(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

Koncert és a másnap

 Két
nagyon jó nap van a hátam mögött. Tegnap este koncertre voltunk
hivatalosak. Az egyik munkatársam egy eléggé hazafias személetű
zenekarban játszik, s már két
fellépésükre nem mentünk el a, ezt igazán
ne hagyhattuk ki!



Már a
kezdetektől fogva, mióta ott dolgozom a Magentában, bírjuk egymást
Bével, és ezt idővel csak jobba elmélyült. Jó vele beszélgetni, hozzá
bármikor fordulhatok, ha nem tudok valamit, és ő is figyel rám. Ha
megakadok… jön és segít.



Egyszóval…
már kíváncsi voltam arra, hogy miként játszik azon a gitáron, amit
rendszeresen magával hurcolt a munkahelyünkre is.



Este
összekészültünk párommal, s nagy nehezen rávettük a közös barátunkat is,
hogy jöjjön el velünk. Nagyon tiltakozott, miszerint, a túlzottan is
szélsőjobbos zenekarok és az ő dalszövegeik neki kifejezetten vonzzák,
de közös erővel odacitáltuk, s a második cseresznyedal és vadász után
már kezdett feloldódni.



Párom a
múltjára való tekintettel, teljesen otthon érezte magát a felgyülemlett
emberek között. Számomra azonban felért egy komoly, ugyan akkor
szórakoztató társadalomtanulmánnyal. Néztem ahogy ugrálnak, pogóznak,
felhúzzák egymást a földről ha valaki túl nagyot kapott, és mégis jól
érezték magukat!     



Csak ültem fent a pad tetején, ittam a kisvadászomat és mosolyogva figyeltem az eseményeket.


Bé együttese
harmadikkénk lépett színpadra, hamarosan ő maga is megérkezett az
objektumba, s ahogy észrevett bennünket, széles vigyorral az arcán
odasietett. Páromal kezet rázott, nekem pedig adott két puszit (jelzem,
alapjáraton nem szokásunk, magam is meglepődtem, ráadásul azon is, hogy
mennyire jóérzéssel töltött el ahogy hozzám ért). Kicsit beszélgettünk,
majd távozott, hogy megkeresse a társait.



Mi közben
hárman szórakoztunk tovább… énekeltünk, ugráltunk, iszogattunk.
Kezdtem teljesen feloldódni. Aztán Béék színpadra léptek, és végre
megláthattam a másik arcát is. Milyen, mikor teljesen önfeledt.
Beismerem, kicsit magával ragadott a látvány, bár, talán csak azért,
mert gitáron játszott. Rá ez a hangszer, pedig mágikus hatással bír…
ez van. A lant az lant, hívhatjuk bárminek… ha egyszer húros és
pengetni lehet!


A koncert után
Bé odajött és meghívott bennünket egy italra. Igaz, csak én mentem.
Társaim talán nem is értetté a nagy hangzavarban, hogy a meghívás nekik
is szól. Kimentünk a pulthoz ahol kicsit jobban értettük egymást.
Megköszönte, hogy elmentünk, én pedig azt, hogy meghívott. Beszélgetni
így sem tudtunk, mert az ismerősei pár perc múlva kör gyűltek,
szabályosan elzárva bennünket egymástól. Öt perc alatt feladtam a
kommunikációs próbálkozást. Megkocogtattam a vállát…


-Bé, én inkább visszamegyek a páromhoz. Hétfőn találkozunk.


Lehet, hogy válaszolt valamit, már nem hallottam. Ketten is a nyakában lógtak. Hiába, a népszerűség átka. ^^


Körülbelül
kettőig maradtunk. Barátunk, Bandi végül megköszönte, hogy elhívtuk,
mégiscsak jól érezte magát a koncertsorozaton 🙂


Párommal fél
háromra értünk haza. Mind a kettőnknek irdatlan bagó szaga volt, pedig
csak ő gyújtott rá! A hajamból, a ruháimból áradt a füstszag, még a
bőröm is magába itta. Pocsék érzés volt, de az ember, ha sokat jár
koncertre, valahol hozzászokik a dologhoz. Hamar álomba merültem, talán
ont beszélgetés közben…


  *****


Reggel
érdekes módon frissen ébredten. Tíz óra elmúlt, mikor kibújtam az
ágyból, hogy kiengedjem anyám és a párom. Szülőanyámtól megkaptam az e
napi beosztásom;


-tegyek be egy adag fehér mosnivalót


-takarítsam fel a lépcsőház ránk eső szintjét


-takarítsam fel a földszintet, mert mi vagyunk a sorosak


-a tegnapi festési hibákat javítsam ki a konyhában.


Mindezzel
semmi probléma nem volt. Megreggeliztem, közben néztem egy kicsit a
Lifenetwork-öt. Éppen Gillian Mc’Keeth új műsorát sikerült elérnem, ami “
Asztaltól az ágyig
címre hallgat.Ezeket a fajta műsorokat, amik abban segítenek, hogy
miként fogadjuk el magunkat, mindig is szerettem. Ilyen volt Gok Wan
sorozata is, a
Meztelenül is szép vagyok.


Teljesen
feldobódtam attól a két résztől, amit “reggeli” közben megnéztem. Úgy
éreztem van benne valami. Ha normálisan, ásványi anyagokban,
vitaminokban
és rostokban gazdagon táplálkozunk, attól mi magunk is jobban érezzük
magunkat Több energiánk lesz, szebb lesz a bőrünk, a körmeink, a hajunk,
szebbnek, kívánatosabbnak érezzük magunkat. Visszatér a szexuális
étvágyunk, s ha újra jókat hancúrozunk, attól magabiztosabbak és
kiegyensúlyozottabbak lehetünk.



Mindezen
felpörögve, jókedvűen álltam neki a házimunkának. Jó dalokat tettem be a
lejátszóba, táncoltam, takarítottam, bekészítette a mosnivalót. Mire
szüleim megérkeztek délután, már komoly terveket szőttem, hogy újabb
kísérletet teszek arra, hogy megreformáljam az étkezési szokásaimat.



Tehát az Az vagy, amit megeszel-elvet követve.


Sokan
úgy gondolják, sőt, már be is bizonyították, ha több zöldséget,
gyümölcsöt, folyadékot veszünk magunkhoz, és szépen elhagyjuk a
táplálkozásunkból a fehér lisztet, vörös húsokat, felesleges édességet,
sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben.



Tulajdonképpen,
ha ettől pozitívabbá válik a világszemléletünk, akkor már ez felér egy
óriási lépéssel, amit az életmódváltás felé teszünk, ugyanis, ha
életvidám vagy és boldog, akkor minden megváltozik körülötted. Köréd
rendeződnek a jó dolgok, megtalálnak a normális, vidám emberek, és úgy
érezheted, hogy minden jó sikerül.


Magad
teremted a saját világodat. Ezt tapasztalom mostanában. De erről majd
legközelebb írok. Most mennem konyhát felújítani és hajat mosni. Meg
szeretnék szabadulni ettől az áporodott cigaretta füsttől ^^

Betgeség jött, betegség ment

 Szép napot kívánok Mindenkinek!

Nos… annak köszönhetően, hogy a legutóbbi bejegyzésemben kiosztottam magam, s képes voltam elfogadni a puszta tényeket, miszerint egy mindent túllihegő, múltban vekengő, hisztis p***a tudok lenni az idő nagy részében, s tudatosan elkezdtem tenni ellene… a szervezetem fellázadt, szó szerint. Bepusziltam valami kórokozót. Tegnap előtt még csak kapart a torkom és az orrom. Tegnap már konkrétan dögrováson voltam… hőemelkedéssel, migrénes fejfájással, lángoló torokkal, és kínzó végtagfájdalommal. De hősiesen küzdöttem ellene, végig dolgoztam a napot egyetlen nyikkanó megjegyzés nélkül, sőt, még angolon is voltam. Ám, mire este nyolckor lekászálódtam a buszról, úgy éreztem feladom, egy lépést sem teszek tovább! Fájtak az ízületeim, úgy éreztem, hogy beszakad a derekam, szét akart esni a fejem. De erőt vettem magamon, és besétáltam még az ABC-be, mert az édesanyám megkért, hogy vigyek haza neszkávét. A mellé vettem még  literes narancslevet is, hogy meglegyen a vitaminpótlásom. Alig vártam, hogy végre ágyba bújjak.

Nem sokat tudtam gyönyörködni a készülő konyhában, annyit viszont felfogtam, hogy a falakt szépen beburkolták a falécekkel, s abszolút nincsen doboz hatása, mint én azt korábban gondoltam. Gyönyörű volt. Apám, a párom és egy segítségük négykézláb kúsztak másztak, méregettek, fűrészeltek, anyám gyönyörködött, én pedig szenvedtem. Anyám tanácsára gyorsan lefürödtem, készítettem egy Neocitránt és bebújtam az ágyba. A fejfájásom ellenére hamar álomba merültem. Mire a párom mellém bújt, én már kétszer leizzadtam álmomban, s már akkor sokkal jobban éreztem magam.

Az éjszakám nyugodtan telt.

Reggel csak a torkomat éreztem, híre-hamva sem volt a tegnapi fájdalmaknak. Könnyedén másztam ki az ágyból fél nyolc körül (lenyúlták a munkáéhoz a rádiós ébresztő órámat, és nem hozták vissza…), a torkom fájt, de a közérzetem sokkal jobb volt. Ébresztésnél a párom sikeresen elcsábított, bár nem volt túl nehéz dolga… mert lássuk be, betegség ide vagy oda, azért kívánós vagyok. Szerencsére!

Anyámmal arra jutottunk, hogy nagy valószínűséggel a következő a helyzet; én lélekben elengedtem nagyon régi, súlyos dolgokat, s fizikailag is kell dolgoznom magamból. Nátha, köhögés, torokfájás (ki nem mondott és most kimondott dolgok), émelygés (nehezen emészthető dolgok). Nos… ezért jött ilyen robbanás szerűen ez a betegség. Mindezt elfogadtam, és hagyom, hogy távozzanak tőlem a felesleges dolgok, blokkok!

Reggel még benyomtam egy deci narancslevet, amit megbolondítottam 15 csepp Grapefruit cseppel, csak, hogy megtámogassam a szervezetem küzdelmét a bacik ellen, és most itt vagyok.

Hála a vitaminoknak, az alvásnak és a reggeli orgazmusnak, a hangulatom kirobbanó.

Annyira, hogy rögvest folytatom a karácsonyi regényem írását!

Nagyon szép napot kívánok Nektek!

Joyo ^^

Tervek és önfelpofozás!

 Már nincs olyan sok hátra az ünnepekig, ami azt jelenti, hogy
rohamosan fogy az idő arra, hogy lefaragjam magamról a felesleget és
kicsit formába hozzam magam, hogy
jól mutassak a páromtól kapott kötött
garbó ruhában! Egyenlőre híztam, 67 és 69 kiló között ingadozom… ezzel jár a tél és a hideg…az ember
lánya védőréteget növeszt a farkasordító hideg ellen! A mérőszalagot sem
mertem még elővenni, pedig jó volna tudni, hogy hol állok. Idegeskedni
nem fogok emiatt a helyzet miatt, azt már jó előre megígértem magamnak.
Jár néhány buktatóval az életmódváltás is.


Ami a testmozgást illeti… nos, a kuplerájon, ami a
konyhafelújítással jár, így is kész akrobata mutatvány keresztülmászni a
szobámig, és a jeges-havas úton való hazacaflatás sem sétagalopp, de
ennél komolyabb mozgást mostanában ne végeztem. Legfeljebb a hűtőig
oda-vissza, és a karemelések is kimerültek a sütemény számba
juttatásával!



Ám a mai napon valami megfordult bennem… talán mert jó a
hangulatom, nem tudom, de jobb nem is megmagyarázni. Zeneletöltéssel
kezdődött. S talán sikerült olyan vérpezsdítő arab zenét letöltenem,
hogy megmozdultam rá! Később Shakirával folytattam, s a következő
eredményre jutottam…


-10 perc spontán hastánc


-100 csípőemelés


-40 lábemelés


-120 hasprés


-10 perces beazonosíthatatlan mozgás (vagy vonaglás) a fit labdán!


Szóval a boogie még mindig a lábamban van… azt hiszem még vissza fogok menni táncolni ^^


Mindenkire más jellegű muzsika hat mozdító hatással. Rám mindig is a
keleti zene bírt ilyen befolyással. Kiskoromtól fogva táncoltam, pörögtem,
mozogtam rá. Valahol mélyen, ösztönösen erotikusnak érzem ezeket a
dallamokat, s ha kellően rárezgek, az önbizalmam megugrik, és kihívó,
vonzó nőnek érzem magam! Lehet, hogy mert a keleti zenét a hastánccal, a
hastáncot a tiszta nőiességgel párosítom. A tiszta nőiességet pedig a
normál mértékű önbizalommal. Amiből nekem rendszerint hiányom van.



Igen, megígértem magamnak az életmódváltás kezdetén, hogy rendbe teszem a kapcsolatom önmagammal is. Ez az elsődleges.


Talán el is kezdhetnénk a problémamegoldást…


-Mi is a bajod velem?


-Most őszintén?


-Csakis!


Az, hogy kínzol és megalázol a nap legnagyobb részében! Azzal hogy képtelen vagy elhinni magadról, hogy vagy valaki!
Hogy folyamatosan máshoz hasonlítgatod magad! Jé-hez! A Királylányhoz!
Párod volt barátnőihez! És az utcán sétálgató, üzletbe/irodába betévedő
csinos nőkhöz, Engem, és az önbizalmad leerőszakolva a béka segge alá!
Hát álljon már meg a díszes nászmenet! Mi az istenért sajnálod magad? Mi
a jó francért akarsz te mindig másra hasonlítani? Csak azért, mert
akiket valaha szerettél, őket választották? Azért mert elhagytak? Mert
megcsaltak anno? Hát hidd el nekem öreglány, valamiért megtette! Nem csak
Ő, de Te is hibás voltál benne. Lehet, hogy volt és van valamije annak a
nőnek, ha el tudta tőled csábítani Gé-t, és maga mellett is tartja.
Talán kirobbanó életkedve? Nagy szexuális étvágya? Optimista
életfelfogása? Rendszeretete? Koncentrálóképessége? Önbizalma? Nőiessége? Hidd el, ezek
mind-mind megvannak Benned is! És, ha nem rágódnál, szenvednél,
vekengenél folyton a múlton, akkor őszintén meg tudnád élni mindezt!
Mert Te egy boldog, életszerető, optimista, szorgalmas, gyönyörű NŐ
vagy! Ízig-vérig! Olyan szexuális kisugárzásod és étvágyad van, amikkel
még a férfiakat is zavarba tudod ejteni! De mindezt elnyomtad magadban,
mert akárhányszor meglátod Gét, Jét, vagy azt a nyamvadt autót, elkezded
sajnálni magad, hogy neked milyen rossz volt, hogy téged mennyire
megsebeztek és átvertek! Ahelyett, hogy ráébrednél, mennyivel jobban
jártál, hogy megszabadultál egy olyan férfitó, aki elnyomta az igazi
természetedet, irányított és uralkodott feletted. Aki mellett
bezárkóztál! Hát nem emlékszel, hogy miután többé-kevésbé felépültél a
szakításból, mennyire kinyíltál a világ felé? Hogy mennyit jártál
szórakozni, mennyit barátkoztál, flörtöltél, randevúztál, és három
csodálatos férfival is találkoztál, akik mind lenyűgöző, humoros, vonzó
és életvidám személyiségként könyveltek el. Ezeket a tulajdonságaidat Gé
talán észre sem vette, vagy, ha igen, akkor megijedt tőlük, és ezért
nyomott el. Térj már észhez! Légy boldog! Éld az életed! Van egy
csodálatos párod, aki úgy imád, ahogy vagy, és ha továbbra is így
viselkedsz, akkor elképzelhető, hogy elveszíted! Legszívesebben arcon
csapnálak, de az nekem is fájna! Úgyhogy ébredj végre fel, és kezdj úgy
élni, ahogy mindig is szerettél volna. Őszintén, boldogan, könnyedén
véve az életet! Érted? Ez a bajom veled! Miért kell mindig bántanod
magad?  Gyönyörű nő vagy! Ne akarj másra hasonlítani? Ne azt keresd,
hogy Ő miben jobb nálad, hanem azt, hogy te miben vagy jó! Emlékezz
csak, mit mondott neked az egyik barátnőd: “Te nem ember vagy, hanem egy
jelenség!” Miért nem bírod elfogadni Miért olyan jó vekengeni? Annyira
szörnyű volna boldogan élni a szerelmeddel és építeni, tervezni,
szervezni a közös jövőtöket? Hiszen ő a másik feled! Akkor miért
csábítgat a sötétebbik oldal? Miért vágysz a szenvedésre? Pedig az ember
arra született, hogy boldog legyen. Erre vagyunk programozva. Csupán mi
magunk nehezítjük meg a saját életünket! Ne haragudj, hogy mindezt így,
ilyen csomagolatlanul vágtam a képedbe, de valakinek el kellett végre
mondania. Olyan embernek, akinek legalább hiszel! Ezeket fontold meg!


Talán jobban tennéd, ha most fognád magad, és elmennél hajat mosni.
Attól
mindig újjá születsz ^^ Tedd rendbe a körmeidet, radírozd le a
bőröd, tegyél fel lehúzható maszkot… kicsit kényeztesd magad. Éjjel a
párodnak, és holnap a munkahelyeden nyújtsd a legjobb formád ^^


Azt hiszem valóban ezt fogom tenni. Talán most tudtam először
őszintén összefoglalni, hogy miért rágom magam, miért vekengek. Hogy
miért tolom el magamtól a boldogságot két kézzel. Tudom, hogy változnom
kell, és azt is tudom, hogy évek óta ugyan ezt mondogatja nekem a
környezetem is. Az életmódváltással ez is együtt jár. Legalább
szembenéztem a félelmeimmel. Meg kell erősítenem magamban, hogy egy
önálló EGY-éniség vagyok, és ne akarjak másra hasonlítani. Hogy azt
erősítsem magamban, amiben jó vagyok, azt hangsúlyozzam ami szép rajtam,
és engedjem ki a lelkem mélyéről azt a Tigrist, aki álomba
kényszerítettem egy évvel ezelőtt! Mert ott van és arra vár, hogy újra
előjöhessen ^^


Tisztában vagyok vele, hogy a világ olyan lesz, amilyenné én
alakítom. Az emberek is csak akkor fognak pozitívan felém fordulni, ha
én is azt teszem. Ezt a leginkább a munkahelyemen vettem észre! És nagyon
jó érzés. Csak bízni kell, hinni és teremteni. Poztívan teremteni. Arra
pedig csak úgy vagyunk képesek, ha tele vagyunk életörömmel!



Hajrá…. a feladat adva van… nekem is folytatnom kell a pozitív teremtést ^^


Szép estét kívánok.


Joyo

Már csak 19 nap van Karácsonyig! ^^

 Az
éjjel újabb 5 centi hó esett. Bevallom, én egy cseppet sem bánom, mert
szerintem gyönyörű, mikor az ember sétálgat a téli mesetájban. Igaz,
hogy míg hazaértem este angolról, majd lefagytak a lábujjaim, de a
szívemet melegséggel töltötte el a látvány.

