Ma délben volt egy felkavaró találkozásom. Nagyon régen nem írtam már róla. Nem is igazán futottam bele a városban. Néhány röpke pillanat volt, ahogy jött velem szemben az utcán jól szabott öltönyében, márkás szemüvegében, főnökhöz méltón éppen telefonálva. Félre állt az útból, míg elsétáltam előtte. Biccentettem, ő pedig felém integetett a kisujjával. Közben mosolygott. A társalgást nem szakította meg a vonal másik végén lévő féllel.
Tovább haladtam, át a zebrán, éppen zöld jelzés volt.
Tessék, így kavarhatja fel pár másodperces találkozás az egész hátralévő napodat. (Különösen, ha éppen fel vannak bolydulva a hormonjaid!).
Talán egy kicsit irigy vagyok. Igen. Ezt beismerem. Jó nekik, hogy minden nap vannak közös programjaik. Hogy mindig egymás elé mennek a munka után. Hogy együtt mennek haza.
Nekem mindez hiányzik, mióta a párom külföldön dolgozik. Nagyon keveset kapunk egymásból. A hétvégék maradnak, és néha még az sem. Sajnos. Talán mindez megváltozik, mikor befejeződnek kint a munkálatok. Vagy lájtosabbak lesznek. Hiányzik a párom.
Elméletileg szerveztünk magunknak programokat. Október 8-án Takács Tamás Dirty Bluse Band koncertre megyünk, 21-én Kárpátiára.
Mikor én csapatépítő tréningre vagyok hivatalos, ő kicsit kirúg a hámból egy kanbulin. Nagyon rá fél már szegénykémre. Lazítani, szórakozni, iszogatni, beszélgetni a barátokkal.
Remélem minden jól fog alakulni. Szeretném, ha tovább tudnánk építeni a kapcsolatunkat.
Szép estét kívánok mindenkinek! ^^
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: