Némi
árnyék vetül a karácsonyi készülődésre. Semmi érzelmi, semmi családi!
Egyszerűen annyi, hogy a mai napon tisztázódik a helyzetem a
munkahelyemen…maradok, avagy sem. Főnököm szerint ne ringassam magam
rózsaszín ábrándokban, 13 embert nem bír el a költségvetés… csak
nagyon indokolt esetben. De sajnos nincs annyi értékesítés, ami minderre
okot adna.
Szóval úgy néz
ki, hogy Januártól elküldenek. Főnököm azt ígérte, hogy segít
elhelyezkedni máshol. Felmerült már néhány alternatíva. Mára azt ígérte,
hogy ráérdeklődik hová tudna besegíteni.
Tegnap este megírtam az új állás megrendelő lapját, megszabva azt is, hogy mi legyen a teljesítés időpontja.
Tisztában vagyok
vele, hogy ez nem teljesen így működik, ritka mikor napra pontosan
teljesítik a kiszállítást az égi csomagküldők, de egy próbát megért.
Sokkal jobban múlik azon, hogy mikor kerülök szinkronba az adott
munkalehetőséggel.
Próbálom
teljesen pozitívan felfogni a helyzetet, hiszen jön egy új év, új
lehetőségekkel, esélyekkel arra nézve, hogy nyolcórás munkát találjak.
Hiszen lássuk be, kicsi volt az esély arra, hogy egyhamar feljebb jussak
a négyórás munkakörből. Talán tudok cégen belül maradni, de ez majd
kiderül.
Csupa új dolgot
tartogat számunkra az új év. Páromnak és nekem is. A tesóban elolvastam a
jövő évi kínai horoszkópot, amíg szüleim ajándékokat válogattak a
családnak. Pozitívat ír a Tigriseknek, bár óvatosságra intenek a
költekezés terén. Jövő évre a terveim között szerepel, hogy jobban fogok
spórolni és tudatosan igyekszem vásárolni. Lakásra gyűjtünk ^^
Párommal eljárok
maszekolni, abból pénzem nekem is lesz, amit ugyan ebbe a tervbe
fektetek. Jobban mondva egy részét félre szeretném tenni. Lehet, hogy
nekem is ki kellene használnom az adódó pénzkereseti lehetőségeket.
Kiadót keresek a
könyveimnek… hála az égnek, újabba és újabb ötletek bukkannak
felszínre bennem. Lehet, hogy nekem is ki kellene néznem Ausztriába?
Vagy szólni édesanyám kaszinótulajdonos ismerősének, hogy újra munkát
keresek? Majd alakul. Egyenlőre én sem tehetek mást, mint, hogy nyitva
tartom a szemem, izzítom az új kapcsolati tőkémet, és magam is keresek.
Előbb vagy utóbb adódik valami! Inkább előbb! ^^
Azt kell
megérteni, hogy mindig minden úgy történik, ahogy az nekünk a lehető
legjobb. Ha abban a bizonyos helyzetben mindezt nem is érezzük, később
mégiscsak rádöbbenünk, hogy értünk volt. A fejlődésünkért, az előbbre
jutásunkért. A mostani munkahelyemen megtanulhattam, hogy milyen
másokkal együtt dolgozni, szimbiózisban élni. Milyen, mikor van főnököd,
munkaórád, saját fizetésed. Milyen, mikor örülsz a szabadnapnak, mikor
undorral vagy nagy lelkesedéssel mész dolgozni. És büszke vagy arra,
hogy van munkád. Kezdésnek nagyon is jó volt. De ideje tovább lépni.
Tudom, hogy semmi sem véletlen. Talán felkészültem egy komolyabb,
testhezállóbb feladatra. Majd kiderül 🙂
Igyekszem ezt a
hátralévő két hetet mosolyogva végigdolgozni. Párom is azt javasolta,
hogy jobb barátságban elválni, s azt az érzetet hátrahagyni, hogy
“Milyen kár, hogy elment!”
Szerdán
karácsonyi céges vacsorát tartunk. Azt hiszem akkor el tudok köszönni
mindenkitől, mert teljes létszámmal jelen lesznek. Igazából nagyon is
jól éreztem magam ennél a cégnél. Kedvesek, vidámak voltak a kollégák,
normális a főnököm, testhezálló a munkaköröm. A hülye emberekhez pedig
már a virágboltban is hozzá szoktam.
Ma minden kiderül.
Kérlek szorítsatok a pozitív végkifejletért ^^
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: