Különös az élet. Talán valóban beindul az életem. Kezdek belerázódni a munkámba, új lehetőségeim adódnak ahhoz, hogy kifejezzem önmagam, és tegyek a környezetem javulásáért. Elkezdtem önmagamról gondoskodni. Gondoskodom arról, hogy az egészségem helyrerázódjon. Jelenleg azt erősítem magamban, hogy a menstruáció ne tartson vissza attól, hogy edzem. Sikerült, nemrég szálltam le a lábgépről és a fitt labdáról. Három napja elkezdtem. Talán a héten már hozzá tudom szoktatni a szervezetem a rendszeres mozgás gondolatához. Végül is úgy érzem, hogy elindultam a helyes úton.
Bár vannak még buktatóim. Mintha próbára tennének, hogy mennyire áll szilárd lábakon a lelki békém. Éppen munkából sétáltam át édesapámhoz a nagy virágboltba. Már a belvárosi fagyizó körül jártam, mikor megpillantottam Gé-t. Sétált velem szembe. Éppen telefonált, és a kedélyállapota nem volt éppen a tetőfokon. Én azért mosolyogva köszöntem neki. Ő vissza, bár csak foghegyről.
Vállat vontam, bár a gyomrom összeugrott, és beleremegtek a lábaim. Nem a legpozitívabb értelemben. Az átkelő után visszanéztem rá. Jellegzetes járását kicsit kiábrándítónak találtam. Nem tudnám leírni, illetve letudnám, de nem akarom, mert abba már belekötnének, hiszen mindenkinek van egy jellegzetes járása 🙂 Hagyjuk. Lényeg a lényeg…egy darabig még a hatása alatt voltam.
Egészen addig, amíg át nem sétáltam édesanyámhoz. Nem erről a dologról beszélgettünk. Csak úgy…szinte mindenről. Mégis, ahogy ott ültem nála egy kiszuperált bárszéken és néztem őt, ahogy gesztikulál és beszél…egyszer csak feloldódtam és megnyugodtam. Szeretek vele lenni. Néha soknak érzem, de az esetek 95%-ban mindig felvidulok és boldog leszek a közelében.
Boldogak érzem magam. Három napja szerelmes hangulatban vagyok. Jó nézni a páromat. Hihetetlen, hogy képes vagyok újra és újra szerelme esni vele. Ránézek, és a mellkasomat melegség tölti el. Gyönyörűnek látom, elragadónak, humorosnak, erősnek, megértőnek, csodálatra méltónak, hiszen egy olyan gyermekkorra a háta mögött, mint amilyennel ő rendelkezik, hihetetlen, hogy ilyen tiszt ember lett belőle. Felnevelte önmagát. Tisztelem mindezért. És szeretem 🙂
fáradt, nyűgös és gyűrött, becsülettel helyt álltam az eltervezett feladatokatban. 
szabadulok ki a mókuskerékből, amiben az idegrendszerem alaposan elfáradt (mindez igaz), akkor csúnya vége lesz a doognak! 