Itt az ideje, hogy némi vallomást tegyek… elbuktam. Mégpedig a konyhában. Mint az írtam, a kelt tésztákkal mindig is hadilábon álltam. Megpróbálkoztam az ostoros kaláccsal, de valamit csúnyán elszúrhattam, mert a végeredmény valami amorf, kakaós valami lett. Legszívesebben csapkodtam volna a konyhában, dacos lettem (vagy csak fáradt voltam), földhöz akartam vágni az eredményt, és megkérdőjeleztem a sütési tudásomat. Szerencsére párom jelen volt és megállított, lenyugtatott.
Az ízével semmi gond nem volt, bár apám fogalmazta meg a legjobban, mikor letekertünk a Fertő tóra és ott megeszegettük a magával hozott szeleteket., miszerint:
-Olyan, mintha egybesült nutellás rozskenyér volna.
Van benne némi igazság.
Szombaton elmentünk a Critical Mass rendezvényére. Körbetekertük a várost, voltunk vagy ötszázan. A rendezvény helyszínén később kangoo bemutatót tartottak, én pedig kipróbáltam a falmászást. Szeretem a kihívásokat, mert az ember azok által fejlődhet a legjobban. Újabb és újabb erőt ad számára, hogy magával szemben teljesítsen. A feléig sem jutottam, de elhatároztam, hogy legközelebb már jobban fog menni 🙂
Mindig is volt hajtóerő az életemben. Különösen az utóbbi három évben, de megfogalmazni csupán ma reggel sikerült, miközben édesanyámmal beszélgettem. Mindenkinek van valami/valaki ami lökést ad ahhoz, hogy elérje a kitűzött célokat. És ráébredtem, hogy engem egy bizonyos bizonyítási vágy hajtott előre. És ezt kimondottan pozitívnak érzem, sőt, az anyám is. Ebben Gé kap szerepet, és az, amit korábban belém programozott. Az a bizonyos életképtelenség érzés, amit már korábban említettem. Ha nem is pont Ő, de az emlékek katalizátorként hatottak rám akkor, amikor fontos célok voltak előttem, s pontosan azokat a területeket tudom ezáltal erősíteni, amik gyengék. A lustaságom legyőzése, a nőies oldalam kifejlődése. Lett bennem a bizonyítási vágy. Kezdetben neki, vagyis az emlékeknek, de mára már magamnak. És talán ennek köszönhető, hogy annyi mindent sikerült elérnem. 🙂 Párom a támaszom, a másik felem, aki végig kísér az úton, de Gé emléke a katalizátor, ami ösztönöz a jobb és jobb teljesítményre. A végén, pedig már nem is fognak számítani azok az emlékek, önmagamtól fogok teljesíteni 🙂
Ráadásul elértem azt a célt, amit januárban tűztem ki magam elé. Tegnap felpróbálta azt a bizonyos testre simuló pepita kockás miniruhát az új magas sarkú cipőmmel… és láss csodát! Pontosan jó volt (semmi hurka, semmi szorító érzés) A következő cél, hogy a fürdőruhában feszengés nélkül meg merjek jelenni a strandon 😉
Hahó… megérkeztem! 🙂 Új lendülettel, új tervekkel.
A ballagás és anyák napi hajtás miatt a Leg Magic ( amit anyám kíméletlenül visszakért, hogy tudjon edzeni az üzletben is ) visszakerült hozzám. Így újult erővel ismét felpattanhatok rá, hogy bővítsem az edzésemet.
Ráébredtem, hogy a kerékpározás a fenekemet annyira nem dolgoztatja meg, mint a combomat, és a 8 órás ülőmunka után ez gondot okozhat… úgyhogy, amíg itt van, kihasználom a lábgép adta előnyöket.
Kezdem magam egyre jobban érzeni a bőrömben. Mintha az önértékelésem is helyreállt volna. Most tartósabban, mint eddig. Ennek a legjobb példája az volt, hogy lazán és vidáman tudtam viselkedni egy olyan ember társaságában, akivel szemben kisebbségi komplexusom volt. Ennek valószínűleg több oka is van. A lényeg az, hogy jól vagyok! 🙂
Mióta a Critical Mass rendezvényén láttunk egy kangoo bemutatót, anyámmal elterveztük, hogy ellátogatunk egy edzésre. Úgy tűnt, hogy nagyon jó buli, élvezetesebb, mint a zumba tánc fitnesz. És, ahogy elnéztem, az ezt gyakorló lányoknak nagyon szép szálkás izmaik voltak, főleg comb-far és has tájékon. Találtam is egy jó kis bemutató filmet róla. Ha érdekel, majd nézd meg 😉
Meghallgattam egy Enigma számot, és feltörtek bennem az emlékek. Ezt szerettem volna leírni, de, ha jobban belegondolok, a bejegyzés lényege, a mostani kapcsolatomra ugyan úgy igaz. Képes vagyok megélni a párom mellett az elképesztő magaslatokat a szexben (is), és ez valami csodálatos dolog. Lehet, hogy már másnak is volt ilyen élménye, sőt biztos vagyok benne, csak nagyon-nagyon nehéz szavakba önteni. A verbális kommunikáció az utolsó, amivel ezt a dolgot ki lehet fejezni!
“Szakrális szerelem
Emlékszem arra az éjszakára. Feledhetetlen volt, mint
minden, ami abban a csöppnyi kis garzonlakásban megtörtént velem. Az ember visszagondolva annyi, de annyi
mindent értékelni tud, amit megélt… mind a jót, mind a rosszat. Bár ez esetben
rosszat nem igazán mondhatok.
Mindig is izgatottsággal töltött el, amíg a Déli
pályaudvartól eljutottam a végcélomig. Már a zötykölődő személyvonaton
ábrándoztam, vajon azon az éjszakán mit művelünk majd egymással, amit tovább
fűztem a metrón és később a buszon is. Amint leszállva feltekintettem az
épületre és megláttam a lakás erkélyét, és a kiszűrődő fényt, a pulzusom mindig
meglódult, és valami furcsa mosoly költözött az arcomra, amit általában a lift
tükrében vettem észre.
Aznap éjjel is, ahogy
beléptem a bejárati ajtón, kézen fogott, és bevezetett a gyertyákkal
megvilágított szobába. A számítógép hangfalaiból Enigma szólt. Tudta, hogy mit
kell ahhoz tennie, hogy beinduljanak az ösztöneim. Felültem az íróasztalra, s
hagytam, hogy kiszolgáljon. Ahhoz nagyon értett. Kezembe adott egy pohár
vörösbort. Néztem a gyertyafényben… gyöngyözött rajta a pára, nem rég vehette
ki a hűtőszekrényből. Belekortyoltam. Testes volt, fűszeres, éreztem, ahogy
végigszáguld a torkomon, s a hűvössége ellenére is felmelegítette a bensőmet, s
lazította az altestem izomzatát.
Miután az első
pohárral elkortyoltuk, s szinte a semmiről folytattunk társalgást… mert az
elején sosem tudtuk pontosan miként kezdjünk hozzá, belépett a lábaim közé,
kivette a kezemből a boros poharat, két keze közé fogta az arcomat, majd
odahúzva magához, határozottam megcsókolt. Éreztem szájában a kedvenc
vörösborom édeskés-fanyar ízét, s a lassan agyamig jutó alkoholtól a gátlásaim
is oldódni kezdtek.
Hatalmas kezei az
arcomról lesiklottak a csípőmig, ahol megragadta a rajtam lévő sötét
farmeringet, s a zenében lévő hirtelen váltásra egyetlen határozott mozdulattal
kettérántotta. A lélegzetem egy pillanatra elakadt. Erőt kellett vennem
magamon, hogy újra lélegezzek. Zöldes barna szemei az enyémekbe fúródtak, s
miközben nézett kihúzta a hajamból az egyik, majd a másik távol-keleti
mintákkal díszített hajtűt. Az akkori súlyos, vastag hajtömeg leomlott a
csípőmig. Ő élvezettel fésülgette, cirógatta. Imádta a hajamat. Szerette
végigfuttatni benne az ujjait, beletemetni az arcát, beszívni az illatát. Ahogy
közelebb hajolt, hogy megtegye, forró lehelete megborzolta a fülemet, s ettől
az intim izmaim olyan mértékben rándultak össze, hogy fel kellett nyögnöm.
Beleharapott a fülcimpámba, nyelve hegyét lassan végigfuttatta rajta, s mikor
belesuttogta mennyire, kíván, újra felnyögtem.
Lehúzta rólam az
inget, leoldotta a sötét melltartót, majd egy laza mozdulattal felnyalábolt az
asztalról, s rádobott a széles ágyra. Fölém mászott, hajamat hatalmas
legyezőként kiterítette a takarón, majd lehúzta rólam a farmernadrágot is.
Feltérdelt, hogy mindent jól lásson. Nagyon szerette megrendezni a jelenetet,
hogy a lehető legtöbbet hozza ki esztétikailag is belőlem. Ahogy rám nézett, a
múltam ellenére is egy gyönyörű, fiatal, nagyon is kívánatos nőnek éreztem
magam, s a kacérság úgy bújt elő belőlem, mintha csak erre várt volna.
Nyújtózkodtam, mint egy lusta macska, pilláimat kacéran meglebegtettem, s két
karomat hívogatóan kinyújtottam felé.
Ő lassan nekivetkőzött. Sosem sietett el semmit. Még akkor
sem, ha már fájdalmasan feszítette a vágy. Lehúzta magáról a pólót, a nadrágot,
az alsóneműt, majd fölém mászott. Finoman csókolta a szemöldökömet, az orromat,
az ajkaimat, az államat, harapdálta a fülemet és a nyakamat, tovább haladva a
felsőtestemre, kényeztetve a melleimet, apró köröket rajzolva a hasam bőrére,
hogy a hasizmaim össze-összerándultak. Lábaimat szétnyitotta, s finoman
megnyalta a egyik, majd a másik oldalon az ágyékom bőrét. A szemeim
fennakadtak, belemartam az ágyterítőbe. Minden alkalommal addig űzte ezt a
gonosz kis játékot, amíg már őrjöngeni tudtam volna a feszültségtől, s mikor
testemen keresztül vágtázott az első orgazmus, színes pontok ugráltak a szemeim
előtt, hangom, pedig betöltötte a kicsiny kis garzont! Sosem érdekelt, hogy ki
hallja, vagy kit zavar. Megéltem magam, a világba kiáltottam a gyönyörömet,
ezzel pozitív visszajelzést adva partneremnek, hogy nagyon jó úton jár, s arra
ösztönöztem vele, hogy többet és többet akarjon adni és elvenni. Én, pedig
abban a kiszolgáltatott állapotban felajánlottam neki mindent, amim csak volt.
Csak lebegtem két világ között félúton, nem éreztem a saját testem határait,
kiáradtam a világba az orgazmus pillanatában, s én, mint önálló ember és
személyiség, megszűntem létezni. Egy voltam a Mindennel. Olyan határtalan
boldogság, nyugalom, hála, erő és energia vibrált bennem egyszerre, amit nagyon
nehéz megfogalmazni bármilyen módon is.
Ahogy érzékelni
kezdtem, hogy lassan fölém mászik, és a testembe siklik, ezzel újabb
gyönyörteli érzést adva, kezdtem újra felfogni a saját határaimat. Átöleltem
széles vállait, ujjaim alatt éreztem izmai játékát, s mikor a színes vibrálás
eltűnt a szemeim elől, már ki tudtam venni a félhomályban az arcát is.
Elképesztően jó érzés volt szex közben a szemeibe mélyedni, mintha így nem
csupán a testünk, de a lelkünk is összekapcsolódott volna.
A kezdeti hév,
valahol lecsitult, s átvette a helyét, valami mélyebb, valami tisztább, már-már
spirituális esemény, ami ritka, de egyben hihetetlenül gyönyörű érzés.
Amikor érzed, hogy teljesen egy vagy azzal a másik
személlyel, amikor a szíved megtelik szeretettel, melegséggel, s olyan
mértékben túlcsordul, hogy könnyezni kezdesz. És ő nem ijed meg a könnyeid
látványától, hanem óvatosan lecsókolja őket.
Éretem, hogy az újabb
orgazmus már erősen közeledik, egyre gyorsabban és gyorsabban, végül
elárasztott, forrósággal töltve meg az egész testemet. Képtelen voltam
elszakítani a tekintetemet a szemeiről. Ahogy a lelkem kiáradt, s olybá tűnt,
szétporladt a testem alatta, ő is jött velem, egyre súlyosabb és szaporább
mozdulatokkal… de ő már képtelen volt nyitva tartani a szemeit. Leírhatatlan
érzés látni, ahogy a társad arcán szétárad a gyönyör, levedli minden
tudatosságát, s egyszerűen csak Őt látod. Teljes, tiszta valójában. Semmi
álarc, amit a Világ miatt magunkra veszünk. Ott vagyunk védtelenül,
kitárulkozva a másiknak, megmutatva igazi énünket, hiszen minden egyes orgazmus
találkozás azzal a tökéletességgel, ahonnan jöttünk, s ahová mindannyian
visszavágyunk. És talán egyelőre a szex az egyetlen módja annak, hogy mindenki
megtapasztalhassa a tökéletességet. Még ha csupán egy kis ideig is. ”
Álltam kint az
erkélyen, s a következő pohár boromat kortyolgatva figyeltem a főváros fölé
kifeszített csillagos eget, s a néha fel és leszálló utasszállító repülőket.
