Szép estét kívánok mindenkinek!
Tudom, hogy egy ideje nem írtam, de mostanában elég fáradtan értem haza. Elkezdődött a mindenszenteki hajtás. A Magentában pedig leltározunk ^^ Eléggé be van osztva az időm.
Bár történt mostanság néhány érdekes dolog…
Úgy néz ki, hogy a párom végre hazajön Ausztriából, így többet tudunk együtt lenni. Pénteken két programból is választhatunk…
Ad1; Elmegyünk a Hangárba, ahol Takács Tamás fog fellépni és rockizunk egyet…
vagy
Ad2; A Mediterránóban latin estét rendeznek, és oda megyünk táncolni.
Mind a kettő nagyon jó estét ígér, bármelyiket is választjuk ^^ Végül is… addig még van egy napunk, hogy eldöntsük.
A másik, ami örömteli esemény volt a számomra, hogy a tegnapi napon egy gyerekkori barátom, Gyé sétált be a Magentába. Kölcsönösen üdvözöltük egymást, majd beszélgetésbe elegyedtünk, amíg várakozott.
-Hogy vagy mostanában? – érdeklődtem, még mindig fülég érő vigyorral.
Félszegen mosolygott…
-Halkan,vagy hangosan mondjam?
-Felőlem világgá is kiálthatod az érzelmeidet – válaszoltam.
Ekkor odahajolt hozzám, és a fülembe súgta, a maga kicsit vidékies hanglejtésével…
-Éppen válok.
Ahogy forró lehelete a fülemhez ért, beleborzongott minden tagom, s enyhe szexuális izgalom ébredt bennem. Igyekeztem minden erőmmel azon lenni, hogy leküzdjem. Ilyet nem illik!
Felnéztem rá, azokba a bánatos hihetetlenül világoszöld szemekbe, s valahol a lelkem mélyén felébredt bennem Terézanyu. Szerettem volna megvigasztalni, megölelni, megsimogatni a hátát, s azt suttogni a fülébe, hogy minden rendbe fog jönni. De nem éreztem helyénvalónak.
El szerette volna nekem mondani a válása okát, de időközben szólították. Abban maradtunk, hogy valamikor a jövőhéten leülünk beszélgetni egy tea vagy kávé mellett. Telefonszámot cseréltünk, én pedig mentem a dolgomra. Egyszer még vissza néztem rá, mielőtt bementem a raktárba. Ő is éppen felnézett, s száját félmosolyra húzva rám kacsintott. Hiába örült a viszontlátásnak, a szomorúságát nem tudta elrejteni előlem.
Talán valóban elindultam az életmódváltás felé vezető úton, ugyanis már egyre kevésbé vagyok ideges. Vagy, ha valami nem esik jól, akkor azt elmondom a másik félnek, ahelyett, hogy magamat emészteném.
A mai napon éreztem a leginkább a változást magamon. Éppen át szerettem volna menni a szemben lévő boltba, hogy helyrehozzam a vércukorszintemet. Ahogy kiléptem a kapun, abban a pillanatban hajtott el mellettem az a bizonyos autó, a volánnál Gé-vel, az anyósülésen Jé-vel. Jé rám pillantott, komoran, mint mindig, majd elkapta a fejét, miközben tova gurultak.
A saját reakcióimat figyeltem, miközben összefogva magamon a bőrdzsekimet, átsétáltam a DM-be. Semmi gyomorgörcs, semmi idegesség, semmi komoly pánikrohamra emlékeztető fizikai jelzés. Semmi. Az adrenalinom egészségesen megemelkedett, de ez csak egy pozitív lökést adott, hogy folytassam a munkám. Egyszóval…most egész jól vagyok ^^ Remélem így is marad. Bár, ez egy Ikreknél sosem garantált.
De szépen rendeződnek az életemben a dolgok.
Legyen nagyon szép estétek!
Joyo ^^
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: