{"version":"1.0","provider_name":"(\u00c9let a pasin t\u00fal) L\u00e9p\u00e9sek egy stresszmentesebb \u00e9lethez","provider_url":"https:\/\/singli.cafeblog.hu","author_name":"Joyo","author_url":"https:\/\/singli.cafeblog.hu\/author\/Joyo-2-2-2-2\/","title":"W\u00e1ndor \u00e9s az angyal.","html":"

 Gyomor g\u00f6rccsel sz\u00e1lltam le a vonatr\u00f3l a D\u00e9li p\u00e1lyaudvaron. Nem igaz\u00e1n tudtam, hogy mi\u00e9rt. Hiszen \u0151 egy bar\u00e1t. Kicsit helyrer\u00e1z, j\u00f3t besz\u00e9lget\u00fcnk, borozgatunk \u00e9s ott alszom. Ennyi. V\u00e9gig s\u00e9t\u00e1ltam a peronon. Kerestem, de egynl\u0151re sehol sem l\u00e1ttam \u00c1kost. Lehet, hogy a v\u00e9g\u00e9n m\u00e9g nekem kell r\u00e1 v\u00e1rnom? A pulzusom a f\u00fclemben dobolt, ak\u00e1r a tam-tam dob. V\u00e9g\u00fcl is megtal\u00e1ltam. Az \u00e1rny\u00e9kban \u00e1csorgott. El\u0151sz\u00f6r, mintha \u00e1tsiklott volna rajtam. \u00c9n kitart\u00f3an mosolyogtam r\u00e1. A gyomrom lenyugodott. \u00c9s valahogy ott eld\u0151lt bennem a dolog. Engedek neki, vagy ha kell, akkor \u00e9n kezdem\u00e9nyezek. <\/P>\r\n

Elment\u00fcnk enni. M\u00e1r az \u00e9tteremben elfogyasztottam n\u00e9gy deci v\u00f6r\u00f6s, ami megadta az est\u00e9m alaphangulat\u00e1t. Ut\u00e1na \u00e1tmetr\u00f3ztunk az \u00d6rs vez\u00e9r t\u00e9rre, majd buszoztunk :-D A liftben enyh\u00e9nsz\u00f3lva f\u00e9ltem. Nem szeretem a z\u00e1rt helyeket, pl\u00e1ne, ha az le is szakadhat. R\u00e1ad\u00e1sul az \u00far a tizenegyedik emeleten lakik. Csak vigorgott a reakci\u00f3imon. \u00c9n morcossan n\u00e9ztem r\u00e1. Nem szeretem, ha kinevetnek a f\u00e9lelmeim miatt. Miut\u00e1n v\u00e9gre kisz\u00e1lltunk a felvon\u00f3b\u00f3l, az idegeim megnyugodtak. K\u00f6rbevezetett a lak\u00e1sban. Az el\u0151szob\u00e1ban m\u00e9g a bekartonozott b\u00fatorelemek v\u00e1rakoztak. A szob\u00e1ban m\u00e9g nem volt villany. Egy nagy g\u00f6mbgyertya vil\u00e1g\u00edtott, amit akkor gy\u00fajtott meg. Lepakoltam \u00e9s il\u00e9ptem az erk\u00e9lyre. Sz\u00e9d\u00edt\u0151 volt a magass\u00e1g, e a kil\u00e1t\u00e1s meg\u00e9rte. Valahogy este szebbnek l\u00e1tom a f\u0151v\u00e1rost. Tal\u00e1n a f\u00e9nyek miatt. Kint \u00fccs\u00f6r\u00f6gt\u00fcnk, borozgattunk, besz\u00e9lgett\u00fcnk, apr\u00f3s\u00fctem\u00e9nyt majszolgattunk. J\u00f3kat nevett\u00fcnk a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 t\u00f6rt\u00e9neteken. Er\u0151s k\u00e9sztet\u00e9st \u00e9reztem, hogy az \u00f6l\u00e9be \u00fcljek \u00e9s lassan megcs\u00f3koljam. De valami vissza tartott. Nem tudom mi. Az els\u0151 \u00fcveggel elfogyott. Bontottuk a k\u00f6vetkez\u0151t, de azt m\u00e1r az \u00e1gyon fogyasztottuk. \u00c9n magam al\u00e1 gy\u0171rtem egy nagy p\u00e1rn\u00e1t s\u00e9 hasonfelkve besz\u00e9lgettem vele. \u0150 az \u00e1gy m\u00e1sik sz\u00e1r\u00e1n hevert nekem mer\u0151legesen. <\/P>\r\n

-Nagyon tetszenek azok a p\u00e1lc\u00e1k a hajadban - mondta mosolyogva \u00e9s megtapogatta a k\u00ednai p\u00e1lc\u00e1kat, melyenet a kontyomba t\u0171ztem. <\/P>\r\n

-F\u00fcrd\u00e9s ut\u00e1n lebonthatod, ha gondolod - azt\u00e1n r\u00e1mosolyogtam. - vagy ak\u00e1r most is.<\/P>\r\n

Kapva kapott a lehet\u0151s\u00e9gen. \u00c9s megfordultam, hogy k\u00f6nnyen hozz\u00e1f\u00e9rjen a hajamhoz. El\u0151sz\u00f6r a p\u00e1lc\u00e1kat h\u00fazta ki. Lassan, finoman. Elny\u00fajtotta a dolgokat, mint aki ki\u00e9lvezi minden pillanat\u00e1t. Ut\u00e1na a  h\u00e1rom kis hamicsatot szedte ki. \u00c9n a hull\u00e1mcsatokat. Lassan leengedte a hajamat \u00e9s sz\u00e9tter\u00edtette a h\u00e1tamon. F\u00e9s\u00fclgette, besz\u00edvta az illat\u00e1t. A fejem er\u0151tlen\u00fcl h\u00e1trahanyatlott ahogy ujjai a tark\u00f3mhoz \u00e9rtek. Azon a ter\u00fcleten mindig nagyon \u00e9rz\u00e9keny voltam. Fejemet a mellkas\u00e1ra vonta \u00e9s tov\u00e1bb simogatta a hajamat. Ujjai az arcomra v\u00e1ndoroltak, a homlokomra, s mikor ujjbegyei a sz\u00e1mhoz \u00e9rtek, akaratlanul is sz\u00e9tny\u00edltak az ajkaim. Sz\u00e9delegtem a bort\u00f3l \u00e9s az ingerekt\u0151l melyek \u00e9rtek.Az arcunk k\u00f6zel volt egym\u00e1shoz. Forr\u00f3 lehellete borzolta a b\u0151r\u00f6met. Az \u00e9rint\u00e9s\u00e9t\u0151l egyre jobban l\u00e1ngoltam, meg-megvonaglott a testem. Ekkor a sz\u00e1ja az eny\u00e9mhez \u00e9rt. Mintha bomba robbant volna a bels\u0151mben. A nyelve az eny\u00e9mhez \u00e9rt\u00e9 El\u0151sz\u00f6r csak ismerkedt\u00fcnk, a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban m\u00e1r vadul faltuk egym\u00e1s sz\u00e1j\u00e1t.Ott markolt, ahol \u00e9pp \u00e9rt. Felfedezte a testemet. Egyszer csak felh\u00fazott a mellkas\u00e1ra, majd a m\u00e1sik oldal\u00e1n tal\u00e1ltam magam amint teljes test\u00e9vel hozz\u00e1n simul. J\u00f3l cs\u00f3kol, meg kell hagyni. J\u00f3l\u00e9reztem magam a karjaiban. A k\u00f6rmeimmel v\u00e9gigsz\u00e1ntottam a h\u00e1t\u00e1t. Megd\u00f6bbentem, de tetszett a t\u00e9ny, hogy egy sz\u00e9les h\u00e1tat markol\u00e1szok. M\u00e9g \u00fagy sem volt dolgom hasonl\u00f3val. Elkezdtem felfel\u00e9 h\u00fazni a p\u00f3l\u00f3t, hogy levegyem r\u00f3la, de nem ment olyan k\u00f6nnyen. R\u00f3lam el\u0151bb leker\u00fclt a fels\u0151r\u00e9szem, majd a melltart\u00f3m is.  J\u00f3 volt hozz\u00e1 b\u00fajni. Val\u00f3ban t\u00f6r\u00e9kenynek \u00e9reztem magam. Az lehet, hogy p\u00e1r centivel alacsonyabb n\u00e1lam, de ez az \u00e9rz\u00e9s feledtette velem. Biztons\u00e1gban \u00e9reztem magam. Mikor pedig felt\u00e9rdelt \u00e9s kib\u00fajt a p\u00f3l\u00f3j\u00e1b\u00f3l, a sz\u00edvem nagyot dobbant. Sz\u00e9les mellkas, s\u0171r\u0171 sz\u0151rzettel. H\u00e1t igen. Minden f\u00e9rfitest m\u00e1s. Mindig \u00fajat \u00e9s \u00fajat tapasztalhat az ember l\u00e1nya. \u00c9s ahogy r\u00e1m n\u00e9zett. Az egyetlennek \u00e9reztem magam. Ujjaimat v\u00e9g\u00edgh\u00faztam a fels\u0151test\u00e9n, felemelkedtem, hogy \u00fajra megcs\u00f3kolhassam. Tekeregt\u00fcnk az \u00e1gyon mire r\u00f3lam minden ruha leker\u00fclt. A sz\u00e1ja felfedezte a fels\u0151testemet, k\u00f6rmeimmel az \u00e1gyhuzatot sz\u00e1ntottam a k\u00e9jt\u0151l. e r\u00e9g is volt, mikor igaz\u00e1n odafigyeltek r\u00e1m. Ennyire m\u00e9g legut\u00f3bb sem. Akkor is j\u00f3l\u00e9reztem magam, de ez mindent t\u00falsz\u00e1rnyalt. Csak r\u00e1m figyelt, biztos, tapasztalt, er\u0151s kezekben voltam. Ahogy harapd\u00e1lta a nyakamat, egyszercsak a f\u00fclembe s\u00fagta:<\/P>\r\n

-Im\u00e1dlak - megcs\u00f3kolt, majd \u00fajb\u00f3l suttogott. - Szeretlek.<\/P>\r\n

A gyomrom \u00f6sszeugrott. Megijedtem. Nehogy m\u00e1r bel\u00e9mszeresen. Az nem fair j\u00e1t\u00e9k. Megbesz\u00e9lt\u00fck, s\u0151t biztos\u00edtott r\u00f3la, hogy nem fog bel\u00e9m szeretni. B\u00e1r f\u00e9lelem ide vagy oda...az\u00e9rt j\u00f3lesett hallani. \u00c9s sz\u00edvesen mondtam volna, hogy \u00c9n is szeretlek \u00c1kos.<\/EM> De nem tettem.  <\/P>\r\n

 Az id\u0151 telt, az \u00f3r\u00e1k rep\u00fcltek. \u0150 pedig m\u00e9g mindig f\u00e9lig fel volt \u00f6lt\u00f6zve. De sajnos nem tudtam r\u00e1venni, hogy szabaduljon meg a ruh\u00e1it\u00f3l. Vannak alapszab\u00e1lyai. Els\u0151re, mikor \u00e1gyba ker\u00fcl egy n\u0151vel, nem megy el a beteljes\u00fcl\u00e9sig. \u00c9n m\u00e1r remegtem, annyira v\u00e1gytam r\u00e1, hogy magamban \u00e9rezzem. De m\u00e9g a k\u00e9t sz\u00e9p szemem sem hatotta meg. Szerettem volna l\u00e1tni az eg\u00e9sz test\u00e9t, \u00e9rezni, ahogy hozz\u00e1m simul. A nap lassan felkelt, \u0151 pedig elment megf\u00fcrdeni. \u00c9n ott \u00fcltem az ablakn\u00e9l az \u00e1gyon, l\u00e1baimat magam al\u00e1 h\u00faztam  \u00e9s kortyolgattam a v\u00f6r\u00f6sboromb\u00f3l. Aznap m\u00e9g semmi m\u00e1s folyad\u00e9kot nem ittam. K\u00edv\u00e1ntam volna egy kis vizet, de lusta voltam imenni. Maradt a bor. A v\u00e1ros, ahogy j\u00f6tt fel a nap, kezdte elvesz\u00edteni a b\u00e1j\u00e1t amivel elvar\u00e1zsolt az \u00e9jjel. L\u00e1ttam a kopott h\u00e1zakat, a panelh\u00e1zakat, a vezet\u00e9keket. A fel \u00e9s lesz\u00e1ll\u00f3 utassz\u00e1ll\u00edt\u00f3 rep\u00fcl\u0151ket. A h\u00e1tam m\u00f6g\u00fcl a tompa v\u00edzzubog\u00e1s elcsendes\u00fclt. Nem hallottam a l\u00e9pteit a parkett\u00e1n, de \u00e9reztem a k\u00f6zels\u00e9g\u00e9t \u00e9s az illata is k\u00f6r\u00fcl\u00f6lelt. M\u00f6g\u00e9m t\u00e9rdelt, \u00e1t\u00f6lelt, a teste a h\u00e1tamnak fesz\u00fclt. A b\u0151re h\u0171v\u00f6s volt, a haja ny\u00edrkos ahogy a nyakamra hajolt. A keze a fels\u0151testemen barangolt, majd egyik keze felsiklott, megfogta az \u00e1llamat \u00e9s magafel\u00e9 ford\u00edtotta a fejemet.Elfektetett az \u00e1gyon, \u00e9s \u00fajra cs\u00f3kban forrtunk \u00f6ssze. A testem pattan\u00e1sig volt fesz\u00fclve a felgy\u00fclemlett v\u00e1gyt\u00f3l. Nem is tudom mikor akartam valakit ennyire. Legsz\u00edvesebben k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem volna, de az\u00e9rt volt bennem annyi tart\u00e1s, hogy nem teszem meg. Ink\u00e1bb k\u00e9rleltem, de azt sem seg\u00edtett. V\u00e9g\u00fcl elaludtunk. M\u00e1r ideje volt. Tal\u00e1n \u00f6t \u00f3ra el\u00e9 j\u00e1rhatott. Mag\u00e1hoz \u00f6lelt, kiskifli voltam. J\u00f3les\u0151 \u00e9rz\u00e9s t\u00f6lt\u00f6tt el. Biztons\u00e1g. Tal\u00e1n.<\/P>\r\n

P\u00e1r \u00f3r\u00e1val k\u00e9s\u0151bb t\u00e9rtem magamhoz ara, hogy a tark\u00f3mat \u00e9s a v\u00e1llaimat cs\u00f3kolgatja. Kellemes \u00e9bred\u00e9s volt, ilyet nap,  mint nap el tudn\u00e9k k\u00e9pzelni. KIcsit m\u00e9g \u00f6sszegabalyodtunk, de megint nem tudtam e\u00e9rni amit akartam. Egy pasi, akinek van \u00f6nuralma. H\u00faha! Ezt fel kell jegyezni. M\u00e1r \u00edgy is k\u00e9s\u00e9sben volt, \u00fagy hogy sietni kellett. A liftben mag\u00e1hoz volt \u00e9s szenved\u00e9lyesen megcs\u00f3kolt. Ezzel meglepett, \u00e9s siker\u00fclt elterelnie a figyelmem a f\u0171bi\u00e1mr\u00f3l. A k\u00f6vetkez\u0151 roham a buszon \u00e9rt. Majd a metr\u00f3n k\u00f6z\u00f6lte, hogy egyed\u00fcl kell kimennem az \u00e1llom\u00e1sra, mert neki sietnie kell a munkahely\u00e9re. KIcsit bep\u00e1nikoltam. M\u00e9g soha nem metr\u00f3ztam egyed\u00fcl. S\u0151t! Soha nem mentem sehova egyed\u00fcl a f\u0151v\u00e1rosban! <\/P>\r\n

-K\u00fcld egy sms-t, ha meg\u00e9rkezt\u00e9l Feh\u00e9rv\u00e1rra.<\/P>\r\n

-Rendben - b\u00f3lintottam. Kezdtem igen elhagyatottnak \u00e9rezni magam. R\u00e1m mosolygott, oda h\u00fazott, \u00e9s \u00fajra megcs\u00f3kolt. Ebbe a cs\u00f3kba sokmindent \u00e9reztem. Gyeng\u00e9ds\u00e9get, szenved\u00e9lyt, t\u00f6r\u0151d\u00e9st, f\u00e9lt\u00e9st. DE mennie kellett, \u00e9n pedig nem akartam, hogy miattam bajba ker\u00fclj\u00f6n. \u00c9n egyed\u00fcl maradtam. Szerencs\u00e9re \u00e9ps\u00e9gben eljutottam a D\u00e9liig \u00e9s pont el tudtam cs\u00edpni egy szem\u00e9lyvonatot. M\u00e1sf\u00e9l \u00f3r\u00e1t z\u00f6tyk\u00f6l\u0151dtem. A nap melegen s\u00fct\u00f6tt, a m\u00e1snaposs\u00e1g kavarta a gyomromat. E h\u0151siesen t\u0171rtem. V\u00e1rtam a k\u00f6vetkez\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1st.       <\/P>","type":"rich"}