Nagyon-nagyon ritkán mondtuk azt egymásnak, hogy szeretlek.
Mindegyik együttlét egyszeri és megismételhetetlen! De mind a ketten éreztük,
hogy amit ilyenkor megtapasztalhatunk egymással, az túllép minden földi dolgon,
és ez az utolsó, amit verbálisan ki lehetne fejezni!
Gőzerővel szervezzük a szabadtéri programokat a családdal és a barátokkal. Szombaton kerékpáros felvonuláson veszünk részt a Critical Mass-szal délután öt órától. Vasárnap és hétfőn pedig kerékpár túrára megyünk. Viszünk magunkkal nyársas húst, zöldségeket, alufóliás krumplit 🙂
Nagyon szeretem ezeket a kiruccanásokat. Együtt vagyunk, és tartalmasan töltjük el az időt. Azt hiszem, hogy ez manapság nagyon ritka, egy olyan társadalomban, ahol a főként a televízió és a számítógép szolgáltatja a munka utáni lazítást, vagy a hétvégi programokat. Azt nem állítom, hogy jómagam nem meredek néha tátott szájjal, zombi módjára a képernyőre, de mégis igénylem, hogy kimozduljak 🙂 Egyszerűen KELL! ^^
Viszek magammal fényképezőgépet, hátha néhány jó pillanatot el tudok majd csípni.
Vasárnap délelőttre tervezem a kalács sütést. Ezúton köszönöm Csilla a receptet, tetszik! 😉 Valóban egyszerűnek tűnik, bár tudom, hogy nem az! A kelt tésztákkal mindig is bajban voltam, a tavalyelőtti fánksütésem is elég furán sikeredett. Ehetőek voltak és finomak is, de elég picik 😀
Két adagot szeretnék készíteni. Egye a család számára, a másikat elosztanám a barátok között. Párom másfél hete kint dolgozik Ausztriában, ugyan ott, ahol tavaly is. De idén oldottabb a hangulat, jobban érzi magát. A háziúr, akivel együtt dolgozik, már viccelődik, sokkal lazább vele szemben 🙂 Ennek nagyon örülök, mert így, mikor hazaér, kevésbé fáradt, mint az elmúlt évben. Reménykedünk benne, hogy végre el tud helyezkedni. Még Januárban megrendeltük számára a kinti munkát, úgy, hogy Májusban, már kint tudjon dolgozni. És összejött. 🙂 Ennek mind a ketten nagyon örülünk 😀 Ő is nyugodtabb.
Ráadásul a hónapban jó volna megvenni a VOLT fesztivál jegyeket. Fűzögetem Lili barátnőmet, hogy jöjjön. Egyenlőre 70%-ra értékelem a dolgot. már nagyon hiányzik, hogy együtt tomboljunk Kiscsillagon vagy Tankcsapdán. Ráadásul idén ott lesz DzséDí is.
Úgy érzem hogy ez az éven nagyon jól alakul. Nem csak, hogy egészséges vagyok, itt a családom és a párom, de van munkám és végre újra vannak a barátaim. Ráadásul úgy, hogy nem is kerestem, vagy erőlködtem. Így nem is lehet barátkozni. Egyszerűen új emberek kerültek az életembe, akikkel megtaláltam közös hangot, és igényeljük egymás társaságát. Különös, hogy olyan személyiségekkel kerültem össze, akik a csillagjegyük szerint nem illenek mellém, mégis jól érezzük magunkat. Büszkeség tölt el, hogy ilyen emberek vesznek körül. Nagyon sokat tanulok tőlük. A Bak jegyű DzséDí-től az összeszedettséget és némi racionalizmust, a Skorpió jegyű Erikától, pedig a nőiesség kifejezését, amit én sosem tudtam igazán megélni, belőle, pedig ösztönösen árad, akár egy finom parfüm. Én pedig? Talán a lazaságot adhatom át nekik 🙂 Az a jó az emberi kapcsolatokban, hogy mindig tanulhatunk valami újat a másiktól 🙂
Már csak abban reménykedem, hogy a VOLT fesztiválra megkapom azt a négy nap szabadságot 🙂 Bár, ígyis-úgyis elmegyek, még akkor is, ha dolgoznom kell alatta. Az elmúlt hét év alatt mindig ott voltam! Most is szándékomban áll! 😉
Komoly döntés egy tisztító kúra, amit alaposan át kell gondolni. Én egy kicsit elhamarkodtam. próbáltam követni a masszőröm tanácsait, miszerint a ciklusom hatodik napján kezdjem el. Mindez menne is, ha megszállott mazochista volnék, ugyanis apám felhívta rá a figyelmemet, hogy az egyhetes kúra érintené a Húsvétot és a hétvégi nyársas kirándulásunkat! Ergo, se húsvéti sonka (amit imádok), se kalács, nyársas hús, sem pedig parázsban sült burgonya! Ki az az elvetemült marha, aki ezt képes volna feladni, méghozzá önkéntes alapon? Én biztos nem!
Ráadásul a masszőröm sem tudott volna fogadni, amikor kellett volna, mert sajnos minden szabad helye betelt! Megbeszéltük, hogy május ötödikén, délelőtt megyek hozzá. Úgy kell igazítanom a diétát, hogy körülbelül 4-5-6-ik napon kerüljek hozzá, amikor egész nap csak barna rizst ehetek. Mindez azt jelenti, hogy körülbelül a munka ünnepén kellene nekiállnom! az jó, mert annyi lesz a meló a virágboltban az anyák-napja miatt, hogy úgysem lesz valami sok időm enni!
Menni fog!
Jelenleg egy jó kalács receptet keresek, amit meg is lehet tölteni 😉 2006ban szerettem volna elkészíteni életem első saját kalácsát… de sajnos nem volt még elég konyha tapasztalatom. Ehető volt, de mégsem az igazi! Idén tudom, hogy sikerülni fog, már több a tapasztalatom. Bár nem éppen a kelt tészták körében… ezért kérlek benneteket, ha bárki tud egy finom és könnyen elkészíthető receptet, kérem, szánjon meg 🙂
Ahogy tegnap
este bent ültünk Buddhában a lányokkal, és hallgattam DzséDí meséit az
elmúlt egy hétről, elgondolkodtatott. Mire éjfél körül haza értem és
találkoztam a párommal, a nyakába omlottam. Csak állt ott, miközben
makimajomként csimpaszkodtam, ölelt, mosolygott és nem értett semmit.
Felnéztem rá. Gyönyörű szép világos zöld szemeibe, gyönyörködtem barnára
sült arcában, csibészes mosolyában,
s elöntött a szerelem. Nagyon is szerencsésnek éreztem magam. Itt
vagyok lassan huszonöt évesen, és elmondhatom magamról, hogy megtaláltam
az igazit. Azt, akivel szeretném leélni az életemet.
A mai napot
együtt tudtuk tölteni. Ellátogattunk a bolhapiacra bevásároltunk a nagy
piros-fehér üzletben, hogy meg tudjam sütni a narancs pitémet, majd haza
siettünk ebédelni, hogy utána becsatlakozhassunk szüleimhez egy egész
délutánt betöltő kerékpártúrára. Ebéd közben beszélgettünk Munkáról,
családról, magunkról. Közben elárultam neki, hogy tegnap este DzséDí
barátnőnk beavatott gyanakvó gondolataiba, s ezen kicsit problémázott.
Miszerint… ugyebár, ő Gé munkatársa. Félig-meddig a beosztottja.
Mostanság amúgy is furcsán viselkedő főmuftija, s egyben ex párom egy
általa is használt közösségi oldalnak köszönhetően, ráébredt, hogy mi
DzséDí-vel ismerjük egymást, sőt, baráti viszonyban vagyunk (a korábban
feltöltött szombat eszi bulit ábrázoló képek sokat segíthettek!). Az óta
Gé visszafogottabb vele, s ő szerinte furcsán néz rá. Kicsit
gyanakvóan. Megnyugtattam, hogy ezen ne rágja magát, szabad országban
élünk, senki sem szabhatja meg, hogy kivel barátkozunk.DzséDí szerint
azért változott meg feléje, mert még mindig szégyelli magát azért, amit
tett, s fogalma sincs róla, hogy barátnőm mennyit tudhat erről a
bizonyos dologról.
Mindezt
megosztottam párommal, aki ugyan azon a véleményen volt, mint én. Ezen
felesleges rágódni. A hazugságok előbb vagy utóbb kiderülnek. Az ő
szemében Gé egy senki, mindezt a szemembe is mondta. Nem lenézi őt,
egyszerűen nem foglalkozik vele. Amit nem hiszek el, hiszen én is
pörgetem kicsit az agyamat, ha meglátom párom egyik volt társát. Bár azt
is mondta ebéd közben, ha már feldobtuk a Gé-t érintő témát, hogy
büszke rám, mikor látja őket együtt. Értetlenül néztem rá. Végül
kifejtette. Mintha ő gyakrabban látná Őket együtt, mert elárulta, hogy
Jé mostanság eléggé felszedett magára, s az életörömnek csak minimális
szikráját látja benne. Én,
pedig ragyogok. Tessék, ő is csak ember, ezzel a mondatával szinte
beismerte, hogy büszke arra, hogy ilyen nővé váltam mellette. Kellett
hozzá némi idő, és munka, de meglett az eredménye. Párom is élvezi, ha
valahol megjelenünk, és elkap egy-egy elismerő vagy féltékeny
pillantást. És az a tudat, hogy büszke rám, és arra, amit elértem az
életemben, engem is boldoggá tesz.
Három éve
vagyunk együtt. Repkedek, boldog vagyok, kivirágoztam. Egyetlen egyszer
híztam vissza hetvenkét kilóra, de odafigyeléssel visszamentem a
versenysúlyomra, és az óta is tartom. Mert első sorban magamnak
szeretnék tetszeni. 🙂 És ez az elhatározás egy nő életében nagyon
fontos!
Délután
kerékpároztunk. Ráébredtem, hogy már annyira hozzászokott a szervezetem a
biciklizéshez, hogy ha akár egy napot is kihagyok, akkor elvonási
tüneteim támadnak! De már látszik az eredménye. A lábaim szépen
formálódnak, s egyre jobb a kondícióm is 🙂
Szóval a tegnapi nap a barátoké, a mai a szerelemé volt ^^
Kedden
elkezdem a méregtelenítő kúrámat. kíváncsi vagyok az eredményére.
Mennyire tudok majd kipucolódni, és mindez mennyiben segít a szellemi,
lelki frissességemen. Valóban sokkal több energiám lesz-e? Remélem igen.
Ez a fáradékonyság már eléggé zavar. Jövő héten tervbe vettem azt is,
hogy meglátogatom a fodrászomat, hogy tegye rendbe a fejemen lévő
szénaboglyát.
Jól érzem magam a bőrömben, jó a munkahelyemen lenni, jó dolgozni, jó a barátnőimmel találkozni, jó összebújni-kézen fogva sétálni a párommal, együtt lenni a családommal… és mégis… folyamatosan fáradtnak érzem magam. Ennek több oka lehet. Tavaszi fáradtság, front hatások, allergia… de azt hiszem a legfontosabb, hogy méregteleníteni kellene a szervezetemet. Amikor tükörbe nézek, látom a külső jegyeimen, hogy már időszerű lenne, hiszen nem csak a Tavasz, de a talpmasszás is felszabadítja a testemben lévő salakanyagot, de nem tud rendesen kiürülni…
Fénytelen a szemem, nem tudom még hétvégén sem kialudni magam, szürkés az arcbőröm, töredezik a körmöm, fénytelen és zörgős a hajam 🙁 Masszőröm azt tanácsolta, hogy a ciklusom 6. napjától kezdjem el a rizs kúrát… csakhogy a ciklusom nem akar jönni! És ez már idegesít. ha korábban kezdem, a kettőt együtt biztosan nem bírnám, ismerem magam. Viszont immáron négy napja késik.
Ragaszkodom a méregtelenítéshez. édesanyám végig csinálta a 10 napos Neera kúrát, és teljesen kivirágzott tőle. Ragyog a haja, a szeme, a bőre, tele van energiával! Pff! Hogy tudjuk ennyire elrontani magunkat? Kölcsönbe kaptuk ezt a testet, s ahelyett, hogy agyon gyötörnénk, hajtanánk, mérgeznénk… ápolnunk kellene, tisztogatni, vigyázni rá. A keleti emberek tudnak valamit! Ők vigyáznak magukra!
Alaposan utána olvastam ennek a tisztító-témának. Már az tetszett, hogy mindezzel felszabadítom a májamat, vesémet, tüdőmet, emésztő rendszeremet és a bőrömet a kemény munka alól, amibe eddig bele kényszerítettem.
Ha a héten nem jön meg, akkor a hétvégén elkezdem a kúrát, hátha a menstruáció kimaradása is már ennek a túlsalakosodásnak a jele!
Jó érzés, mikor az ember kezdi megtalálni a helyét a világban. Mikor érzed, hogy jó helyen vagy és a helyes úton jársz, mert minden olyan szépen rendeződik az életedben.
Tegnap beültünk Erikával az egyik helyi cukrászdába egy fagyi kehelyre, hogy egy kicsit tudjunk beszélgetni, mert bent az irodában, úgymond képtelenség. A 10 és 20 perces szünet nem elég rá, és akkor is csak a munka kerül szóba… kinek milyen “érdekes” ügyfele-esete volt az elmúlt órában.
Csütörtökön 93 %-ra meglett a munkahelyi utolsó vizsgám. A mentorom büszke volt rá, hogy elsőre sikerült, bár mikor a visszahallgatás és értékelés után odajött gratulálni, mind a ketten csak néztünk egymásra. Nagyon furcsa volt, hogy “na akkor most innentől fogva nem egymás mellett dolgozunk napi szinten!“, mert másnaptól már átkerültem a csoportomba, ami a csarnok másik végében volt. Minden esetre, vasárnap viszek neki egy kis tavaszi kosarat hálából, tudom, hogy a csokoládét úgy sem eszi meg. A virág pedig tartósabb 🙂
Tegnap az első önálló napom egész jónak volt mondható. 8 hívásom volt, abból értékesítettem is, visszafordítottam egy lemondást, és oldottam meg problémákat. Estére a visszafordító hívás, aminek utómunkája majdnem egy órán át tartott, teljesen lefárasztott. Öt óra után úgy éreztem magam, mint akit agyon vertek. De tudom, hogy minden nappal jobb lesz, ahogy nő a rutin.
Munka után beültünk a cukrászdába. Nagyon sok minden felszakadt belőlem. Talán azért is, mert úgy éreztem, hogy bizonyítottam a rátermettségemet már az első napon. S elgondolkodtam a korábbi belém kódolt rossz programokon, miszerint:
-Életképtelen vagy!
-Egyedül nem mész semmire!
-Nem kellesz másnak!
-Ehhez nem értesz!
-Azt nem úgy mondják!
-Még mindig nem tudsz jól számolni?
-Az a ruha nem áll jól!
-Ha ennyit kacarászol és hangos vagy, sosem kellesz majd a pasiknak!
-Nem vagy te olyan jó nő!
-Csináltass műkörmöket!
-Menj szoláriumba!
Ti meg menjetek az anyátokba! – Már akkor így kellett volna reagálnom a behódolás helyett. Tegnap számot vetettem. Már nem emlékszem miként jöttek a számra a szavak. De ráébredtem, hogy az évekkel ezelőtt érzett kisebbségi komplexusomnak semmi értelme, hiszen már nem kevés dolgot tettem le az asztalra, amire valóban büszke lehetek, s nem kell másokhoz mérnem magam!
-Dekoratív nővé értem.
-A súlyos másfél év után, mikor levedlettem magamról a bánatburkot, amit az akkori helyzetem miatt húztam magamra, sok új és érdekes emberrel ismerkedtem meg. Kinyílt számomra a világ!
-Visszanyertem az egyéniségem, sőt meg is erősödtem!
-Egészséges vagyok!
-Szerető család vesz körül!
-Boldog párkapcsolatban élek!
-Vannak barátaim!
-Sikeres regényeket írok!
-Egy olyan középiskolából kerültem a felsőoktatásba, ahol az a fő cél, hogy legalább a tanuló az érettségiét megszerezze valahogyan!
-Ötös átlaggal fejeztem be majdnem minden félévemet!
-Megírtam két szakdolgozatot!
-Két egymást követő nap leállamvizsgáztam!
-Lediplomáztam!
-Megvan a középfokú angol nyelvvizsgám!
-Van egy jól kereső állásom, ahol fejlődhetek és bizonyíthatok, legfőképpen magamnak!
-Van pénzem, hogy úgy öltözködjem ahogy jól érzem magam, azt olvassam, amit szeretnék, beülhessek nyugodt szívvel bárhová a barátnőimmel, párommal, családommal, elmenjek kikapcsolódni egy wellness hétvégére év közben.
Amitől korábban kisebbségi komplexusom volt, régi barátnők, vagy Jé miatt, már elfelejthetem, mert a magam erejéből elértem és túl is léptem azokat a dolgokat. Amiket pedig Gé ültetett a fejembe… zajlik a felülírás. Megmondom őszintén, sosem bírtam, ha félvállról vesznek (bár szerintem ez mindenkit irritál), főként, ha olyan személy teszi, akiről pontosan tudod, hogy honnan jött, milyen volt, miken ment keresztül, s nagyon is tisztában vagy vele, hogy semmivel sem több nálad. De valahol azok a bizonyos régi kondíciók be-beugranak a fejedbe akaratlanul is. És valahol ott pulzál a lelkedben, hogy bizonyítani akarsz… NINCS/NEM VOLT IGAZA! Teljes értékű ember vagyok! És már akkor is az voltam, csak naiv és befolyásolható.
Ráadásul, minél nagyobb az önbizalmam, minél tisztábban látom önmagamat erényekkel/hibákkal együtt, annál inkább gyógyulok. Megérkeztek a kórházból az eredményeim. Úgy tűnik, hogy van változás. A jobb petefészkemen lévő ciszta szétment és kezd felszívódni. Ez jó jel. Ezek szerint valóban hatásos a talp masszázs, az életmódváltás, a rendszeres mozgás, az odafigyelés és a gyógynövényes kezelés. Már már fizikai jele is van a gyógyulásnak. Újra próbálkozom a testiséggel. Egy éven át mindig rágörcsöltem, mert fájdalmat okozott a szervezetemben lévő gyulladás miatt. Egy éven át ritka volt, mikor valóban önfeledtem képes voltam élvezni a szexet! De két héttel ezelőtt valami megváltozott. Más volt. Alig éreztem némi égő érzést, s ennek hatására sokkal felszabadultabb is voltam. Nagyon boldoggá tesz ez a tudat. Az első ilyen együttlét után szó szerint vigyorogva bicikliztem a munkahelyemre! Így visszatekintve, csak remélni tudom, hogy nem jártam úgy, mint az autók szélvédője, és nem kaptam el néhány bogarat! ^^ Bár, szerintem akkor az sem érdekelt volna. Madarat lehetett volna velem fogatni! Újra élvezem a szeretkezéseket! És most már a párom is kezd újra felbátorodni és kezdeményezni, mert az egy év alatt mindig félt, hogy fájdalmat okoz nekem. Inkább türtőztette magát. De most… most nagyon jó. És minden nappal csak jobb és jobb lesz a közérzetem, a lelki és egészségi állapotom!
Olyan könnyűnek éreztem magam utána, hogy másnap csodálkoztam, egyáltalán miként vagyok képes a földön maradni… 🙂
Jó, ezzel nem is fárasztalak Téged. ^^ Elég ha én tudom mennyire felszabadító érzés fájdalom nélkül szeretkezni, s kívánom Neked, hogy sose tapasztald meg!
Az életmódváltás más egyéb előnnyel is járt. Rendszeresen kerékpárral közlekedem. A munkahelyemre és vissza közel 10 km-t lekarikázom. A lábaimról múlik a narancsbőr, jobban érzem magam a bőrömben, jobb az álló és teljesítőképességem, és már fogytam is. A combom kerületéből centiket vesztettem. A mérleg kijelzője, pedig hetek óta 66.5 és 65.1kg közötti értékeket mutat.
A talpmasszőröm szerint viszont tartanom kellene egy 10 napos tisztítókúrát, hogy az életmódváltás és a masszázs következtében felszabaduló méreganyagok kipucolódjanak belőlem. A testem már küldte a segélykiáltásokat… ha a fáradékonyság, a dekoncentráció és az általános rossz íz a számban nem lett volna kellően elég, két napja még egy gigászi herpesz is felbukkant jobb oldalon az ajkam felett! Már kezelem, és a megjelenésemben sem gátol. Egyszerűen megfeledkezem róla, így mások vagy nem veszik észre, vagy ha igen, akkor nem is említik. Úgyhogy eldöntöttem… megcsinálom! Elvégzem a tisztítókúrát! Kaptam a masszőrömtől egy rizs alapú kúra receptet, vagy a másik tanácsa a Neera kúra volna, amit a menstruációs ciklusom 6. napján volna célszerű elkezdeni, mert akkor a szervezetem még nagyban a tisztulásra van beállva. Ha már a rendszeres kerékpározást be tudtam tartani, akkor erre is képes vagyok! Néhány napig folyadékon élni, hogy megkönnyítsem a szervezetem dolgát! 🙂
Végig csinált már valaki hasonló tisztítókúrát? Örülnék néhány véleménynek, saját tapasztalatnak, hogy mennyire hatásos, mire érdemes odafigyelni, milyen “mellékhatásai” vannak, ha vannak. Előre is nagyon szépen köszönöm ^^
Joyo
Utóiratnak, egy elgondolkodtató, de szép idézettel búcsúznék ^^
