Szőrszálhasogatás

 Azzal, hogy már nem az előző munkahelyemen dolgozom, újabb pozitívumként felfedeztem, hogy szabadabban mozgok a városban. Van időm elintézni a dolgaimat. Így, végre el tudtam látogatni a kozmetikusomhoz, aki megszabadított a nem kívánt szőrszálaktól a lábamon és az intim területeimen. Mivel kb másfél hónapja nem tettem nála tisztemet, így nem kis munkával néztünk szembe mind a ketten. Tegyük hozzá, eléggé mediterrán típusú nő vagyok. De szerencsére a szőrszálaim nem olyan ragaszkodó természetűek, bár így is leizzadtunk mind a ketten, mire elértük a kívánt eredményt.

Közben, hogy némileg eltereljem a gondolataimat a fájdalomról, amivel minden nőnek, jó esetben havi egyszer szembe kell néznie, beszélgetni kezdtünk. 

-Említettem Páromnak, elképzelhető, hogy idén téli frizurát hagyok a szokott kopasz barack helyett.

-És mit mondott?

-Tiltakozott – feleltem.

-Kellett elkényeztetni azt a pasit? – fedett meg vigyorogva a kozmetikusom.

-Na igen. De fura módon, akkor sem panaszkodik, ha már visszanőtt a bundám. És ahány férfi, annyi ízlés.

Ez igaz. Olvastam, hallottam, tapasztaltam. Azt hiszem a férfiaknak teljesen mindegy, hogy meny szőr van a lábunk között, nekik a bunda alatt lévő szerv kell! Volt olyan ismerősöm, aki azt nyilatkozta, hogy neki a dzsungel stílus a favoritja, másnak az, ha meg van frizurázva, megint más ragaszkodik a csupaszhoz ( de azért tegyük hozzá, hogy aki beszólogat a barátnőjének, hogy így ápolatlan és nem akar hozzányúlni, az vagy egy köcsög (!), vagy így érvényesítteti domináns szerepét, de az biztos, hogy őket nagyon szívesen beíratnám egy fazongyantára!)

Bár, azt is el kell ismernünk, hogy az esetek 95%-ban mi kerítünk ekkora feneket ennek a szőrszálhasogató kérdésnek. És a magazinok… meg az Ők híres elvárasaik, amiket szintén nők írnak. Hölgyeim, magunkat kínozzuk. Belénk ültették kiskorunktól kezdve. Már akkor, amikor anyánk a kefével kergetett bennünket reggel a lakásban, hogy azt a szénaboglyát helyre tegye, ami a fejünkön volt haj helyett! Nekem is sokszor mondta anyám és a nagy anyám is, amikor sikongattam hajhúzás közben: – A szépségért szenvedni kell!

Ismerős, mi? 😀

Ennyi szenvedést megér, hogy kb két és fél hétig nem látok magamon kósza szőrszálakat és nyugodt szívvel vehetek fel rövid szoknyát, rövid gatyát… és itt a jogos kérdés: – Ebben a farkasordító hidegben? Mégis hova?

Lehet, hogy be kellene vezetni a következő trendet;

-Nyáron le a szőrrel! Télen le a gyantával! Hölgyeim! Az új téli trendben a necc harisnyát felváltja a nerc harisnya, melyet igen gazdaságosan, otthon is előállíthatunk, csupán hanyagoljuk a szőrtelenítést két hónapig, s mire beköszönt a zimankó, saját növesztésű bunda melegít majd bennünket! 

Én beszélek? Befagy a szőrtelen alfelem!