Különös hullámzó napokat élek meg mostanában. Tudom, hogy ez nálam abszolút nem meglepő, de ez a mostani sokkal intenzívebb. Talán a hormonjaim felbolydulása, vagy esetleg a fronthatások is közre játszanak, vagy a spirituális fejlemények borítottak meg. Az sem elképzelhetetlen, hogy mind a három közösen. De a mai délelőttömet szabályosan végigzokogtam. Hol csak szipogtam, máskor szemerkéltek a könnyeim, legrosszabb/ vagy éppen legjobb esetben üvöltve sírtam. Azt írom, hogy legjobb esetben, mert a sírás bizonyítottan a legjobb stressz oldó, s ezáltal tisztul a májunk, vagyis méregtelenítünk.
Az egész eseménysorozat a reggeli tévézés közbe indult be bennem. Egy ostoba reggeli rajzfilm sorozatban (amit alapban nagyon szeretek, egy a Simpson család), láttam, egy annyira lélekfacsaró jelenetet, hogy teljesen a hatása alá kerültem. Azonosulni tudtam az egyik szereplővel. Akkor, ott az ágyon ülve még nem, de az autóban már csorogtak a könnyeim, végül üvöltve sírtam. Azt hiszem minden olyan emlékem, ahol elhagyottnak, megalázottnak, selejtesnek és feleslegesnek éreztem magam, felszínre tört, és távozott a könnycsatornáimon keresztül.
Egész nap hullámzott a kedélyem. Az étvágyam sem volt az igazi.
A mai fogyasztásom:
-reggel egy bögre tea barna cukorral
-a második bőgéshullám után egy tripla kakaós csiga és egy epres forrócsokoládé
-délután a munkahelyemen még egy bögre tea fehér cukorral (még nem vettem mézet)
-munka után angolra menet egy fél minipizza a Nikki pékségből (a másik fele még a táskámban lapul)
-angol óra alatt néhány szál ropi és pár almadarabka
-este fél nyolckor egy bögre csilis forró csokoládé jó társaságban
A mai napon az volt a sportolás, hogy magas sarkú csizmában futkostam a városban keresztül-kasul. Épp elég. int kiderült, mégiscsak van izomlázam. Mégpedig farban, combban, vádliban, vállban, karban…szóval mindenhol. Nem panasz, csak jelzem, hogy én is ember vagyok ^^
És ma végre kicsit adtam a lelkemnek is. Baráti beszélgetésen voltam. Igaz, hogy csak másfél órát tartott, de ez is több, mint a semmi. Sötét Angyallal csevegtünk a Liszt teázóban egy kicsit, majd haza hozott, és sietett a párjához. Az embernek szüksége van arra, hogy néha a barátaival, vagy a barátjával legyen. Nem tudom mikor és hol tudok majd új barátságokat kötni. Már el is felejtettem miként szövődnek a barátságok. De, ha úgy kell lennie, akkor nyilván lesznek új barátaim is. Majd idővel. ^^
Holnap újra megyek a konditerembe. kiírtam magamnak az asztali naptáramba! Nehéz figyelmen kívül hagyni. Nagy, piros betűkkel!!! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: