Rá kell ébrednem, hogy az ember fia/lánya folyamatosan hullámvölgyekben tölti az életét! Természetesen mindegyik helyzet tanítójellegű, akár a mélyben koslatsz 
magadat sajnálva, akár a fellegekben jársz a boldogságtól. Különböző ciklusokban érkeznek ezek az események, és sosem tudod előre, hogy mikor ér véget egy hullámvölgy és mikor kezdődik a következő. Tiszta hullámvasút! ^^
Négy napon keresztül bele tudtam volna kötni akár az élő fába is, pedig köztudottan természetbarát ember vagyok. Mégis… Hétfőn még valahol a Tűztorony sasfejű csúcsdíszénél járt, beragyogta az életemet a boldogság, még bárányfelhő sem bégetett lelkem egén. Na igen, egészen addig, amíg kedden délután el nem indultam otthonról, s valahol az Életöröm sétány és Nevetés utca sarka után betévedtem az agresszió közbe, és baromi nehezen találtam ki belőle! És… fogalmam sincs, hogy miért következett be mindez. Hiszen semmi okom sem volt arra, hogy újabb önsajnálat kálváriába bonyolódjam, hisze minden a legnagyobb rendben megy az életemben. Valahol mégis elbukhattam… mert megtörtént.
Talán egyik kiváltó oka lehetett a nyelv vizsga időpontjának közeledte, ugyanis kicsúcsosodni csak tegnap, vagyis a szóbeli vizsga napján csúcsosodott ki. Elég pocsékul szerepelte, nem bírtam megfogni a tollat a felkészülési idő alatt, begörcsöltem a szituáció és a lefordítandó szöveg láttán. Mikor leültem a vizsgáztató hölgy elé, elkezdtem darálni a bemutatkozásomat, de néhány kérdéssel teljesen összezavart s alig bírtam összekaparni néhány értelmes angol mondatot. Valahogy mégis keresztül bukdácsoltam azon a húsz percen, de siralmasnak éreztem a helyzetemet. Édesanyánál borult ki a bili! Elmondtam neki, hogy mi történt, hogy csalódtam magamban, hiszen felkészültem, és mégis lefagytam! Lesírtam minden szemfestéket magamról, úgy néztem ki, akár Harlequin. Végül arra jutottam, hogy bármi is történik, nem fogok rágörcsölni, hiszen a munkámhoz nem szükséges a diplomám, a nyelv vizsgát pedig később is elfogadják és kiadják a kemény-fedelesemet. Így eldöntöttem, ha a mostani vizsga nem jön össze, akkor csak akkor megyek legközelebb, amikor úgy érzem, hogy kellően felkészült vagyok! 🙂 És ebben az édesanyám is támogat. Büszke volt rám, azt mondta a szeme láttára váltam felnőtté ezzel a döntéssel, miszerint vállalom a kudarcaimat, megfizetem az árát szó szerint és képletesen is, és átvállalom a nyelvóráim finanszírozását, most, hogy már megtehetem.
A mai napon teljes léleknyugalommal mentem az írásbeli vizsgámra. Semmi vesztenivalóm! Teljes nyugalommal, lelkesen és vidáman írtam meg a dolgozatot, majd később a hallás utáni szövegértést is megcsináltam. Két hét múlva kiderül az eredmény…^^
És, ha már az eredményeknél tartunk… tegnap reggel jártam a talpmasszőrömnél, aki örömmel konstatálta, hogy már kevésbé érzi a méhem és a petefészkem környékén a gyulladást, s olyan, mintha a cisztáim sok apró bogyóvá osztódott volna, ami a gyógyulásnak az első szakasza. Az évek soron nagyon sok ilyen problémát masszírozott ki emberekből, tudta, hogy miről beszél.
A probléma egyik gyökere pedig hosszú idő óta először bukkant fel az álmaimban tegnap éjjel. Mégpedig a teljes nevén meg lett említve, vezeték és kereszt névvel… később pedig “személyesen” is találkoztam vele. Furcsa volt. Délután el is meséltem anyunak. Ami a leghátborzongatóbb, hogy ő is Vele álmodott. Különös… pedig egyikünk sem foglalkozott vele. Nem is beszélgettünk hasonló témáról sem. Csak úgy megjelent. Mintha még mindig itt lebegne annak az elkerülhetetlen találkozásnak a ténye, ami várható a jövőben. Sem jó sem pedig rossz érzésem nincsen vele kapcsolatban. Sokkal inkább olyan, mintha már előre megbeszéltük volna a találkozást, és annak a dátuma közeledne…
Este, pedig DzséDí-vel találkozom… végre barátnőzök egy kicsit…. már hiányzik! ^^
Kívánok további nagyon szép napot!
Joyo ^^
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: