(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 A tegnapi nap csupa spirituális eseményről szólt. Beavatásról, beszélgetésről, segítségnyújtásról, csatornává válásról. Információt cseréltünk. Ott ültem DzséDí-vel egy igencsak spirituális hangulatú kávézóban, és a most közelgő változásokról beszélgettünk. Teljesen össze volt zavarodva. Én, pedig csatornává válva próbáltam segíteni neki. De minden hasonló “beavatkozás“, vagy gyógyítás hosszadalmas folyamat. Én is kaptam belőle. Semmi sem kockázat mentes. Még akkor sem, ha ne szándékosan veszed át más gondjait. Meg kell tanulni átvezetni magunkon, kidolgozni, vagy egyszerűen nem magunkba engedni. Mindig tanulok újat a Fentiektől. Védelmet kell kérnem minden találkozás előtt. 🙂

Bár én is megtudtam néhány dolgot, amit valahogy mindig is sejtettem a lelkem mélyén, de megint más dolog, mikor valaki más szájából hallom. Különös, hogy azok a férfiak, akik félrelépnek, úgy állítják be a “hivatalos” nőt, mintha már nem szeretné, mintha igazi hárpia volna, egyszóval rosszakat mond, hogy még véletlenül se a férfi tűnjön fel rossz színben, hogy más nő felé fordul. De közben még hosszú időn át a hivatalossal marad, vele alszik, kézen fogva járnak, csókolódzik, szeretkezik vele. És semmit sem mond, hogy baj van. Közben, pedig mindennek elmondja a háta mögött.

Nagyon, nagyon különös. Csak ültem ott, és már nem vágott padlóhoz. Kellett a szerdai szembesülés. A tudat, hogy helyet cseréltünk. Hogy kivirágoztam, hogy boldog vagyok és elégedett. Szeretem azt a nőt, akivé a párom mellett váltam. És Ő is szereti azt az életvidám, mosolygós nőt, akivé általa lettem. És olykor, ha a városban megpillantom azt az embert, akiről egy idealizált képet őriztem, s szembesülök vele, hogy három-négy év alatt a saját apjává öregedett, megdöbbenek. Helyet cseréltünk. A szerdán talált régi képeket szemlélve láttam, hogy mikor velem járt, teli volt élettel, boldog volt, kiegyensúlyozott, magához képest jól nézett ki. Én pedig lapos voltam, szürke, kikerekedtem, elhanyagoltam magam. Nem voltam önmagam. És most? Éppen a fordítottját látom. Nem, nem annak örülök, hogy leamortizálta magát és húsz évvel idősebbnek néz ki. Annak örülök, hogy ezzel szembesülve megerősödött bennem a tudat, hogy jó helyen vagyok! ^^

Majd ő is helyre jön. De látom magamon és az életemen, hogy jókor vagyok jó helyen, jó emberrel ^^

Kívánom, hogy legyen mindenkinek jó és eredményes napja!

Joyo

Napi angyali üzenet:

2011.01.24

Figyeljétek meg a lágyságot a dolgokban, mely finoman átöleli energiájával a teret.

Ez lehet a puha szellő, gyengéd pillantás, simogató érintés, és lehet tiszta mosoly, mely lényedből árad.

Ez a lágy szeretet az, mi erőt ad neked, mert miközben átölel, biztonságban tart.

( Forrás: http://www.kristalycsakra.eoldal.hu/cikkek/napi-angyali-uzenetek/angyali-uzenetek-2011_01_01-tol )

 Valaki kérem árulja el nekem, hogy mi a jó francért jött vissza a
HÓ?! Mikor jön a Tavasz? Mindenki várja, mindenki reménykedik…Ő
kacérkodik velünk, aztán arcpirító csókot dobva eltáncol előlünk, s
elbújik a havat rejtő felhők mögé!

Reggel kinéztem az ablakon, s megdöbbenve láttam, hogy sűrű pelyhekben hullik a hó. MÉG MINDIG!

Közeleg a nap, amikor ismét dolgozni járok. Méghozzá nyolc órában, mint minden más rendes ember.
Addig pedig igyekszem kiélvezni, hogy szabad vagyok. Bár…kezdem magam
hozzászoktatni a korábbi keléshez. Február elsejétől reggel 8ra már a
Magenta székházában kell lennem. Lehetőleg éberen, hogy figyelni tudjak, levizsgázzak, és később jól tudjam végezni a munkámat.

Az életmódváltás nem is annyira kemény dió, mint gondoltam. Talán már
annyit írtam róla, annyira készültem rá… előkészítettem a terepe,
hogy könnyedén megy a váltás. Talán én is sokat változtam. Vagy sokban
segít még a környezetem változása is. Reggel indulásképpen elrakom az
ágyat, kiviszem a szennyes edényt elmosogatni, felöltözöm, kicsit még
teszek-veszek… És ráébredtem, hogy nem is olyan nehéz rendet tartani
magam körül!

Tudom, van aki rácsodálkozik ezekre a kijelentésekre, hiszen van
akinek mindez természetes. Mármint az, hogy rendet tart maga körül.
Nekem azonban új, és sok-sok meglepetést okozott. Mégpedig az, hogy élvezem! ^^

Az, hogy rend van körülöttem, sokban befolyásolja a közérzetemet. Jól
vagyok. Az elmúlt két napban történtek is alaposan felturbózták a
hangulatom és az önbecsülésem. A Párom nagyon szeret, rajongva bámul
rám, mikor együtt vagyunk. Ráadásul a tegnap előtti történtek annyira
feldobtak, hogy szinte ragyogtam, s ez a szerdai látogatásnál a volt
főnökömnek is feltűnt. Heves flörtölésbe kezdett velem abban a két
órában, amíg ott voltam velük az irodában. Megdicsért, hogy milyen jól
nézek ki, milyen csinos a ruhám, milyen jó a hajam. Majd a második óra
végére már odáig jutottunk, hogy szerinte én egy gyönyörű nő vagyok, és
ha nem volnék egy nagyon jó barátjának a szerelme, már rég rádobott
volna az asztalra és mély benyomást tett volna rám. Ezen jót nevettem,
és talán kicsit még bele is pirultam. Tudom, hogy ezek csak szavak, de
nagyon jót tettek az önbecsülésemnek. Mégiscsak jót tesz egy nőnek, ha
kívánják a férfiak. Azt hiszem helyre jöttem, mert újra flörtölős
lettem.

Csinosnak és kívánatosnak érzem magam. A lelkivilágom a helyén van.
Magabiztosabb vagyok. A rendszeres mozgás is nagyon sokat segít ^^

Hétvégére pedig újabb sütemény kerül kipróbálásra. Valami narancsos 😉  Talán muffin. Azt már nagyon régen készítettem. 

Meglátjuk meddig tart ez a virágzás nálam. Remélem ezúttal nagyon is sokáig. Rajtam múlik!

Legyen nagyon szép napod!

Joyo ^^

 Gyönyörű szép, ködmentes, napsütéses jó reggelt kívánok! ^^

A remek és eseménydús nap után, egy igazán romantikus és érzelmekben gazdag estét zártam.
Elmondtam Páromnak, amit megtudtam, és amitől helyrebillent az
önértékelésem. Szépen ívelt szőke szemöldökét sűrűn megtornáztatta míg
én beszéltem… mind a két esetről.

Kiderült, valóban büszkélkedett velem. Belé és fojtottam a szokásos
“ez-történt-a-munkában-ma” szóáradatot, arca ellágyult, kisfiús mosoly
költözött rá….szóval…zavarba jött. Engem pedig elöntött a szerelem
érzése. 

-Igen, büszke vagyok rád azért, amilyen vagy. És nagyon szeretlek – mondta alattam fekve, miközben a haját simogattam.

Az csodálatos dolog, amikor fel tudsz nézni a párodra valamiért.
Amiért tiszteled, becsülöd, csodálod. Itt nem kimondottan a rajongásról
van szó. Ez annál több. Nem találom rá a szavakat. Furcsa, de egyszerűen
nem tudom megfogalmazni. Talán az érti miről hadoválok, aki átélte már,
vagy éppen benne él ^^ Minden esetre csodálatos, felemelő érzés.

Tulajdonképpen még a testképem is visszább kúszott a normális
szintre. A hozzám képest normális szintre. És ennek örömére, menstruáció
ide vagy oda, még edzettem is egy kicsit. Has ér láb erősítés.
Zsibbadásig, tíz perces táncos bemelegítéssel ^^

Ma reggel méredzkedtem. Lassan, de biztosan haladok. A mérlegnek nem hiszek. Az sok mindentől függ;
mit és mennyit ettél este, milyen volt, ha volt a reggeli produkció a
vécén, hol tartasz a ciklusodban. A centiméter viszont reálisabb. 🙂

Az eredmény….

Súly: 67.7 kg

Derék: 70 cm

Csípő: 93 cm

Fenék: 98 cm

Mell: 88 cm

Testzsír: 22.9%

Testvíz: 53%

Elégedett vagyok. Karcsúsodom, formálódik az alakom. A súlyom rendben
van. A lelki egyensúlyom most a helyén van. ^^ Boldog vagyok. És még
egy jó hír… még a nap is kisütött! 🙂

Kívánom, hogy mindenkinek legyen jó napja ^^

Joyo

Szép jó estét kívánok mindenkinek! ^^

Ma egy
kimondottan jó napot tudhatok a hátam mögött. A magam ura voltam.
Lustálkodtam, hajat mostam, manikűr/pedikűr, rendet tettem. És, ha már
rendet tettem, a CD-im között is pakolgattam, és sorban ráírtam
mindegyikre, hogy mit tartalmaz, amelyik anonim volt. Találtam olyanokat
is, amik még 2006ból származtak. Először görcsbe rándult a gyomrom, de
hamar elpárolgott belőlem a stressz. Sokkal inkább a megkönnyebbülés
öntött el. És, hogy mire fel? Megnyugodtam, hogy csupán egy idealizált
képet dédelgettem magamban Róla. Párhuzamot vontam a CD-n lévő, és a nem
is olyan régen, véletlenül felfedezett képek között, s döbbenetemre, rá
kellett jönnöm, hogy valaki 3 év alatt képes leépülni. 🙁

Mintha a saját
szülője volna. Tudom, hogy sok minden lehet a háttérben, munka,
egészségi állapot, lelki gondok. Bármi. A három évvel ezelőtti képeken tele volt élettel, örömmel, ragyogtak a szemei, volt színe.
Furcsa, mert nálam pedig pont fordítva volt. Én most vagyok ilyen.
A boldogság? A nyugalom? Az, hogy sínen van az életem? Az, hogy
egészséges vagyok? Hogy rendeződtek az anyagi dolgaim? Lehet. Nem látok
bele az emberek életébe, csak néha-néha, ha valakivel beszélgetek.

Ez megtörtént
ma. Ezért más területen is megnyugodtam. Beleláttam egy tökéletesnek
kikiáltott kapcsolat kulisszáiba, és megnyugodtam. Teljesen
megnyugodtam. Van, aki nagyon nagy energiákat fektet abba, hogy
tökéletesnek lássák párkapcsolatát. Semmi veszekedés, semmi anyagi gond,
semmi súrlódás a környezettel. Minden idilli és tökéletes. Irigylésre
méltó. De csak akkor, ha hiszünk a látszatnak. Ma meglibbent a függöny,
és kiderült, hogy a király meztelen. Jobban mondva a királyi pár
meztelen^^ Inkább nem mondok semmit. Azzal csak ártanék.

Ám a párom
kapott néhány plusz pontot, ugyanis büszkélkedett velem. Büszke arra, hogy házias vagyok, hogy rendet tartok magunk körül, sütök/ főzök, emellett ápolom magam. Bár ezt is csak
visszahallottam, de valljuk be őszintén… ilyen dolgokat szívesebben
hallunk vissza. 🙂

Egyszóval jól
érzem magam. Megnyugodtam. Megnyugodott a lelkem. Szinte ragyogok, és
ezt már meg is említették ma többen is. Bókokat kaptam, flörtöltem,
mosolyogtam, nevettem. Szóval… ez egy nagyon jó és eredményes nap volt
^^ 

Igaz lesz, hogy 2011 az elengedések, a lelki fejlődés és a lezárások éve lesz. Hosszú és kemény munka vár még rám, de megnyugtat a dolog, hogy az út nagy részét már megtettem.   

 Szép napot kívánok mindenkinek!

Azt hiszem, hogy
a tavasz-előzetesből eddig futotta. Holnapra már újra havazást ígértek
az időjósok. Minden esetre az ember lelkének nagy szüksége volt a
verőfényes napsütésre a hó, eső és köd után. Ballagunk kifelé a télből
hófúvások ide vagy oda. Mindenki érzi a bensőjében a kikeletet. Valami
különös bizsergés alhastájon, várakozás, izgatottság, tettvágy,
tervek… életöröm! Vagy csak bennem dúlnak a hormonok? Ti, hogy vagytok
vele?

Várom, hogy
levethessem a súlyos téli gúnyát. Ne kelljen nadrág alá harisnyát húzni,
elég legyen egy könnyebb, csinosabb kabát, és újra felvehessem a
szoknyáimat. Valahogy úgy érzem, hogy télen az ember lányának nincs
annyi esélye csinosan öltözni anélkül, hogy meg ne fázna.
Választhatunk…

Ad1; Egy estére jól nézünk ki…aztán több napi orrfolyás, köhögés, alhasi fájdalom…

Ad2; Több réteg ruhába burkoljuk magunkat, és olyan alkatunk lesz, mint egy medvének…

Mióta
átszenvedtem egy komoly medencegyulladást, inkább az utóbbira szavazok,
és tűröm, hogy többkilónyi ruha van rajtam. Sajnos én többet járok
gyalog vagy busszal. Talán, ha kocsival szállítanák mindenhová a
sejhajom…öltözhetnék szexisebben ^^

Minden esetre a
többrétegnyi ruha alatt lévő test már nagyon szépen formálódik. Heti
háromszor capoeirázom, hasazok, s mióta édesanyám levitte magával a
boltba a Leg Magic-et, igyekszem új alternatívákat találni. Próbálom
bevonni a Fitt labdát és kitöréseket csinálni. Szerencsére a capoeira
edzés alaposan megdolgoztatja az ember lányának a virgácsait, ezt
leginkább az edzés alatti zsibbadás, a nyújtásnál lévő feszülés, és a
másnapi kőkemény izomlázban érzem. Főleg a farizom tájékán. Párom mindig
mosolyog rajtam, mikor huzamosabb ülés vagy fekvés után megpróbálok
elindulni.

Viszont… a
mérleg ugyan megbízhatatlan, ha napi szinten ráállsz, de a centiméter
nem hazudik. Másfél hét után két centit karcsúsodott a csípőm és a
fenekem. ^^ A rendszeres mozgás, az egészségesebb (zöldség, gyümölcs,
elegendő folyadék) táplálkozás, a heti két radírozás és testápolásnak
köszönhetően a bőröm gyönyörű. Nem fénylik, nincsenek pattanások, sem
apró redők. A tapintása is sima és bársonyos. Nagyon tetszik! 🙂

Úgy érzem szépen haladok. Ugyan vannak akadályok, de mindez csak erősíti az ember elhatározását…. Márpedig megváltozom!

A rendet is szépen tartom magam körül. És egyre nagyobb igényem van rá!

A sütésben is
brillírozom. Komolyan. Nem túlzok. Tegnap is kipróbáltam atyám kérésére
egy újfajta süteményt, ami lisztből, tojásból, barna cukorból,
sütőporból, darált mogyoróból, vajból, fahéjból és körtedarabokból állt.
Délután háromra elkészült, öt órakor már semmi nem maradt belőle! A
közepétől a feléig finoman omlós volt, a széle felé közeledve, pedig
egyre inkább ropogóssá vált.

Azt hiszem,
azáltal, hogy a spejzban megtaláltam a darálót…újabb ajtók nyíltak ki
előttem a sütés felé ^^ Ráadásul kaptam nagyapámtól új találmányából,
ami főleg narancs és mandarin héjat tartalmaz, egyéb más összetevőkkel
együtt. Most azon vagyok, hogy ezzel kísérletezzem. Miként lehet
felhasználni ételbe/ desszertbe/ italba?

Érdekes, ugyan
napközben jól vagyok, de álmomban valahogy felszínre jön az elnyomott
zaklatottság.  Vagy nem is tudom minek nevezzem. De sűrűn álmodom kusza
vagy éppen megalázó dolgokat. Nem éppen horrorisztikus élményekről van
szó. Inkább olyanokról, amik felzaklatnak. Reggel csak pislogok, hogy “Miért?”,
s egy jó darabig rányomja bélyegét a napomra. Álmodtam már a
Királylánnyal, álmodtam Kétyvel, álmodtam azt, hogy Párom megcsal,
álmodtam Jé-vel és Gé-vel együtt és külön-külön is. Mintha mindent
álmomban dolgoznék ki magamból. Álmomban érnek megalázó helyzetek és
diadalok is. Bár több a megalázó, lejárató forgatókönyv… azért akad “normálisabb” éjszaka is. 

Talán mindez
valóban a tudatalattim játéka, hogy felszínre hozzam az elnyomott
emlékeket, félelmeket, rossz programokat, és dolgozzam rajtuk. Ha ez így
van, akkor kemény menetnek nézek elébe.        

 Nagyon
izgultam csütörtökön az állásinterjú miatt. Ideges voltam már előző
nap, nem tudtam mit vegyek fel, mert a ruhatáram télre való alkalmai
öltözetekben nem bővelkedik…(ezen változtatni szeretnék!), de
édesanyám és az időjárás megmentette a helyzetet! ^^

Oda adta a
saját drapp színű kosztümét egy hozzá illő blúzzal, a természet pedig
ennek örömére plusz 10 fokig emelte a hőmérsékletet.

Délelőtt tíz
órakor már ott álltam a Magenta hatalmas épületének kapujában kiöltözve,
kisminkelve, kisuvikszolt barna bőrcsizmában. Idegesen!

24en voltunk.
Bizony4 24 főt hívtak be a csoportos kiválasztásra. Egyre kisebbnek és
sebezhetőbbnek éreztem magam! Várakozás közben összehaverkodtam néhány
emberkével, de bőven találkoztam ismerőssel a jelentkezők és az
alkalmazottak között is. Nos… a Magenta mamut vállalat, Sopron pedig
kisváros. Azt hiszem ezzel meg lehet magyarázni a dolgot. 

Nagyon lassan haladt a válogatás. Előre szóltak…

Ad1; Két körös lesz a válogatás

Ad2; Jelenleg 10 embert szeretnének alkalmazni

Remek…itt
beugrott a gyomrom. Végül, olyan fél tizenkettő magasságában rám került a
sor. Annyira ideges voltam, mikor leültem a háromfős “bizottság” elé,
hogy az elején csak mekegni tudtam. Komolyan mondom. A kecske hozzám
képest bakfitty! Végül csak kivágtam magam valahogy. Bár
remegő térdekkel sétáltam ki. Úgy éreztem teljes mértékben elszúrtam a
bemutatkozómat… vagy úgy zakk um pakk az egész lehetőségemet az
elhelyezkedésre, s még akkor is nyugtatgatni próbáltam magam, mikor
felhívtam volt főnökömet, hogy miként haladnak az események. Az
adrenalinom akkor emelkedett meg, mikor délben kijöttek eredményt
hirdetni. Majdnem lefolytam a székről, mikor kimondták a nevemet, hogy visszavárnak a második körben.

A huszonnégyből
tizennyolcan maradtunk. Az esélyeim és az önbizalmam rohamosan
növekedni kezdett. A második körben szituációs játékot játszottunk, ahol
a kommunikációs-, probléma megoldó-, stresszkezelési-, ügyfélközpontúság-,
értékesítési-készséget nézték. Háttal ültem egy széken és egy
reklamációt kellett megoldanom. A végén értékesítenem. Úgy éreztem jól
szerepeltem. Nyugodt, lágy és udvarias maradt a hangom. A végén pedig
félig-meddig el is adtam a szolgáltatást. Mikor kimentem a
várakozókhoz…újabb idegeskedéssel eltelő egy óra várt rám. 

Végül eljött a
pillanat amire vártunk. Újabb adrenalin hullám, újabb gyomorgörcs. Azt
mondták nehéz volt a döntés. A tizennyolc emberből pedig hétnek
szeretnének ajánlatot tenni. Felsorolták a neveket. Másodikként
hallottam a sajátomat. Először nem mertem elhinni, de, mikor körülöttem
hárman is gratuláltak, már mertem bizakodni, hogy nem csak álmodom.

A többiek
távoztak, mi beültünk egy tárgyalóba, ahol kitöltöttük a papírokat a HR
részére, és megkaptuk a tájékoztatást. Január 24től hathetes oktatáson
veszek részt a Soproni irodában, aminek nagyon örülök, mert sehová sem
kell utaznom. Megmarad a pénzem.

Úgy néz ki a dolog, hogy újra van munkahelyem. A többire kíváncsi leszek. ^^

Ma kicsit
kényeztettem magam, már ha a gyantázást kényeztetésnek lehet nevezni ^^
Nagyon elhanyagoltam magam az utolsó látogatás óta. Karácsony előtt ne
mentem, pedig akkor lett volna itt az ideje. Így el lehet képzelni, hogy
milyen állapotban voltam egészen ma délig. A kozmetikusom  a fejét
csóválta a lábam és a bikinivonalam láttán.

-Ugye mostanában csak sötétben csináljátok?  

Ezen jót
nevettem egészen addig, amíg el nem kezdte szedni. Nem szégyellem
bevallani, de olykor sikongattam is. Aki rendszeresen jár tépésre, ő
tudja miről beszélek. Hihetetlen mit meg nem teszünk azért, hogy
dekoratívak legyünk magunk és párunk szemében. Nem titok, én a kopasz
barack stílust kedvelem, így télen-nyáron haj nélkül mászkál a kicsike.
Páromnak mindegy volt, hogy milyen a fazonom (háromszög, leszállópálya,
dzsungel), amíg meg nem látta egyszer a kis ártatlant. Azóta nem
tágít… és én sem.

Hazafelé menet,
pedig vetem magamnak egy új felsőt a Takkoban. 50%os leárazás volt. Nem
bírtam ott hagyni. ^^  Igaz, hogy csupán Áprilisban vehetem fel… de
legalább egy karcsú, feszes testre, egy olyan ruhát, amit eredeti áron
nem vennék meg ^^

Ez egy nagyon jó nap volt! ^^

 Szép jó reggelt!

Kérlek szorítsatok! Tíztől állásinterjúra megyek… ^^

Mára már jobban vagyok, mint tegnap. Azt hiszem ez az egész hónap hasonló dolgokról fog szólni. 2011 januárja a mély lelki kutakodás, nagyon régi elfojtott fájdalmak, szenvedések felszínre kerülésének időszaka. Csupa olyan élethelyzettel találkozhatunk, ami régi dolgokat mozgat meg bennünk, s minden keserűségünket, bánatunkat, fájdalmunkat, csalódottságunkat másra borítjuk. Muszáj vele szembenéznünk, máskülönben üldözni fog bennünket, amíg rá nem vesszük magunkat, hogy elfogadjuk, megértsük és elengedjük.

Tulajdonképpen a tegnapi napon engem egy múltbéli fájdalom, csalódás ért utol. Igyekeztem tartani magam, de szembe nem tudtam vele nézni! Lehet, hogy még nem vagyok hozzá elég erős. Sőt! Biztos vagyok benne. De édesanyám emlékeztetett, hogy ez az az időszak, amikor kegyelmet és segítséget kérhetünk fentről. Amikor túlságosan fáj, amikor nem bírjuk el, amikor gyengék vagyunk, csak merjünk Hozzájuk fordulni bizalommal. Segíteni fognak. Én magam is megtapasztaltam a mai napon. Az édesanyámmal folytatott beszélgetés után, mikor magamra maradtam, magamban fohászkodtam a Fentiekhez, hogy segítsenek megoldani, feldolgozni ezt a helyzetet. Egyedül nem bírok vele. Vegyék át tőlem ezt a terhet, és segítsenek megérteni, hogy mindez miért történik velem. Az óta pedig jobban vagyok. Mintha kicsit megkönnyebbedtem volna a nap folyamán. És tudom, hogy előbb vagy utóbb a válasz is megérkezik hozzám… egy álom képében, vagy egyszerűen valaki elmondja. ^^ És akkor… vége.

Így már az életmódváltás is szépen halad. A testem szépen formálódik, már látom a tükörben és a párom szemében a változást. Jobban kívánom a zöldséget, mint bármi mást. Beismerem, szoktam csokoládét enni, de igyekszem sötétet fogyasztani, de már azt sem olyan sűrűn. Teljesen nem vonom ki az életemből az édességet. Azzal csak büntetném magam. Az pedig nem a legjobb stratégia. Lehet, hogy előbb-utóbb elhagyom az édességet, bár biztos vagyok benne, hogy ez nem a közeljövőben fog megtörténni.

Az étrendem így is nagyot változott. Jelenleg is szép narancssárga sütőtök pirulgat a sütőben, később pedig megeszek két kivit. Nem csupán C-vitaminban gazdagok és ezzel felturbózzák az immunrendszert, de segítenek a fehérjelebontásban, ezáltal elősegítik a karcsúsodást. ^^ Ez kimondottan jó hír. A célomtól nem tágítok! Bele fogok férni, és dögösen fogok mutatni abban a pepita kockás nyári ruhában! ^^ Drasztikus fogyókúra nélkül is!

Most pedig elfogyasztok egy sóágyon sült csirkecombot burgonya kenyérrel.  ^^

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo ^^

Nagyon szép estét kívánok mindenkinek! Az enyém ennél kicsit kaotikusabb. Jobban mondva, még mindig pörög bennem az adrenalin. Így elképzelhető, hogy amint befejeztem a blog bejegyzést, elindítom a capoeira edzést, és kidolgozom magamból.

Az egész akkor kezdődött, mikor beültem a volt főnökömhöz, hogy kitöltsük a maradék papírokat, kicsit beszélgessünk, és némi instrukciót kérjek tőle a csütörtöki munkamegbeszélésre. Lefőzött kettőnknek egy-egy kávét. Lassan el kortyolgattam, s hiába öntöttem fel félig tejjel, mégis felpörgette a vérkeringésemet. Éreztem a tagjaimban, hogy a koffein vadul pumpálja a véremet. Csoda, hogy nem remegtem. Pedig lassan ittam, és inkább nevezhettük volna tejeskávénak…mikor elindultam ex főnökömtől hazafelé, még mindig remegett minden tagom, szédelegtem tőle. Olykor azt sem tudtam, hogy pontosan merre járok. Még küldtem egy üzenetet az egyik barátnőmnek, Té-nek, hogy hol és mikor találkozzunk, mikor egy bizonyos utcához értem. Épp a telefonomat süllyesztettem vissza a válltáskámba. És akkor meghallottam. Egy felbőgő motort és egy nyíló ajtót. Oldalpillantás… faca! Jé alig két méterre állt tőlem. Éppen Gé mellé szállt be az autóba. Rám nézett, bár sötét volt, nem hiszem, hogy felismert volna. Mégis… a gyomrom fájdalmasan összeugrott, az adrenalinom vészesen megemelkedett. Ez még nagyon kellett a koffein mellé! Minden végtagom remegett, diónyi gyomrom szambát járt, s olykor elhomályosodott a látásom. Szóval… az egekbe szökött a vérnyomásom.

Még akkor is szitkozódtam a saját reakcióimon, mikor már réges-régen elhajtottak mellettem, sőt, eltűntek a körforgalomban.Szidtam magam, szidtam őket, szidtam a múltat, a jelent, a jövőt, fát-bokrot… szülőanyát… Mígnem, egyszer csak abbamaradt a szitokáradat, végül már csak magamat b***tam le. Nem tudom, hogy magamnak generálom, vagy ösztönösen indul be a védekező mechanizmus, ami felkészíti a testet a menekülésre. (Megemelkedő adrenalin szint, megfeszülő izmok, gyors szívdobogás)

Esküszöm, hogy nem számítottam rá, pedig tudtam, hogy ott laknak Jé szülei, így 10ből 4szer ott láthatom az autót, és 10ből 2szer akár még őt vagy őket is.

Ez benne van a pakliban, akkorát mégsem kerülhetek!

Az, hogy szarjam le magasról, elméletben baromira jól megy. De naggggyon más a gyakorlatban. Nem tudom ki mit tenne a helyzetemben. És nem csupán úgy hasra csapva.

Ennek már lassan két órája, de még a hatása alatt vagyok. Próbálkozom. Elakadtam abban is, mikor úgy döntöttem, hogy kiírom magamból a régi jó és rossz élményeket, hátha úgy könnyebb. Olyan részhez értem benne, amit nehezen tudok felidézni. Túlságosan fájna. De ki sem hagyhatom belőle. Ez van. Majd, ha lesz bátorságom, megteszem.

Viszont az is egy nagyon különös dolog, hogy amikor a lehető legszerelmetesebb hangulatban vagyok, amikor olyan nagy harmóniát érzek párom és magam között…hopp… jön egy találkozó ezzel vagy azzal, és billenek. Nem mindig… szerencsére. Mintha próbára akarnának tenni a fentiek. Vagy én vonzom be ilyenkor? Lehet, hogy félek megengedni magamnak az őszinte, lebegő boldogságot, és inkább bevonzok egy hasonló helyzetet tudat alatt, csak, hogy legyen min kiborulnom?

Igen… és voálá! Itt kezdődök hölgyeim és uraim a kombinálás! Joyo! Nagyon gyorsan hagyd abba! Inkább jöjjön az a capoeira, moss hajat, radírozd le a bőröd és ágyazz meg, hogy jó formában várd a szerelmedet! ^^     

 Nagyon szép hétvégét kívánok mindenkinek! ^^

Szépen alakult a hét. Megoldódtak a félreértések, visszabillent az egyensúly a nemi életemben, újabb recepteket próbálok ki (egész nagy sikerrel ^^), és egyre jobban belelendülök az edzésbe.

Tegnap előtt vásároltunk egy AB trénert, vagyis keretes haspadot. Keményen dolgoztatja a  hasizmokat, az már biztos. Mikor utána olvastam, kiderült, hogy a vélemények nagyon megoszlanak. Van aki nagyon is dicséri, szerinte hamar kialakul a kockás, lapos has. Mások véleménye szerint hátfájdító és felesleges. Majd kiderül. Eddig élveztem a “találkozókat”.

Találtam egy jó motivációs képet, ami mindig eszembe juttatja, hogy milyen hasat szeretnék ^^

Erre gyúrok.

Már változtattam az étkezésemen is. Könnyebben ment, mint az gondoltam. Jobban kívánom  a gyümölcsöt és a zöldséget, mint a csokoládét. Az alkoholt egy hete kerülöm. Nem is vágyom rá. Egy kortyra sem.
Mint minden Januárban, most is a femina.hu-t bújom különböző ötletekért, amik nem olyan drasztikusak. Találtam is, amit szeretnék veletek megosztani. Olyan gyümölcsöket soroltak fel, melyek segítenek a fogyásban/ karcsúsodásban. Remélem nektek is tetszeni fog. ^^

Kezdek rájönni, hogy mi lehet a baja a hajamnak. Azt hsizem egyszerűen rossz sampont választottam. Hogy miből gondolom? Mivel sem a bőrömnek, se a körmeimnek nincsen semmi baja (hámlás, kiszáradás, töredezés), és elég folyadékot is iszom, tehát semmi arra utaló jel, hogy A-, vagy E-vitamin hiányom volna. Marad a “hajápoló” melléfogás. Maradok a jól bevált Alverde Avokádó-szőlőmag-kivonatos samponnál ^^

Az időjárást tekintve, nem tudom ki hogyan van vele, engem megkörnyékezett a tavaszi hangulat. Ez nyilván a plusz fokoknak köszönhető. Várom a tavaszt. Az ember már semmit sem remél a téltől, ha lemegy a karácsony és a Szilveszter. Várjuk a rügyfakadást, a hosszabbodó  nappalokat, a több napfényt, azt az időszakot, amikor egyre több időt tölthetünk a szabadban. Amikor már reggel is világosabb van és elmúlik a köd. ^^ Amikor többet sétálhatunk, elővehetjük a kerékpárt, és kezdődhetnek a túrák. ^^
Addig pedig Januárban és Februárban felkészítjük magunkat ere az aktív időszakra. Kitisztítjuk a szervezetünket, jobb erőnlétet szerzünk ^^
Hajrá! 🙂