Újra itt vagyok

 Tudom,
hogy mostanában ide sem dugtam az orromat, de eléggé el voltam havazva.
Most is csak azért van időm, mert éppen ledöntött egy vírus a lábamról,
és az orvosom házi őrizetre ítélt! Nem egy leányálom, ha az embernek folyamatosan kapar a torka és be van dugulva a z orra, de legalább kipihenem magam.

Két érdekes
dolog is történt az elmúlt héten. Az egyik, hogy összefutottam Gé-vel, s
végre megtudtam azt, amit szerettem volna. Nem elzárkózik akkor, amikor
velem találkozik, hanem mélységesen zavarban van. És nem csak a
jelenlétemben, de akkor is, amikor rólam van szó. Ezt DzséDí
bizonyította, mikor az irodában jártam kedden, hogy átbeszéljük a
biztosítási és megtakarítási lehetőségeimet. Igazából mindegy. A lényeg,
hogy jól éreztem magam a bőrömben,  a kezdeti zavar pillanatok alatt
eltűnt, és maradt a mosolygós magabiztosság. Nála pedig zavar. Olyan,
mint régebben nálam.

A másik, ami
nagy fordulatot hozott, hogy végre lecseréltük az autónkat. Nagyon
sokáig tartott, de megérte. A nagy faluba utaztunk érte. Kettő
között vacilláltunk, bár korábban az interneten, már rengeteg használt
autót megnéztünk. Élőben, csupán hármat. És mint mindig, most is az első
megérzés volt az igazi. Választásunk egy tíz éves francia gyártmányú,
egylégterű, hétszemélyes gépezetre esett. A betegségem már akkor
mutatkozott. Rossz volt a közérzetem, sűrűn le kellett ülnöm, fájt a
fejem, torkom, fülem.. étvágyam semmi. De hősiesen tartottam magam, mert
volt még egy nagyon fontos dolgom aznapra. Nekem kellett hazavinnem az
Opelt és az édesanyámat egészen Sopronig. Végig az autópályán, a 85-ös
főúton, este, majd éjjel. Komoly koncentrációt igényelt. Korábban még
sosem vezettem autópályán, és hosszabb ideg éjszaka sem. Apámmal
folyamatos telefonos összeköttetésben voltunk, szerencse, hogy családi
csomagban vagyunk! Hétkor indultunk Budakesziről, és fél tizenkettőre
értünk a ház elé. A hátam egy merő görcsben volt, fájt a nyakam és a
vállaim. De amint hazaértünk, és elkortyoltam egy deci vörösbort, már
sokkal jobban voltam.

De sajnos másnap már irány az orvos! Vírusfertőzés!

Most igyekszem ebből feltápászkodni.

Az elmúlt pár napban, mikor még
itt volt felettünk az a hideg font, és muszáj volt a legmelegebb
pulóveremet felhúznom, rá pedig bőrkabátot… már-már ábrándoztam a
Halloween és a Karácsony közeledtéről. Már csak azért is, mert sajnos semmi
jel nem utalt arra, hogy jönne a Nyár. De hála az égnek… a hőmérő
higanyszála már a 28 fokot nyaldossa! 🙂 Nekem pedig jó volna
ellátogatnom a kozmetikusomhoz. Jön a rövid gatya, szoknya időszak… na
igen, de előbb a elépülés 🙂