Tervek és önfelpofozás!

 Már nincs olyan sok hátra az ünnepekig, ami azt jelenti, hogy
rohamosan fogy az idő arra, hogy lefaragjam magamról a felesleget és
kicsit formába hozzam magam, hogy jól mutassak a páromtól kapott kötött
garbó ruhában! Egyenlőre híztam, 67 és 69 kiló között ingadozom… ezzel jár a tél és a hideg…az ember
lánya védőréteget növeszt a farkasordító hideg ellen! A mérőszalagot sem
mertem még elővenni, pedig jó volna tudni, hogy hol állok. Idegeskedni
nem fogok emiatt a helyzet miatt, azt már jó előre megígértem magamnak.
Jár néhány buktatóval az életmódváltás is.

Ami a testmozgást illeti… nos, a kuplerájon, ami a
konyhafelújítással jár, így is kész akrobata mutatvány keresztülmászni a
szobámig, és a jeges-havas úton való hazacaflatás sem sétagalopp, de
ennél komolyabb mozgást mostanában ne végeztem. Legfeljebb a hűtőig
oda-vissza, és a karemelések is kimerültek a sütemény számba
juttatásával!

Ám a mai napon valami megfordult bennem… talán mert jó a
hangulatom, nem tudom, de jobb nem is megmagyarázni. Zeneletöltéssel
kezdődött. S talán sikerült olyan vérpezsdítő arab zenét letöltenem,
hogy megmozdultam rá! Később Shakirával folytattam, s a következő
eredményre jutottam…

-10 perc spontán hastánc

-100 csípőemelés

-40 lábemelés

-120 hasprés

-10 perces beazonosíthatatlan mozgás (vagy vonaglás) a fit labdán!

Szóval a boogie még mindig a lábamban van… azt hiszem még vissza fogok menni táncolni ^^

Mindenkire más jellegű muzsika hat mozdító hatással. Rám mindig is a
keleti zene bírt ilyen befolyással. Kiskoromtól fogva táncoltam, pörögtem,
mozogtam rá. Valahol mélyen, ösztönösen erotikusnak érzem ezeket a
dallamokat, s ha kellően rárezgek, az önbizalmam megugrik, és kihívó,
vonzó nőnek érzem magam! Lehet, hogy mert a keleti zenét a hastánccal, a
hastáncot a tiszta nőiességgel párosítom. A tiszta nőiességet pedig a
normál mértékű önbizalommal. Amiből nekem rendszerint hiányom van.

Igen, megígértem magamnak az életmódváltás kezdetén, hogy rendbe teszem a kapcsolatom önmagammal is. Ez az elsődleges.

Talán el is kezdhetnénk a problémamegoldást…

-Mi is a bajod velem?

-Most őszintén?

-Csakis!

–Az, hogy kínzol és megalázol a nap legnagyobb részében! Azzal hogy képtelen vagy elhinni magadról, hogy vagy valaki!
Hogy folyamatosan máshoz hasonlítgatod magad! Jé-hez! A Királylányhoz!
Párod volt barátnőihez! És az utcán sétálgató, üzletbe/irodába betévedő
csinos nőkhöz, Engem, és az önbizalmad leerőszakolva a béka segge alá!
Hát álljon már meg a díszes nászmenet! Mi az istenért sajnálod magad? Mi
a jó francért akarsz te mindig másra hasonlítani? Csak azért, mert
akiket valaha szerettél, őket választották? Azért mert elhagytak? Mert
megcsaltak anno? Hát hidd el nekem öreglány, valamiért megtette! Nem csak
Ő, de Te is hibás voltál benne. Lehet, hogy volt és van valamije annak a
nőnek, ha el tudta tőled csábítani Gé-t, és maga mellett is tartja.
Talán kirobbanó életkedve? Nagy szexuális étvágya? Optimista
életfelfogása? Rendszeretete? Koncentrálóképessége? Önbizalma? Nőiessége? Hidd el, ezek
mind-mind megvannak Benned is! És, ha nem rágódnál, szenvednél,
vekengenél folyton a múlton, akkor őszintén meg tudnád élni mindezt!
Mert Te egy boldog, életszerető, optimista, szorgalmas, gyönyörű NŐ
vagy! Ízig-vérig! Olyan szexuális kisugárzásod és étvágyad van, amikkel
még a férfiakat is zavarba tudod ejteni! De mindezt elnyomtad magadban,
mert akárhányszor meglátod Gét, Jét, vagy azt a nyamvadt autót, elkezded
sajnálni magad, hogy neked milyen rossz volt, hogy téged mennyire
megsebeztek és átvertek! Ahelyett, hogy ráébrednél, mennyivel jobban
jártál, hogy megszabadultál egy olyan férfitó, aki elnyomta az igazi
természetedet, irányított és uralkodott feletted. Aki mellett
bezárkóztál! Hát nem emlékszel, hogy miután többé-kevésbé felépültél a
szakításból, mennyire kinyíltál a világ felé? Hogy mennyit jártál
szórakozni, mennyit barátkoztál, flörtöltél, randevúztál, és három
csodálatos férfival is találkoztál, akik mind lenyűgöző, humoros, vonzó
és életvidám személyiségként könyveltek el. Ezeket a tulajdonságaidat Gé
talán észre sem vette, vagy, ha igen, akkor megijedt tőlük, és ezért
nyomott el. Térj már észhez! Légy boldog! Éld az életed! Van egy
csodálatos párod, aki úgy imád, ahogy vagy, és ha továbbra is így
viselkedsz, akkor elképzelhető, hogy elveszíted! Legszívesebben arcon
csapnálak, de az nekem is fájna! Úgyhogy ébredj végre fel, és kezdj úgy
élni, ahogy mindig is szerettél volna. Őszintén, boldogan, könnyedén
véve az életet! Érted? Ez a bajom veled! Miért kell mindig bántanod
magad?  Gyönyörű nő vagy! Ne akarj másra hasonlítani? Ne azt keresd,
hogy Ő miben jobb nálad, hanem azt, hogy te miben vagy jó! Emlékezz
csak, mit mondott neked az egyik barátnőd: “Te nem ember vagy, hanem egy
jelenség!” Miért nem bírod elfogadni Miért olyan jó vekengeni? Annyira
szörnyű volna boldogan élni a szerelmeddel és építeni, tervezni,
szervezni a közös jövőtöket? Hiszen ő a másik feled! Akkor miért
csábítgat a sötétebbik oldal? Miért vágysz a szenvedésre? Pedig az ember
arra született, hogy boldog legyen. Erre vagyunk programozva. Csupán mi
magunk nehezítjük meg a saját életünket! Ne haragudj, hogy mindezt így,
ilyen csomagolatlanul vágtam a képedbe, de valakinek el kellett végre
mondania. Olyan embernek, akinek legalább hiszel! Ezeket fontold meg!

Talán jobban tennéd, ha most fognád magad, és elmennél hajat mosni.
Attól mindig újjá születsz ^^ Tedd rendbe a körmeidet, radírozd le a
bőröd, tegyél fel lehúzható maszkot… kicsit kényeztesd magad. Éjjel a
párodnak, és holnap a munkahelyeden nyújtsd a legjobb formád ^^

Azt hiszem valóban ezt fogom tenni. Talán most tudtam először
őszintén összefoglalni, hogy miért rágom magam, miért vekengek. Hogy
miért tolom el magamtól a boldogságot két kézzel. Tudom, hogy változnom
kell, és azt is tudom, hogy évek óta ugyan ezt mondogatja nekem a
környezetem is. Az életmódváltással ez is együtt jár. Legalább
szembenéztem a félelmeimmel. Meg kell erősítenem magamban, hogy egy
önálló EGY-éniség vagyok, és ne akarjak másra hasonlítani. Hogy azt
erősítsem magamban, amiben jó vagyok, azt hangsúlyozzam ami szép rajtam,
és engedjem ki a lelkem mélyéről azt a Tigrist, aki álomba
kényszerítettem egy évvel ezelőtt! Mert ott van és arra vár, hogy újra
előjöhessen ^^

Tisztában vagyok vele, hogy a világ olyan lesz, amilyenné én
alakítom. Az emberek is csak akkor fognak pozitívan felém fordulni, ha
én is azt teszem. Ezt a leginkább a munkahelyemen vettem észre! És nagyon
jó érzés. Csak bízni kell, hinni és teremteni. Poztívan teremteni. Arra
pedig csak úgy vagyunk képesek, ha tele vagyunk életörömmel!

Hajrá…. a feladat adva van… nekem is folytatnom kell a pozitív teremtést ^^

Szép estét kívánok.

Joyo