(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Az ember maximalista! Ha van egy szabadnapja a hét közepén, akkor
igyekszik minden elmaradt teendőjét abba az egy napba bezsúfolni…,
hogy utolérje magát, ahelyett, hogy pihenne. Én sem aludtam ki magam,
ehelyett fél tízkor már talpmasszázson voltam, aztán végre meglátogattam
a kozmetikusomat (aki alaposan le is cseszett, hogy másfél hónapja nem
voltam nála, és így mind a kettőnknek nehéz dolga lesz!) Az is lett.
Megszenvedtem a fazongyantát! Áhhhh! Még be is lilultam! De hát, a jóhoz
könnyű hozzászokni, és egyszer mutasd meg a pasidnak a “nektarint”, és nem szabadulsz a teljes gyantázástól! 🙂

Fél háromtól négyig angolra mentem, itthon pedig takarítani kezdtem.

A napi edzésem is megvolt, mikor hazasiettem egy zsugor ásványvízzel,
majd fel a negyedik emeletre. Bár édesanyámtól visszakaptam a Leg
Magic-et, amíg 3 hetes nyaralásra mennek a Balatonra. Addig
trenírozhatom magam…

Angoltanárom megjegyzésére, hogy szerinte, én márpedig fogytam, megmértem magam reggel. A
mérleg változást nem mutatott. Ugyan úgy maradtam 65.5 kg körül. Így
inkább előkerestem a centimet, és azzal ellenőriztem. Ott azért az
elmúlt két hónap alatt történt némi változás… ami nyilván inkább a
stressznek köszönhető, mint edzésnek… 

Ismét feljegyzem a kiinduló állapotot. Kíváncsi leszek, hogy az új
edzésprogram után milyen változások mennek végbe a testemen és a
testemben…

Súly. 65.3 Kg

Derék: 69 cm

Csípő: 93 cm

Fenék: 97 cm

Combok: b-57 cm j-57.5 cm

Mell: 88 cm

Kíváncsi leszek az erőnlétemre is. Vettem egy pehelykönnyű edzőcipőt
és egy háromnegyedes melegítőgatyát, amikben könnyű mozogni.

Találtam egy kisfilmet, ami nagyjából megmutatja, hogy mire
vállalkozom… nos… beismerem, nagyon kíváncsi leszek saját magamra!

 Különös az ember! Ha valahol nem érzi jól magát, a teste különös dolgokat produkál, hogy szabaduljon, meneküljön…

Megpróbálja átforgatni magában a dolgokat. Nem mindig megy. Próbálkozik azzal a mantrával, hogy “Örülj, hogy van munkahelyed!” Ám, egy ember érzi, hogy mi az amit szívesen csinál. Elvégre a napok jó felét a munka teszi ki. Akkor miért ne végezzünk olyan cselekvést, amiben jól érezzük magunkat? Vannak átmeneti állomások. Ez a munkahely számomra is az. Csak átmenet. Egy futó állomás. Addig tudom képezni magam, gyakorlom a kommunikációt, fejlesztem mellette a nyelvtudásom (mind az angolt, mind a németet!) és készülök arra a munkára, ami jövő Decemberben vár rám.

Van bennem lelkesedés. Van bennem tettvágy. Egyre jobban haladok a nyelvtanulás terén, éppen azért, mert azt a munkát szeretném végezni, amit nagyon közel áll hozzám. Szivacsként szívom magamba a tudást, a szavakat, kifejezéseket, szókapcsolatokat. Jobban, mint az elmúlt 6 évben bármikor! A párom szintúgy. Számára is ott a biztos munka, és neki közelebb is, mint nekem. Szeptember közepére mehet Ausztriába. Ez engem is boldoggá tesz, és nyugalommal tölt el. Nem csupán Őt. Az is biztos, hogy amikor Ő elkezd dolgozni, én sokkal nyugodtabban megyek a jelenlegi munkahelyemre, mert nem kell semmiért görcsölnöm. Nem a létfenntartásért kell küzdenem. Azért dolgozom, mert csinálni szeretnék valamit.

Ő is nyugodtabb lesz, ha végre bejelentett, jól kereső munkahelye lesz. 🙂

Egyre jobban haladunk afelé, hogy úgy éljünk, ahogy mindig is szerettünk volna. Nyugalomban, békében, örömben 🙂 Hajrá!  

 Elképzelhető, hogy mostanság csak heti bontásokban fogok blogolni? Mintha nem volna erőm mostanság semmihez. Édesanyám előállt egy új ötlettel… jobban mondva, szombaton közölte, hogy megtalálta a számomra legideálisabb sportot! Mégpedig a Fit Box formájában. Nem csak zsírégető és erőnlétjavító, de a stresszt is kiválóan le lehet vezetni vele! Ami, azért valljuk be, nekem baromira kellene! 

Szülőanyám azt mondta, bárkit képzelhetek a zsák helyére! Huhúúú… hosszú a lista!

Minden esetre, ha minden jól megy, akkor Szombaton délelőtt 10 órától kipróbálom. A Höflányi utcában van az edzőerem. Legalább most már tudom, hogy mi lehet annak az irdatlan hosszú gyárépületnek a falai között. 

Majd elmondom mi a véleményem róla. Mennyire rá voltam izgulva a Zumbára, aztán kb 3 edzésen voltam… igaz, ott a pénztárcám is közbe szólt. Itt most a kíváncsiság hajt. Aztán kiderül magával ragad-e.

Valamire mindenképpen szükségem van, hogy levezessem a bennem lévő agressziót. Ez, pedig jónak ígérkezik erre a célra.

A mozgás abban is segítene, hogy újra helyre billenjek. Megfigyeltem, amikor rendszeresen “sportolok” valamit, sokkal jobb a közérzetem, a hangulatom, több az energiám, az életkedvem, jobban alszom, kevésbé vagyok stresszes, jobban viszonyulok az emberekhez, és jobb az ágybéli teljesítményem is. Egyszóval sokkal jobban élvezem az Életet.

Ideje kibújni a gubóból! Csak, azért, mert “dolgozó nő” vagyok, még nem kell elhanyagolnom azt a tényt, hogy jól érezzem magam a bőrömben!   🙂

Joyo

 Tudom, mostanában ritkán gépelek, de nem mindig tudom, hogy hol jár az eszem, a testem, a szellemem, mintha nem tudnám összeszedni magam, és egyek egységként elképzelni.  Talán azoknak az energiáknak köszönhető, amik mostanság érkeztek a Földre és alakítanak bennünket…

Odáig jutottam, hogy megkérdőjeleztem a munkámat, hogy biztos, hogy jó úton járok-e. Kaptam ajánlatot más munkára, bár az még csak a jövő évben volna esedékes. Olykor menekülnék az irodából. Sikoltozva… de aztán meggyőzöm magam, átfordítom a gondolkodásomat, hogy áthidaló megoldásnak kitűnő, hogy egész jól keresek vele, és felfoghatom kalandként is, amiben bizonyíthatok addig.

Tegnap sétáltam a városban. Háborgó lélekkel, cikázó gondlatokkal… egyszer csak megtorpantam. Valaki különös vonzást éreztem, húzott valami… hátra néztem. Ott magasodott az orsolyiták kicsi kis temploma, a Szent Orsolya templom, ami egyszer már, pár évvel ezelőtt különös élménnyel ajándékozott meg. Engedtem hát a hívásnak, és beléptem a kis kapun. Nem valami nagy építményt, és talán ez az ami megfogott. Az oltárnál Mária szobra nézett vissza rám, olyan megértően, ahogyan csak egy szerető anya képes. Keresztet vetettem, ami nálam ritkaságszámba megy, hiszen csupán megkereszteltek… de a lelki nyugalom már akkor eluralkodott rajtam, mikor belépve, megérintett a templom aurája.

Kicsit összeszedettebben léptem ki az épületből.

Valami történik. Jövő Decemberben asszisztensként kezdek dolgozni… addig viszont az irodában maradok. Ami megnyugtat, és örömmel tölt el, hogy a párom, már idén munkába áll a határon túl. Így elkezdhetjük közös életünket, magunknak tudhatjuk közös otthonunkat, amit együtt rendezünk be, szépítgetünk…

Végre elérjük azt a lelki, anyagi, érzelmi biztonságot, amit minden ember megérdemel… 🙂

Adok egy linket, ahol sok érdekességet olvashatnak azok, akiket érdekel a spiritualizmus 🙂

Legyen nagyon szép napotok. 

Joyo