Ma reggel
találkoztam először a hó hátrányaival. Félórás késéssel indultunk, mert
szó szerint ki kellett ásnunk az autónkat a hóból. Ma reggelig nem volt részem
autós indulásban, mert vagy busszal, vagy gyalogosan közlekedtem. Most
pedig három ember kellett hozzá, hogy a kombink ki bírjon állni a
hótorlaszból! Apám a kormányt tekerte, párom hozta a hólapátot és
precízen ösvényt ásott a járműnek, én pedig olykor-olykor, lábamat
megtámasztva a megfagyott hókupacban, löktem hátulról az autót. Mire nem
jó, ha az ember lánya 180 centi, már majdnem hetven kiló, és korábban
konditerembe is járt! Vagy szimplán minden klappolt, és nekem semmi
közöm hozzá? Minden esetre a kocsink hátsókerék meghajtásos, így 20
percen keresztül facán elpörgött a jégen.Ilyenkor volna jó a négy
kerékmeghajtás, vagy egy terepjáró, vagy lovasszán… bár ez már túl
romantikus 🙂 Szinte látom magam előtt, hogy a Jerevánon lovas
szánozunk. Egyszer szívesen kipróbálnám. Biztosan nagyon jó mulatság
lenne. Forral borral vagy forró csokival, pokróccal, a párommal.
Álmodozz csak kislány ^^

A lényeg, hogy beértünk a városba, bár fél órás késéssel.

Apámmal
kipakoltunk, ő pedig visszahajtott a házunkhoz. Ma csempézik a konyhát.
Egyre jobban körvonalazódik a helység. A járólapot letették, már csak ki
kell fugázni. S úgy tűnik ismét igaz lesz apám megállapítása, amit öt
éve vont le a fürdőfelújításnál… Mégpedig, hogy: “A fuga a legjobb
barátunk!

Mert ápol és
eltakart…minden hibát, mert bizony hiába van tapasztalatuk a
burkolásban, azért vannak esztétikai hibák, és mindezt a fuga majd
szépen eltünteti ^^ 

Tegnap végeztek a villanyszereléssel és a járólappal. Édesanyám teljesen fel van pörögve. Tegnap
előtt, mikor bekeveredtünk a nagy piros-kék-fehér áruházba, teljesen
elvarázsolódott a konyhaosztályon. Nézegettük az evőeszközöket, az
étkészleteket, a serpenyőket, tálcákat… úgy néz ki, hogy teljesen új
konyhánk lesz. Beleértve az eszközöket is. Ez lesz a karácsonyi ajándék.
Azt hiszem ez bőven elég. Bár, azért holnap párommal kimegyünk abba a
bizonyos áruházba, és megvesszük az ajándékokat. Szüleimnek étkészletet,
nagyapámnak dokumentum filmet, mamámnak étrend-kiegészítőt,
nagybátyáméknak, és párom családjának még nem tudom. Anyósomnak valami
konyhai eszközt nézünk…azt hiszem ^^

Magamnak is
kinéztem néhány dolgot. Legalábbis a sütésekhez… láttam egy 22 cm
átmérőjű szilikon tortaformát, egy 32 centis pitesütőt és ott is
megtaláltam azt a pizzasütő szettet, amit már a *párban is láttam.

Tegnap megérkezett a fizetésem, úgyhogy jobb most bevásárolni…nehogy kimaradjon valami, vagy netán kapkodás legyen a vége.

Ugyan akkor, mikor betévedtünk a tesóba, ráébredtem, hogy “No lám, itt van December 2-a, és még mindig nem vettem meg az adventi kalendáriumot!”
Ezt a felismerést annak köszönhettem, hogy a bejáratnám
szembevigyorogtak velem. Természetesen azonnal pótoltam a hiányosságot,
otthon pedig felbontottam az első két ablakot. Idén sikerült egy jó
minőségűt kifognom. Ennek bizony igazi csokoládé íze van, nem pedig
valami kakaómassza, beazonosíthatatlan állaggal. Párom nagyokat
nevetett, mikor otthon megmutattam neki a szerzeményem.

Tessék, itt vagyok 24 évesen, és még mindig kalendáriummal számolok vissza szentestéig!  Nem érzem gyerekesnek. Mindenki úgy várja a Karácsonyt, ahogy az neki jólesik. Én így! ^^

Elméletileg ma
nyílik meg nálunk az adventi vásár, bár, ahogy autóztunk errefelé, még
semmiféle mozgolódást nem láttam a régi piactéren. Ki kellene onnan
mozdítani a bent parkoló autókat, eltolni a havat, felépíteni a
faházikókat, felállítani a színpadot… elvégre úgy hirdette a
postaládákba beszórt leporelló, hogy December 4-én este 19 órakor  St.
Martin koncert lesz. Mi édesanyámmal nagyon szeretjük a zenéjét. Remélem
meg lesz rendezve az előadás!  

A karácsonyi regénnyel
szépen haladok. Ma publikálom a hetedik fejezetet. Az az érzésem, hogy
idén végre befejezem. Kellő időm, energiám és ötletem van hozzá. Tavaly
csupán a szakdolgozatom miatt hanyagoltam a mese fonalának tovább
gombolyítását, és lássuk be, azért a diplomamunka valóban sokkal
fontosabb volt ^^ De idén, bíz isten, befejezem!

Kívánok nagyon szép hétvégét!

Joyo

Közeleg

 Gyönyörű szép napot kívánok így December elsején! ^^ Gondoljatok bele…immáron egyre közelebb van a Szenteste!

Nálunk hatalmas pelyhekben, sűrűn hull a hó! Gyönyörű látványt nyújt…főként innen bentről, ahogy ülök a kandalló mellett, a pattogó tűz pedig melenget 🙂 Körülbelül 20 centi havat mondtak mára, így erősen fennáll az esélye annak, hogy a Mikulás szánkón érkezik, s talán a Karácsonyunk is fehér lesz. 

Elkezdtem megtervezni az ünnepi menüt, bár jelenleg akadályoztatva vagyok, mert a konyha, mint helyiség, megszűnt létezni. Bizony! Szétverték, lecsupaszították. Csupán a spejz emlékeztet arra, hogy ott valaha egy főzésre alkalmas hely volt. Erősen visszhangzik, mikor behahóztam az ajtóból! Szüleim konyhafelújításba kezdtek az közelgő ünnepek tiszteletére. Tulajdonképpen az egész azzal kezdődött, hogy rossz minőségű kávét vettünk, és egy reggel felrobbant a kotyogónk, beterítve az egész konyhát, és egy csinos lyukat ütve a mennyezetbe. A takarítás jobb volt, mint a legerősebb fekete, amit a párom tud főzni!!!

Így nekiláttunk a felújításnak, új lambériával, csempével, járólappal, tapétával, konyhabútorral.

Elméletileg December 17-re készre ígérték, így még lesz időm megsütni a süteményeket, mint adventi keksz, sütőtökös pite és mézeskalács…felavatva a berendezést. Majd kiderül ^^

Ráadásul, ahogy több időm maradt, és megteltem ünnepi várakozással, újra elkezdtem írni a karácsonyi regényemet. Kicsit átdolgoztam, így a korábbi fejezeteket letöröltem az oldalról, s újra publikálom az új változatot. Ünnepélyesen megígérem, hogy idén karácsonyig befogom fejezni a történetet! ^^

Remélem már ti is készülődtök az ünnepekre ^^

Az életmódváltással szépen haladok. Kevesebbet aggódom, kevesebbet idegeskedem. Ez annak is köszönhető, hogy teli vagyok adventi várakozással, s a párkapcsolatom is szépen működik. A hétvégén elmegyünk sétálni a Lővérekbe. Kicsit bolyongunk a téli tájban, hógolyózunk, hóangyalt készítek, és talán még hóembert is építünk. Nem tudom miért, de, ha itt a Tél, és leesik az első hó, én újra gyermeknek érzem magam ^^ És ez a jó hangulat átragad a környezetemre is.

Mindenkinek gyönyörű szép, hóeséses napot kívánok!

Joyo 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!