(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

Felzaklató találkozás

 Ma délben volt egy felkavaró találkozásom. Nagyon régen nem írtam már róla. Nem is igazán futottam bele a városban. Néhány röpke pillanat volt, ahogy jött velem szemben az utcán jól szabott öltönyében, márkás szemüvegében, főnökhöz méltón éppen telefonálva. Félre állt az útból, míg elsétáltam előtte. Biccentettem, ő pedig felém integetett a kisujjával. Közben mosolygott. A társalgást nem szakította meg a vonal másik végén lévő féllel.

Tovább haladtam, át a zebrán, éppen zöld jelzés volt.

Tessék, így kavarhatja fel pár másodperces találkozás az egész hátralévő napodat. (Különösen, ha éppen fel vannak bolydulva a hormonjaid!).

Talán egy kicsit irigy vagyok. Igen. Ezt beismerem. Jó nekik, hogy minden nap vannak közös programjaik. Hogy mindig egymás elé mennek a munka után. Hogy együtt mennek haza.

Nekem mindez hiányzik, mióta a párom külföldön dolgozik. Nagyon keveset kapunk egymásból. A hétvégék maradnak, és néha még az sem. Sajnos. Talán mindez megváltozik, mikor befejeződnek kint a munkálatok. Vagy lájtosabbak lesznek. Hiányzik a párom.

Elméletileg szerveztünk magunknak programokat. Október 8-án Takács Tamás Dirty Bluse Band koncertre megyünk, 21-én Kárpátiára.

Mikor én csapatépítő tréningre vagyok hivatalos, ő kicsit kirúg a hámból egy kanbulin. Nagyon rá fél már szegénykémre. Lazítani, szórakozni, iszogatni, beszélgetni a barátokkal.

Remélem minden jól fog alakulni. Szeretném, ha tovább tudnánk építeni a kapcsolatunkat.

Szép estét kívánok mindenkinek! ^^ 

Ma a csúcson voltam ^^

 Halihó! Itt vagyok. Nagyon szép csillagfényes estét kívánok kedves olvasóm! ^^

Itthon vagyok, fáradtan és elégedetten. Ma is folytatódott az érzelmi hullámzásom, bár, ma kimondottan vidám napom volt.

Mióta nem bújok vissza reggel az ágyba, miután páromat negyed hétkor kiengedem a lakásból, sokkal több mindenre van időm, és sokkal több az energiám is. Kikísérem, megölelem, még utoljára magamba szívom az illatát, hosszasan megcsókoljuk egymást, majd egészen addig integetek neki, amíg el nem tűnik a lépcsőfordulóban.

Utána elkészítem a teámat, bekapcsolom a tévémet és a számítógépet, majd neki kezdek a reggeli szertartásoknak. Véleményem szerint teljesen normális dolog, ha reggel megnézem a levelezésemet, a horoszkópokat, a blogomat, és a Facebook-on learatom a kis veteményesemet, mielőtt kimozdulnék a való világba.

Szüleim betegesnek tartják, hogy minden reggel felcsatlakozom az internetre. Nem tudom. Én nem vélem annak. Ilyen egy huszonegyedik századi nő napirendje, aki szeret informálódni. Legalábbis szerintem.

Utána beteszek valami pörgős zenét, kiviszem a mosatlan edényeket a szobámból, elmosom őket, elrakom az ágyat, elhúzom a függönyöket, arcot és fogat mosok, bekenem az arcom Alverdés arckrémmel és felöltözöm.

Fél nyolcra rendszerint útra kész vagyok.

Sikerült valami rendszert vinnem életemben az elmúlt egy hétben, és ez roppantul tetszik. Azt hiszem ez is hozzátartozik az életmódváltáshoz. Mindig az volt a problémám, hogy nem tudtam beosztani a saját időmet, végül mindig kapkodtam és ideges voltam. Ez most változni látszik. ^^

Ma is elmentem a konditerembe, és másfél óra alatt alaposan kihajtottam magam. Sikerült minden izomcsoportomat átmozgatnom, s ezúttal még egy kis futópadon való kocogásra is maradt időm. Ezzel elértem, hogy leizzadjak.

Tudom, hogy még csupán kétszer voltam, de mivel volt már némi alapom, a hasamon kezd meglátszani a mozgás. ^^ És ilyenkor bizony az embernek több kedve van ahhoz, hogy folytassa, s elkezd ábrándozni, hogy ha így folytatja, akkor pompásan fog festeni jövő tavaszra-nyárra, mikor újra kevesebb ruhadarab fedi majd a testét.

Jövőre már külföldi nyaralást tervezünk. Szeretnék bombázó lenni. Nem sietek sehova. Van még 9 hónapom addig. Így anélkül, hogy kínoznám magam, elérem az álom alakot, és sokkal jobban fogom magam érezni a bőrömben.

Vasárnap újra előveszem a centit és megmérem magam. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e valami változás a heti háromszori kondizás, és az itthoni Leg Magic eredményeként. ^^

Valóban ne siketek sehova. Ráadásul eldöntöttem, hogy júniusig minden hónapban elteszem a fizetésem egy részét, hogy tudjam finanszírozni a nyaralásom. Horvát vagy Görögország az úti cél. Nagyon régen nem üdültünk már külföldön. Nekem pedig már két éve nem volt nyaralásom. Nem, ez nem panasz, valamit valamiért. De tudom, hogy jövőre végre el tudunk utazni négyesben ^^

Messze van még, de jó ábrándozni a tengerpartról, a kristálytiszta, azúr színű tengerről, és az esti szórakozásokról ^^

Ám előbb még lezajlik a Mindenszentek és a Karácsony (amit már szintén nagyon várok!!!) 

Kedd a lelki hullámvasúté!

 Különös hullámzó napokat élek meg mostanában. Tudom, hogy ez nálam abszolút nem meglepő, de ez a mostani sokkal intenzívebb. Talán a hormonjaim felbolydulása, vagy esetleg a fronthatások is közre játszanak, vagy a spirituális fejlemények borítottak meg. Az sem elképzelhetetlen, hogy mind a három közösen. De a mai délelőttömet szabályosan végigzokogtam. Hol csak szipogtam, máskor szemerkéltek a könnyeim, legrosszabb/ vagy éppen legjobb esetben üvöltve sírtam. Azt írom, hogy legjobb esetben, mert a sírás bizonyítottan a legjobb stressz oldó, s ezáltal tisztul a májunk, vagyis méregtelenítünk.

Az egész eseménysorozat a reggeli tévézés közbe indult be bennem. Egy ostoba reggeli rajzfilm sorozatban (amit alapban nagyon szeretek, egy  a Simpson család), láttam, egy annyira lélekfacsaró jelenetet, hogy teljesen a hatása alá kerültem. Azonosulni tudtam az egyik szereplővel. Akkor, ott az ágyon ülve még nem, de az autóban már csorogtak a könnyeim, végül üvöltve sírtam. Azt hiszem minden olyan emlékem, ahol elhagyottnak, megalázottnak, selejtesnek és feleslegesnek éreztem magam, felszínre tört, és távozott a könnycsatornáimon keresztül.

Egész nap hullámzott a kedélyem. Az étvágyam sem volt az igazi.

A mai fogyasztásom:

-reggel egy bögre tea barna cukorral

-a második bőgéshullám után egy tripla kakaós csiga és egy epres forrócsokoládé

-délután a munkahelyemen még egy bögre tea fehér cukorral (még nem vettem mézet)

-munka után angolra menet egy fél minipizza a Nikki pékségből (a másik fele még a táskámban lapul)

-angol óra alatt néhány szál ropi és pár almadarabka

-este fél nyolckor egy bögre csilis forró csokoládé jó társaságban

A mai napon az volt a sportolás, hogy magas sarkú csizmában futkostam a városban keresztül-kasul. Épp elég. int kiderült, mégiscsak van izomlázam. Mégpedig farban, combban, vádliban, vállban, karban…szóval mindenhol. Nem panasz, csak jelzem, hogy én is ember vagyok ^^

És ma végre kicsit adtam a lelkemnek is. Baráti beszélgetésen voltam. Igaz, hogy csak másfél órát tartott, de ez is több, mint a semmi. Sötét Angyallal csevegtünk a Liszt teázóban egy kicsit, majd haza hozott, és sietett a párjához. Az embernek szüksége van arra, hogy néha a barátaival, vagy a barátjával legyen. Nem tudom mikor és hol tudok majd új barátságokat kötni. Már el is felejtettem miként szövődnek a barátságok. De, ha úgy kell lennie, akkor nyilván lesznek új barátaim is. Majd idővel. ^^ 

Holnap újra megyek a konditerembe. kiírtam magamnak az asztali naptáramba! Nehéz figyelmen kívül hagyni. Nagy, piros betűkkel!!! 🙂

Hétfői mozgás…

 Szép reggelt kívánok mindenkinek!

Tegnap végre eljutottam a női konditerembe. Úgy éreztem, hogy egy óra alatt sikerült minden izomcsoportot átdolgoztatnom. Bár éreztem, hogy már elszoktam tőle. Olykor beremegett kezem-lábam, pedig igyekeztem egyenlőre kis súlyokkal és keveset emelni.

Leginkább a lábaimat dolgoztattam meg.

Mire befejeztem, jólesően elfáradtam. >-)

És ma reggel nem ébredtem izomlázzal! Valószínűleg jót tett a nyújtást. ^^

Ma este angol óra után találkozom Dark Angellel. Tegnap írt üzenetet, hogy ráérnék-e. Megiszunk egy teát, és kicsit beszélgetünk. Rám fér kicsit a kikapcsolódás. Szombaton pedig a párommal randizom. Végre kicsit kimozdulunk kettesben.

Terveztem, hogy októberben, vagy novemberben jó volna elmenni színházba. Már nagyon régen voltam, és Őt is érdekelné.

Most, hogy kint dolgozik, több hétvégi közös programra van szükségünk, hogy bepótoljuk az elmaradásunkat. ^^

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo ^^ 

Le kell fektetni az alapokat

 Gyönyörű szép napot kívánok mindenkinek!


A tegnapi
napom egy fokkal már jobban sikeredett. Magabiztosabb voltam, és ez a
hangulatomon és a munkámon is megmutatkozott. Egész délelőtt én voltam a
belvárosi üzletünkben, mert édesapám esküvői díszeket készített
édesanyámmal. Nehezen indult a nap, de végül olyan szép megrendeléseket
kaptam, melyekben próbára tehettem a tudásomat, a kitartásomat és a
türelmemet.



Ráadásul két alkalommal is hatalmas bókot kaptam az édesapámtól, aki idő közben megérkezett.


Az egyik egy
négy és félezer forintos csokornál fogalmazódott meg benne, mikor
megpillantotta az autóból kiszállva, hogy milyen csokrot visznek ki az
üzletünkből. Azon döbbent meg a legjobban, hogy én készítettem. Valóban
szép volt és látványos. Begörcsölt a kezem, míg összeraktam. Nekem is
nagyon tetszett, és kicsit sajnáltam, hogy már nem volt időm lefotózni.



A másik
esetben egy színházi premierre vittek öt csokrot. Itt már nagyon
beremegett a kezem. De a telefonos segítség után összeszedtem magam, és
nekiláttam. Mint kiderült, mert nem voltam jelen, mikor a megrendelő
belépett az üzletbe, nagyon tetszett neki.



Egyszóval kezdem kicsit már összeszedni magam.


Azt hiszem az
embernek nem nagy lépésekben kell gondolkodnia. Ha új alapokra
szeretném helyezni az életemet, az csakis apró lépésekben kell
megtennem. Csak egyiket a másik után.



Először is
kell egy jó terv. Nem kell szóról-szóra betartani (ismerem magam!), de
legalább ad egy irányt, hogy mégis merre menjek.



Mit szeretnék elérni?


-jobb közérzetet


-stresszmentesebb életet


-testi-lelki harmóniát


-nagyobb kitartást mind lelkileg, mind testileg


-karcsúbb, feszesebb alakot


-nagyobb önbizalmat


Körbe mérem magam, és feljegyzem, hogy miből indulok ki…


Súly: 66.9 kg


Derék: 70cm


Csípő: 95cm


Fenék: 98cm


Combok: b-59cm j-59cm


Mell: 91cm


Testzsír: 22,4 %


Testvíz: 53,3 %


BMI: 20,3


Cél, hogy karcsúsodjak, formálódjak, és jobban érezzem magam a bőrömben.


Tervek:


-minimum heti két intenzív edzés a konditeremben


-igyekszem nem mindent a szívemre venni


-nem veszem át mások problémáit


-kevesebb édességet eszem


-naponta legalább egy zöldséget vagy gyümölcsöt fogyasztok


-kiállok magamért!


Előre
jelzem magamnak, hogy ez nem diéta, és nem fogyókúra! Ez életmódváltás.
A célom az, hogy sokkal jobban érezzem magam a bőrömben, és
stresszmentesebb életet éljek! ^_^’


Kívánok nagyon szép hétvégét!

Első lépések

 Nagyon szép szombatot kívánok minden idetévedőnek! 🙂

Akkor most megpróbálom pontokban összeszedni a tegnapi napomat. Így látom a hibákat és a pozitív megmozdulásokat…

-reggelire csütörtökről maradt csokis muffin és egy fél croassant

-lélekemelőként vettem két és fél deci epres forrócsokoládét a Peresztegi Pékségben

-a munkát nyugtató nélkül végigpörögtem (bár alig voltak az irodában)

-ebédre megettem egy tripla fonású kakaós csigát

-plusz egy citromos forró tea fehér cukorral (a gyógyulásom még mindig nem fejeződött be, plusz a légkondicionáló rátett még egy lapáttal, olyan volt, mintha egész délután egy gillette pengét akartam volna letuszkolni a torkomon!)

(Megjegyzés: a következő fizetésem után sürgősen be kell szereztem egy maci mézet az iroda konyhájába. A fehér cukor egészségtelen!)

-angol óra után gyaloglás helyett buszozás. (Mindez abszolút ellent mond az életmódváltásnak!!!)

-gyomorgörcs, semmi étvágy

-vacsora helyett tíz perc kiborulás és sírás

-a gyomorgörcs elmúltával, vacsora három tojásból és négy karika kolbászból, két szelet félbarna kenyérrel.

Pénteki kiadások:

-gyógyszertárból Canesten kombi (az antibiotikum kellemetlen utóhatása)

-DM-ből Alverde karottás-cseresznyés arckrém és avokádós-szőlős hajsampon

-Natúr patikából, Dr. Chen féle csipkebogból készült, 80 darabos C-vitamin


Átnézve a dolgot…elindultam, de még sokat kell változtatnom ^^’

Legyen nagyon szép hétvégétek!

Joyo

Életmódváltás….de most tényleg! ^^’

 Nagyon szép napot kívánok mindenkinek!

Mostanában kicsit gondban vagyok. Nem igazán tudom, hogy miről írjak. Nem hinném, hogy az ihlet veszett el. Nem akarok sablonos dolgokról írni, mert akkor számomra is unalmassá válik a napló. De, ha valóban azt írom le, ami bennem van, attól tartok, hogy célponttá válnék és elítélnének.

Írhatnék arról, amit tegnap már elkezdtem. Hogy miként próbálok életmódod váltani. De érdekel ez valakit? Kellene bárkinek is a tanácsom? A példák? A tippek? Fogalmam sincs. Káosz van bennem. Óriási káosz. Ugyan már nekiláttam a “takarításnak” mind kívül, mind belül, mind a környezetemben, de valahogy újra és újra visszacsúszom. Ahogy édesanyám tegnap este megfogalmazta, mások rám pakolják a gondjaikat, nyűgüket, bajukat, én pedig megpróbálom megoldani mindazt. Pedig az képtelenség. És csak kikészítem magam.

Azt mondják ne vegyem fel. De mindezt hogyan kell csinálni? Fogalmam sincs róla. Azt mondják legyek egy kicsit önző. Régebben nagyon önző ember voltam. Most pedig átestem a ló másik oldalára. Jelenleg mindenkin segíteni szeretnék. Akár Terézanyu.

Hogyan kell kizárni a külvilágot? Hogyan ne engedjem hatni magamra mások problémáit? Nem mondhatom azt, hogy fogja be a száját, mert a végén még elkéri a panaszkönyvet, és én leszek a hibás. De nem csak a munkahelyemen. Annyira érzékenyek az antennáim, hogy, ha valakit üvöltözni hallok az utcán, az is hat rám.

Van valami jó ötletetek?

Egy módot ismerek, hogy tegyek ellene. Bár ez inkább csak utólagos megoldás. Elmenni a konditerembe, és kihajtani magamból minden dühöt, keserűséget és fölösleges energiát.

Sajnos a gyerekkori rossz emlékek miatt az idegrendszerem nem a legerősebb részem.

Gyógymódként magamat kényeztetem. Kiegészítőket, parfümöt, ruhát veszek magamnak. A mai napon vettem egy Alverde márkájú karottás-cseresznyés arckrémet, és egy avokádós-szőlőkivonatos hajsampont. De nem vásárolhatok mindig, amikor valami lelki problémám van. A végén még boltkóros leszek! Vagy lenullázom a bankszámlámat!

Próbáljam a relaxációs zenét este? Jógázzam? Menjek masszázsra? Egyek csokoládét? Fussak?

Kérlek adjatok tanácsot… ^^’

Előre is nagyon szépen köszönöm.

Hétfőn pedig mindenképpen ellátogatok abba a női konditerembe. Jobb, ha beírom magamnak a naptárba, beállítom a telefonomba a figyelmeztető üzemmódot. És leküzdöm az ellenállásom.

Talán mégiscsak jó blog téma az életmódváltás. Csak itt is mindent fel kell építenem. Egy rendszer az én dolgom is megkönnyíti, hogy be is tudjam tartani. Mint ahogyan azt a diétás naplókban látom. Napi beszámoló, hogy mit ettek, mennyit és milyen módon mozogtak. Dokumentálni kell mindent.

-súlyt

-centimétereket

-teljesítményt

-állóképességet

-étrendet  

Talán nagyobb önbizalmat ad, ha a saját szememmel látom a változást.

Remélem én is segíthetek olyan embereknek, akik hasonló cipőben járnak. Úgy, ahogy nekem is sok más blogíró társam segített!

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo

Tervek őszre

 Azt hiszem, immáron valóban megérkezett az Ősz….blablabla…

Igen, egyetértek, ez valóban sablonos, és kevésbé fantáziadús kezdete a blogolásnak.Igaz, hogy az őszről szerettem volna írni, de nem magáról az Őszről, hanem sokkal inkább azokról a dolgokról, amiket felébreszt ez az évszak az emberekben.

Az Ősz az érettség, az érés időszaka, amikor beérett az, amit tavasszal elvetettünk. Oh, már megint kezdek belecsúszni a lírai dumába. Pedig abszolút nem vagyok lírai hangulatban. Sokkal inkább nevezhetnénk az Őszt egy utolsó nagy bulinak, amikor mindenki kirúg a hámból. Az utolsó kirándulások, hegymászások, kerti grill partik, miniszoknyák (szigorúan vastag harisnyával!), szüretelés, szüreti vigasságok ideje, mielőtt a természet egy időre elaludna. (Azt nem állítom, hogy Télen ne lehetne mulatozni és kirándulni, de van egy kis különbség egy pulóver és őszi kabát, és a között, hogy magadra veszed a fél ruhásszekrényedet azért, hogy meg ne fázz, amíg elmész a sarki közértig!) 

Ősszel bennünk, nőkben is nagyon sok minden elindul. Új terveket szövögetünk. Olyan, mintha új fogadalmakat tennénk, megelőzve a sablonos Újévi ígéreteket, amiknek rutinosan a felét sem tartjuk be! És ez bizony előre látást jelent hölgyeim! Mert ugyan minek szenvednénk januártól azokkal a plusz kilókkal? Pontosan azután az ünnepsorozat után, amikor túl vagyunk a kényszerevésen, és úgy érezzük, ha megböknének bennünket egy tűvel, milliónyi darabra pukkadnánk szét? Miért ne lehetne elébe menni a dolgoknak? Miért is ne készíthetnénk fel magunkat és a szervezetünket a karácsonyi zabálásokra? Sokkal könnyebb átvészelni, ha már eleve csúcs fokozaton pörög az anyagcserénk a normális életmódtól.

Bizony.

És mint a betegszabadságom alatt utána néztem, rengeteg segítséget nyújtanak az interneten lévő női portálok. Mint a Nők Lapja Cafe, a Femina, a Nőiportál, a Harmonet …és még lehetne sorolni. Igen, ott vannak a szokott étkezési tanácsok, stílus tanácsok, fittness tanácsok, lelki tanácsok…stb. Sablonosnak tűnik, de azért érdemes egy-két cikkbe beleásnunk magunkat. Én is feltöltődtem új energiával és tervekkel, mikor más nem lévén, olvasgatni kezdtem őket.

Tudom, hogy én is sok mindent elterveztem, megosztottam veletek, hogy meg fogom tenni, majd elmaradtak az élménybeszámolók, mert a magam által szétforgácsolt időbeosztásom hulladéka maga alá temetett és már majdnem agyon nyomott, mikor is jött a vírus és muszáj volt megállni! Ám ezúttal komolyan veszem a dolgot! Muszáj lesz! Valahogy össze kell szednem magam, és megtartanom a visszanyert energiámat. Erre pedig számomra a legjobb módszer, ha elmegyek az edzőterembe, és helyreállítom a vérkeringésem és az anyagcserém.

Amikor még főiskolás voltam, és hetente 3x-4x lejártam az iskola konditermébe, sokkal jobban éreztem magam a bőrömben. Magabiztos voltam, jobb volt a közérzetem és a teherbírásom. És természetesen nem utolsó sorban, tetszett, amit a tükörben láttam. És másnak is ^^’

Találtam a Feminán letölthető edzésterveket különböző testtájakra, jó ötleteket a bőr felfrissítésére, salaktalanításra, anyagcsere felpörgetésre. Nézzétek meg őket és szemezgessetek. Minden nőnek szüksége van rá, hogy egy kicsit önmagával törődjön. ^^

Ebbe ugyan úgy belefér a lazítás, a relaxáció is. Egy jó könyv, jó zene, pihentető fürdő, masszázs, vagy egy kávézóba beülve egy finom forrócsokoládé! ^^

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo

Helyzetjelentés

 Helyzetjelentés…

Ez volt az utolsó napom a betegszabadságomból. Igyekeztem kiélvezni. Az elmúlt pár napban sikerült kipihennem magam. Már rám fért. Lehet, hogy a testem már a végére így lépett sztrájkba. Feladta a küzdelmet, becuppantott egy jópofa kis vírust és ágyhoz szegezett. Muszáj volt lassítanom, lefeküdnöm és magammal foglalkoznom. Kikapcsolt az agyam.

A családom és a párom elhalmozott figyelemmel, gyümölcsökkel és gyümölcslével. Életemben először, pedig magam álltam a saját gyógyszereimet. Legalább ötezer forintot ott hagytam a gyógyszertárban. Mi a tanulság? Baromi költséges dolog lebetegedni! És a felét sem szedtem be! Helyette édesanyám pumpálta belém a bivalyerős C-vitamint.

Amikor jobban lettem, elkezdtem élvezni újra a javuló közérzetemet. Lehet, hogy erre a legjobb tanítómester a betegség. Az ember elkezdi értékelni az egészségét. Sokkal több az életkedve, az energiája, színesebbnek és szebbnek lát mindent. Új terveket szövögettem. A korábbi depresszív, életunt énem eltűnt a vírusaimmal együtt. Repkedek, tele vagyok ötletekkel, alig várom, hogy újra dolgozzak.

Az elmúlt két napom olyan volt, mintha újra Székesfehérváron volnék. Magam osztottam be az időmet, elmentem vásárolni, takarítgattam, maratoni Jóbarátok bámulásba kezdtem, és ötleteket gyűjtöttem ahhoz, hogy miként kezdjek a változtatásokhoz.

Szombaton kerékpározni megyünk a családdal. Részt veszünk egy városi megmozduláson, amit a Critikal Mass itteni csapata szervez meg. Hétfőn, pedig csak azért is eljutok abba a női konditerembe. Eldöntöttem, hogy feszesítem a testem. Nagyon szeretnék a jövő évi Horvátországi nyaralásra párduc testet.

Tudom azt is, a régi esetekből tanulva, hogy, amikor rendszeresen járok konditerembe sokkal jobban érzem magam a bőrömbe. Jobb az állóképességem, szebb az alakom, és magabiztosabb vagyok.

Na majd meglátjuk, hogy mennyire tudom megemberelni magam! 🙂

Legyen nagyon szép estétek!

Joyo     

Még élek :-)

 Sziasztok!

Bocsánatot szeretnék kérni, hogy olyan régen írtam. Ennek az volt az oka, hogy elkaptam valami torokgyulladásos vírust. Szerencsére már sokkal jobban vagyok.

Feltűnt már nektek is, hogy egy komolyabb betegség után mindent szebbnek látunk? Valahogy több az életkedvünk, buzog bennünk a tettvágy. Bennem is beindult. Mikor már voltam annyira jól, hogy mászkáljak a lakásban, elkezdtem takarítani. Megszabadultam néhány fölösleges dologtól. Követtem az érzelmeimet. Kidobáltam a szárított rózsáimat, a falon lévő bekeretezett preparált denevért, porszívóztam, kivittem a műanyagokat a gyűjtőbe. Mindettől valahogy jobb a környezetem. Tisztább, tágasabb, nyíltabb, világosabb.

Az orvos szerint csütörtökön már dolgozhatok. Beismerem, hogy már várom. Tetszik a munkám. Szeretek ott.

Igazság szerint nincs túl sok ihletem. Elég unalmasra sikeredett ez is 🙂 De jelezni szerettem volna, hogy még élek. Ha valakinek hiányoztam 🙂

Legyen szép estétek!

Joyo

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!