Elnézést
a hosszú szünetért, de eléggé el voltam havazva, mint mostanság oly
sokszor. És ami igaz, az igaz… napi nyolc óra monitor bámulás után nem
mindig van hangulatom itthon is beüzemelni…
Kedden
betöltöttem a huszonötödik életévem, amit a családommal meg is
ünnepeltünk egy közös vacsora keretei között. Jó volt, mert a
keresztanyám is éppen a városban tartózkodott, így ő is jelen tudott
lenni. Nem akartam valami nagy banzájt, csak lájtosan, egy kis vacsora,
egy kis beszélgetés. Jól éreztem magam. A munkahelyemen is sokan
felköszöntöttek. Ez az első olyan hely az életemben, ahol nem a családom
vesz körül, s olyan a kollektíva, mintha a
második otthonom volna, mert mindenki odafigyel a másikra, kedvesek
egymással, gondolnak egymásra Nekem is olyan érzésem van néha, mintha
már ezer éve ismerném őket. Ha az ügyfelek néha az idegeimen is járnak
virtus táncot, a környezet kárpótol. Amolyan inga effektus…
Az elmúlt egy
hét alatt sokat gondolkodtam (ami nálam alap estben nem valami meglepő
kijelentés!). Ahogy a többiek mondták, negyed évszázados lettem, s mikor
ilyenekkel traktálnak, az ember akaratlanul is elkezd azon töprengeni,
hogy eddig mit ért el az életében, Mi az amire büszke, mi az amiből
sokat tanult, és mi az amit még szeretne elérni és megtenni ebben az
életben. Nekem
is van a fejelemben egy lista, és ha jobban belegondolok, nem volt
unalmas ez a 25 év! 🙂 Sőt! Kimondottan eredményesen zárult az első
negyed évszázad!
Amiket elértem és büszke vagyok rájuk:
Elsősorban, hogy túléltem a pubertást komolyabb lelki-válság nélkül (leszámítva a másfél éves depressziómat, amiből sikerült kimásznom!).
Felküzdöttem magam a legaljáról, hogy főiskolára mehessek!
Sikeresen elvégeztem a főiskolát.
Leállamvizsgáztam.
Van két diplomám.
Boldog családi életem van.
Egészséges vagyok.
Boldog párkapcsolatban élek.
Vannak barátaim, akikre számíthatok.
Van egy adottságom, amit igyekszek tovább fejleszteni.
Van egy jó munkahelyem.
Megmásztam egy hegyet (Scheeberg tavaly Októberben) legyőzve saját korlátaimat és félelmeimet!
Mezítláb táncoltam az esőben, kint a réten, önfeledten nevetve, kortalannak érezve magam.
Lilivel középkori táncot jártunk a Székesfehérvári Hősök terén, és nem érdekelt minket, hogy ki mit gondol! 🙂
Amikből tanultam:
Szerelmi válságok pubertás korban, hullámvölgyek-hullámhegyek.
Zátonyra futó első komoly párkapcsolat, hűtlenség.
Egy éjszakás kaland.
Flörtök.
Néhány nem túl
komoly, de nem is olyan rövidtávú kapcsolat, amik egyszerre voltak
barátiak, szenvedélyesek és erotikusak. (Azt hiszem szükségem is volt
rájuk, hogy az összeomlott nőiességemet újra építgessem.)
Komoly harcok saját magammal, hogy a Jelenben tudjak élni, nem pedig a Múltban!
Spirituális
beavatások az életem különböző szakaszaiban. Olyan is volt közöttük,
ahol eldönthettem, hogy itt maradok-e a Földön, vagy kiszállok! De
maradtam.
Néhány “rosszul” megválasztott munka. De mindegyikből okultam 🙂
Amiket még biztosan szeretnék elérni és megtenni ebben az életeben:
Felmászni egy nagyobb köztéri szoborra! 😀
A szabadban, autóban, esőben, vízben, valami extrém helyen szeretkezni. (A gőzkabin már megvolt!)
Még egyszer, utoljára Angyal karjaiban lenni.
A könyveim nyomtatásban megjelenjenek a könyvesboltokban.
Férjhez menni.
Boldog családi és házaséletet élni.
Jó háziasszonnyá válni.
Jó anyának lenn.
Eljutni Írországba.
Megtanulni németül és görögül is.
Saját autót, lakást/házat venni.
Álmaim munkáját végezni 🙂 ahol igazán jól érzem magam és kiteljesedhetek!
Eljutni a Természettudományi Múzeumba!
Megtanulni lovagolni és íjjal lőni.
És még sok más, ami jelen pillanatban nem jut eszembe, hogy leírjam! 😉
Nagyjából eddig jutottam. DE sok olyan dolgot szeretnék még átélni életemben, amitől kortalannak, boldognak és önfeledtnek érezhetem magam! 🙂
Nagyon jó hétvégét kívánok Nektek!
Joyo
