(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

Lelki fájdalom….

 Vajon miért van az ember lányának ennyire hullámzó kedélyállapota? És miért érzi olykor úgy, hogy az egész világ ellene van? Hogy minden balul üt ki, össze-vissza veri magát a berendezési tárgyakban, lever dolgokat, és mindenkiben ellenséget lát? Tudom, hogy három-négy optimista bejegyzés után most furcsa ez a lelki zavar, de higgyétek el, én sem tudom hová tenni. Hiszen semmi okom rá. Borul a lelkivilágom, úgy érzem, hogy mindenkinek csak bajt okozom, mindenkinek a terhére vagyok, hogy kolonc vagyok, pedig biztos vagyok benne, hogy senki sem gondolja így. Bennem mégis vadul dolgozik ez a furcsa lelki fájdalom, amit semmilyen eseményhez nem tudok párosítani. A Sors morbid játéka volna, hogy néhány nap szarakodás után ismét értékelni tudja a nyugalmat és a boldogságot? Elképzelhető. Minden esetre fizikai fájdalmat érzek a tagjaimban deréktól lefelé, a lelkemet pedig facsarja valami, amitől állandóan síros hangulatom van. Az is lehet, hogy a hormonjaim? Ki tudja? Én biztosan nem.

Össze zavart a Királylány képsorozata, összezavartak a kép alá írt dolgok, összezavart, hogy nem bírok kifordulni önmagamból… nem is annyira féltékenység, inkább valami tehetetlenség dolgozik bennem. Olyan, mintha ismét kirántottak volna alólam a talajt. Mintha megint nem találnám önmagam. Nem lelem a saját női oldalamat. Mintha csak dolgoznék-dolgoznék-dolgoznék magamon, de nem találok semmit. Pedig ott kell lennie, hiszen sokszor felbukkan! A smink, a nőies ruhák, a manikűr-pedikűr. És hol az eredmény? Fáj mindenem!!!

Lehet, hogy az volna  a legjobb döntés, ha elvonulnék egy sarokba, és kibőgném magam…

Ígérem, legközelebb igyekszem újra valami pozitív, nevettető, önironikus bejegyzéssel előrukkolni! 🙂

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!