mással látja. Ez természetesen egy idő után elmúlik.
Egyedül az volt a furcsa a számomra, hogy miután a lány, nevezzük Á-nak,
kapcsolatot kezdett a művész úrral, Ő megszakított velem minden kontaktust. Ha írtam neki, kétértelműen válaszolt, törölte wiw
kommentjeimet, és ha mégis összefutottunk, zavarban volt. Egyetlen
egyszer találkoztam vele úgy, hogy Á mellette volt, de nem mutatta be
nekünk. Még szerencse, hogy párom velem volt, mert elég kellemetlenül
érintett az a kuka csend, amit a leányzó produkált, és csak nézett
engem, és közben erősen kapaszkodott Angyalba.
Édesanyámmal továbbra is találkozott, és sokat beszélgettek. Még az
első együttlétét is elmesélte neki Á-val. Nem voltam féltékeny, csak nem
értettem, hogy miért zárt ki olyan hirtelen az életéből. Mikor én
összejöttem a párommal, ugyan úgy tartottam vele a kapcsolatot.
Tulajdonképpen Május óta nem is beszéltem vele három mondatnál többet.
Az egészet valahogy úgy könyveltem el magamban, csak, hogy megnyugtassam
a lelkem, hogy édesanyám tanító energiáira szüksége van, de az a
nőiesség, amit én nyújtottam neki a beszélgetéseink során, immáron Á
elégíti ki. Ezzel le is rendeztem magamban a dolgot. Jelenleg van egy nő
az életében, aki felnéz rá, és isteníti.
Tegnap azonban megtört a jég. Éppen édesapámmal autóztunk át a kis
bolthoz. Láttam, hogy Angyal ott van nála. Megörült, a szívem, hogy
végre láthatom. Úgy ítéltem, hogy jót tesz neki a párkapcsolat. Jól
nézett ki. Nagyon is. Néhány mondatot azért tudtam váltani vele, s úgy
tűnt, bár lehet, hogy mindezt csupán az egóm láttatta velem, de mintha
mohó pillantásokat vetett volna rám, ahogy kiszálltam az autónkból abban
a sárga, lenvászon nyári ruhában. Az elején nem is tudatosult bennem a
dolog, csak mikor anyám is megemlítette.
-Jól nézel ki. Mintha fogytál volna – mondta Angyal.
Hamar eltűnt az üzletből. Anyám szerint zavarban volt.
-Minden esetre azt mondta nekem, hogy jó volna már veled találkozni és beszélgetni.
-Nekem is említette. De eddig nem is jelzett nekem, hogy igénye volna rá – mondtam anyámnak.
-Ennek is megvan az oka. Nem mert közeledni. Á szörnyen féltékeny rád.
-Rám? – ezen őszintén elképedtem, hiszen valóban csinos lány.
-Igen. Így Angyal nem, hogy nem is találkozhat veled, de még csak meg sem szabad említenie téged.
-De miért?
-Valószínűleg Angyal elmondta, hogy volt köztetek ez meg az. És rosszul reagál rá – magyarázta édesanyám.
Minden esetre Angyallal abban maradtunk, hogy a héten, valamelyik
este találkozunk egy kicsit beszélgetni. Nem szeretném őt bajba sodorni.
Tulajdonképpen ebből a megvilágításból nézve ezt a dolgot…Á-nak nincs
mire féltékenynek lennie. Két lehetőség van:
Ad1; Voltak múltbéli rossz tapasztalatai, és ebből kifolyólag sérült az önbizalma,
Ad2; Angyal kicsit többet árult el a közös múltunkról, mint illendő lett volna.
Vagy a kettő együtt, amit a saját példámból tanulva…elképzelhetőnek tartok.
Az sem kizárt, hogy nem is rám féltékeny személy szerint, hanem úgy
ámblok arra, hogy semmilyen másik nőnemű lény ne érintkezzen semmiféle
formában a párjával. Ami alól, akkor viszont az édesanyám kivétel
lehet…vagy majd megkérdezem személyesen Angyaltól.
Belegondolva…köszönöm, hogy megmutattátok a másik oldalt is. Ezzel valahol bennem is helyre billent az a bizonyos egyensúly. Törvényszerűen. És újra önmagam vagyok. Ahogy Angyal írta egy dalában…
-Maradj mindig az a lány
lila ruhát vett talány,
Ki elbújt kávézók zsámolyán,
Vízipipázó lila lány.
Legyen nagyon szép napotok.
Joyo
Drága Joyo!
Bevallom, rég jártam erre, de nem felejtettem ám el, milyen jó téged olvasni. Ezért is néztem ma picit vissza, vajon hogy vagy, mi minden történt veled azóta, mióta utoljára figyelemmel kísértem minden napjaidat. Most sem kellett csalódnom, kedves, közvetlen, humorral fűszerezett bejegyzéseid ezúttal is magukkal ragadtak. A magam és gondolom mások nevében is köszönöm, hogy megosztod velünk élményeidet és gondolataidat. Nagyon tanulságosak a pozitív energia pedig, ami az írásodból árad sokszor nekem is jól jön.
Kívánok minden szépet és jót és hogy minden álmod váltsd valóra!
Szeretettel:
C.
Szia Connie!
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat. Bevallom, sokszor nagy szükségem van rá, hogy érezzem, van miért írnom. Ilyenkor jövök rám, hogy mindezt miért is teszem. Nem csak azért, hogy megkönnyítsem olykor a lelkem, hanem, hogy segítséget kérjek, vagy én is segíthessek másoknak, ha éppen tudok.
Örülök, hogy írtál nekem. Nagyon jól indult tőle a napom.
Ölellek:
Joyo