Van mit letenni az asztalra!

 Jó érzés, mikor az ember kezdi megtalálni a helyét a világban. Mikor érzed, hogy jó helyen vagy és a helyes úton jársz, mert minden olyan szépen rendeződik az életedben.

Tegnap beültünk Erikával az egyik helyi cukrászdába egy fagyi kehelyre, hogy egy kicsit tudjunk beszélgetni, mert bent az irodában, úgymond képtelenség. A 10 és 20 perces szünet nem elég rá, és akkor is csak a munka kerül szóba… kinek milyen “érdekes” ügyfele-esete volt az elmúlt órában.

Csütörtökön 93 %-ra  meglett a munkahelyi utolsó vizsgám. A mentorom büszke volt rá, hogy elsőre sikerült, bár mikor a visszahallgatás és értékelés után odajött gratulálni, mind a ketten csak néztünk egymásra. Nagyon furcsa volt, hogy “na akkor most innentől fogva nem egymás mellett dolgozunk napi szinten!“, mert másnaptól már átkerültem a csoportomba, ami a csarnok másik végében volt.  Minden esetre, vasárnap viszek neki egy kis tavaszi kosarat hálából, tudom, hogy a csokoládét úgy sem eszi meg. A virág pedig tartósabb 🙂

Tegnap az első önálló napom egész jónak volt mondható. 8 hívásom volt, abból értékesítettem is, visszafordítottam egy lemondást, és oldottam meg problémákat. Estére a visszafordító hívás, aminek utómunkája majdnem egy órán át tartott, teljesen lefárasztott. Öt óra után úgy éreztem magam, mint akit agyon vertek. De tudom, hogy minden nappal jobb lesz, ahogy nő a rutin.

Munka után beültünk a cukrászdába. Nagyon sok minden felszakadt belőlem. Talán azért is, mert úgy éreztem, hogy bizonyítottam a rátermettségemet már az első napon. S elgondolkodtam a korábbi belém kódolt rossz programokon, miszerint:

-Életképtelen vagy!

-Egyedül nem mész semmire!

-Nem kellesz másnak!

-Ehhez nem értesz!

-Azt nem úgy mondják!

-Még mindig nem tudsz jól számolni?

-Az a ruha nem áll jól!

-Ha ennyit kacarászol és hangos vagy, sosem kellesz majd a pasiknak!

-Nem vagy te olyan jó nő!

-Csináltass műkörmöket!

-Menj szoláriumba!

Ti meg menjetek az anyátokba! – Már akkor így kellett volna reagálnom a behódolás helyett. Tegnap számot vetettem. Már nem emlékszem miként jöttek a számra a szavak. De ráébredtem, hogy az évekkel ezelőtt érzett kisebbségi komplexusomnak semmi értelme, hiszen már nem kevés dolgot tettem le az asztalra, amire valóban büszke lehetek, s nem kell másokhoz mérnem magam!

-Dekoratív nővé értem.

-A súlyos másfél év után, mikor levedlettem magamról a bánatburkot, amit az akkori helyzetem miatt húztam magamra, sok új és érdekes emberrel ismerkedtem meg. Kinyílt számomra a világ!

-Visszanyertem az egyéniségem, sőt meg is erősödtem!

-Egészséges vagyok!

-Szerető család vesz körül!

-Boldog párkapcsolatban élek!

-Vannak barátaim!

-Sikeres regényeket írok!

-Egy olyan középiskolából kerültem a felsőoktatásba, ahol az a fő cél, hogy legalább a tanuló az érettségiét megszerezze valahogyan!

-Ötös átlaggal fejeztem be majdnem minden félévemet!

-Megírtam két szakdolgozatot!

-Két egymást követő nap leállamvizsgáztam!

-Lediplomáztam!

-Megvan a középfokú angol nyelvvizsgám!

-Van egy jól kereső állásom, ahol fejlődhetek és bizonyíthatok, legfőképpen magamnak!

-Van pénzem, hogy úgy öltözködjem ahogy jól érzem magam, azt olvassam, amit szeretnék, beülhessek nyugodt szívvel bárhová a barátnőimmel, párommal, családommal, elmenjek kikapcsolódni egy wellness hétvégére év közben.

Amitől korábban kisebbségi komplexusom volt, régi barátnők, vagy Jé miatt, már elfelejthetem, mert a magam erejéből elértem és túl is léptem azokat a dolgokat. Amiket pedig Gé ültetett a fejembe… zajlik a felülírás. Megmondom őszintén, sosem bírtam, ha félvállról vesznek (bár szerintem ez mindenkit irritál), főként, ha olyan személy teszi, akiről pontosan tudod, hogy honnan jött, milyen volt, miken ment keresztül, s nagyon is tisztában vagy vele, hogy semmivel sem több nálad. De valahol azok a bizonyos régi kondíciók be-beugranak a fejedbe akaratlanul is. És valahol ott pulzál a lelkedben, hogy bizonyítani akarsz… NINCS/NEM VOLT IGAZA! Teljes értékű ember vagyok! És már akkor is az voltam, csak naiv és befolyásolható.

Ráadásul, minél nagyobb az önbizalmam, minél tisztábban látom önmagamat erényekkel/hibákkal együtt, annál inkább gyógyulok. Megérkeztek a kórházból az eredményeim. Úgy tűnik, hogy van változás. A jobb petefészkemen lévő ciszta szétment és kezd felszívódni. Ez jó jel. Ezek szerint valóban hatásos a talp masszázs, az életmódváltás, a rendszeres mozgás, az odafigyelés és a gyógynövényes kezelés. Már már fizikai jele is van a gyógyulásnak. Újra próbálkozom a testiséggel. Egy éven át mindig rágörcsöltem, mert fájdalmat okozott a szervezetemben lévő gyulladás miatt. Egy éven át ritka volt, mikor valóban önfeledtem képes voltam élvezni a szexet! De két héttel ezelőtt valami megváltozott. Más volt. Alig éreztem némi égő érzést, s ennek hatására sokkal felszabadultabb is voltam. Nagyon boldoggá tesz ez a tudat. Az első ilyen együttlét után szó szerint vigyorogva bicikliztem a munkahelyemre! Így visszatekintve, csak remélni tudom, hogy nem jártam úgy, mint az autók szélvédője, és nem kaptam el néhány bogarat! ^^ Bár, szerintem akkor az sem érdekelt volna. Madarat lehetett volna velem fogatni! Újra élvezem a szeretkezéseket! És most már a párom is kezd újra felbátorodni és kezdeményezni, mert az egy év alatt mindig félt, hogy fájdalmat okoz nekem. Inkább türtőztette magát. De most… most nagyon jó. És minden nappal csak jobb és jobb lesz a közérzetem, a lelki és egészségi állapotom!

Olyan könnyűnek éreztem magam utána, hogy másnap csodálkoztam, egyáltalán miként vagyok képes a földön maradni… 🙂

Jó, ezzel nem is fárasztalak Téged. ^^ Elég ha én tudom mennyire felszabadító érzés fájdalom nélkül szeretkezni, s kívánom Neked, hogy sose tapasztald meg!

Az életmódváltás más egyéb előnnyel is járt. Rendszeresen kerékpárral közlekedem. A munkahelyemre és vissza közel 10 km-t lekarikázom. A lábaimról múlik a narancsbőr, jobban érzem magam a bőrömben, jobb az álló és teljesítőképességem, és már fogytam is. A combom kerületéből centiket vesztettem. A mérleg kijelzője, pedig hetek óta 66.5 és 65.1kg közötti értékeket mutat.

A talpmasszőröm szerint viszont tartanom kellene  egy 10 napos tisztítókúrát, hogy az életmódváltás és a masszázs következtében felszabaduló méreganyagok kipucolódjanak belőlem. A testem már küldte a segélykiáltásokat… ha a fáradékonyság, a dekoncentráció és az általános rossz íz a számban nem lett volna kellően elég, két napja még egy gigászi herpesz is felbukkant jobb oldalon az ajkam felett! Már kezelem, és a megjelenésemben sem gátol. Egyszerűen megfeledkezem róla, így mások vagy nem veszik észre, vagy ha igen, akkor nem is említik. Úgyhogy eldöntöttem… megcsinálom! Elvégzem a tisztítókúrát! Kaptam a masszőrömtől egy rizs alapú kúra receptet, vagy a másik tanácsa a Neera kúra volna, amit a menstruációs ciklusom 6. napján volna célszerű elkezdeni, mert akkor a szervezetem még nagyban a tisztulásra van beállva. Ha már a rendszeres kerékpározást be tudtam tartani, akkor erre is képes vagyok! Néhány napig folyadékon élni, hogy megkönnyítsem a szervezetem dolgát! 🙂

Végig csinált már valaki hasonló tisztítókúrát? Örülnék néhány véleménynek, saját tapasztalatnak, hogy mennyire hatásos, mire érdemes odafigyelni, milyen “mellékhatásai” vannak, ha vannak. Előre is nagyon szépen köszönöm ^^

Joyo

Utóiratnak, egy elgondolkodtató, de szép idézettel búcsúznék ^^

 a növényben pihen,

 az állatban álmodik

 és az emberben ébred föl.”

(Srichimoj)