Átemelem a másik blogból, mert fontosnak tartom 🙂
” A mai napon jártam a talpmasszőrömnél, aki megosztott velem egy érdekes dolgot, ami elgondolkodtatott, s megmagyarázott néhány dolgot.
Ha a metafora igaz, és a ruhásszekrényünk valóban analóg a lelkivilágunkkal, akkor 
az enyémben hatalmas káosz uralkodik. Telis-tele már oda nem illő, régen nem használt, elfeledett, mélyre elásott energiákkal, amiket a régi ruhaneműk képviselnek! Csak begyűrök dolgokat, alig találok meg benne valamit, ráadásul mások levetett, nem hordott, elfeledett cuccai is bele lettek gyömöszölve! Igen, mindez valahol realistát nyer nálam!
Nyugodtan állj csak fel a gép elől, sétálj oda a gardróbodhoz és nyisd ki az ajtaját. Ha pedáns rend uralkodik benne, de legalábbis kiismered magad benne, akkor tiszta szívből gratulálok. Ám, ha a kinyitás után te is inkább félreugranál, nehogy maga alá temessen a kihulló ruhalavina, akkor üdv a klubban! Ha minden ruhanemű emléket, ezzel együtt egy energia mintát képvisel, akkor az sem csoda, hogy képtelen vagyok új dolgokat, örömteli érzelmeket behozni az életembe, hiszen a sok régi “kacattól” már egyszerűen nem fér be az új, a friss, ami most már sokkal jobban ki tudna fejezni engem! Hihetetlen, hogy mennyire igaz mindez! Ráadásul Paulo Coelho Brida című könyvében olvastam, hogy ha állandó körforgásban szeretnénk tartani az energiánkat, akkor minden ruhánkat hordanunk kellene. Mindent, ami a szekrényben van! Képtelenség. Belegondolva… nagyon sok holmim már abszolút nem illik hozzám, nem szólít meg, vagy olyan emlék energia lenyomatát hordozza, amitől jobb volna megszabadulni!
Hosszú ideje ott van a lelkemben a vágy, hogy megragadjak két nagy hatalmas fekete szemeteszsákot, és a szoba közepére kiborítva a szekrények tartalmát, megszabadulni mindentől, amit már nem kíván a lelkem, vagy pedig nagyon rossz, esetleg “beteges” ragaszkodást érezne iránta! Nem tudom, hogy szükségem volna-e hozzá segítségre, vagy egyedül kellene megtennem. Minden esetre a most hétvégénél tovább már nem akarom tolni! Rendet kel tennem a ruhás szekrényben, és a lelkemben. Vad lomtalanítás, szelektálás. Kezdve a felszínnel, az úgymond legújabb dolgokkal, amik csak fellángolások voltak, s igazából sosem bírtam azonosulni velük! Ezt követően a szekrény mélyebb zugaiból, hátulról előhalászni a mélyebb, már felesleges emlékeket, energiákat, s legvégül… a gardrób legaljából, legsötétebb bugyrából előrángatni a nagyon mélyre elrejtett emlékeket, energiákat, s minél gyorsabban belegyűrni a fekete nejlon zsákba!!! Azt hiszem hatalmas megkönnyebbülés lesz! Felszabadul a lelkem. Megtisztul. Megkönnyebbül. És megtölthetem aktuális, boldog, vidám, színes, engem valóban kifejező ruhákkal, emlékekkel, energiákkal.
Mennyire különös, és mégis annyira igaz, hogy bármilyen nemű nagyobb takarítás analóg a lelked rendbetételével! Figyeld meg, ahogy január elején, amikor beköszönt az Újév, te lelkesen nekiállsz lomtalanítani… mert szeretnél tiszta lappal indulni. Mindezt már nagyon-nagyon régen meg kellett volna tennem! De halogattam, ragaszkodtam, elérzékenyültem. Azt hiszem a legvégső alkalom az lett volna erre, amikor összeköltözünk a párommal, és csomagolni kell! Akkor ébredtem volna rá, hogy mennyi mindenem van, és abból a háromnegyedére sincs szükségem! Meg kell szabadulnom a régi párkapcsolatom nyomaitól, régi zátonyra futott barátságok hátramaradt hagyatékaitól! KELL! MUSZÁJ! MENNIE KELL! Szombat a legvégső határ! Nyugodtan kérjétek számon! Ha elvégeztem, úgy is összegzek!
Legyen nagyon szép napotok!”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: