Tudom, mostanában ritkán gépelek, de nem mindig tudom, hogy hol jár az eszem, a testem, a szellemem, mintha nem tudnám összeszedni magam, és egyek egységként 
elképzelni. Talán azoknak az energiáknak köszönhető, amik mostanság érkeztek a Földre és alakítanak bennünket…
Odáig jutottam, hogy megkérdőjeleztem a munkámat, hogy biztos, hogy jó úton járok-e. Kaptam ajánlatot más munkára, bár az még csak a jövő évben volna esedékes. Olykor menekülnék az irodából. Sikoltozva… de aztán meggyőzöm magam, átfordítom a gondolkodásomat, hogy áthidaló megoldásnak kitűnő, hogy egész jól keresek vele, és felfoghatom kalandként is, amiben bizonyíthatok addig.
Tegnap sétáltam a városban. Háborgó lélekkel, cikázó gondlatokkal… egyszer csak megtorpantam. Valaki különös vonzást éreztem, húzott valami… hátra néztem. Ott magasodott az orsolyiták kicsi kis temploma, a Szent Orsolya templom, ami egyszer már, pár évvel ezelőtt különös élménnyel ajándékozott meg. Engedtem hát a hívásnak, és beléptem a kis kapun. Nem valami nagy építményt, és talán ez az ami megfogott. Az oltárnál Mária szobra nézett vissza rám, olyan megértően, ahogyan csak egy szerető anya képes. Keresztet vetettem, ami nálam ritkaságszámba megy, hiszen csupán megkereszteltek… de a lelki nyugalom már akkor eluralkodott rajtam, mikor belépve, megérintett a templom aurája.
Kicsit összeszedettebben léptem ki az épületből.
Valami történik. Jövő Decemberben asszisztensként kezdek dolgozni… addig viszont az irodában maradok. Ami megnyugtat, és örömmel tölt el, hogy a párom, már idén munkába áll a határon túl. Így elkezdhetjük közös életünket, magunknak tudhatjuk közös otthonunkat, amit együtt rendezünk be, szépítgetünk…
Végre elérjük azt a lelki, anyagi, érzelmi biztonságot, amit minden ember megérdemel… 🙂
Adok egy linket, ahol sok érdekességet olvashatnak azok, akiket érdekel a spiritualizmus 🙂
Legyen nagyon szép napotok.
Joyo
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: