<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez</provider_name><provider_url>https://singli.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Joyo</author_name><author_url>https://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/</author_url><title>Elterelő hadművelet</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;A szerelem nem múlik el olyan gyorsan. Ez tény. Még akkor sem, ha a másik fél már nem viszonozza. Erre ma jöttem rá. Viszont nehéz volt feldolgozni. Sokszor elsírtam magam. Tudom, hogy Gábor nem vet igazán komolyan. Hiszen majdnem 10 év volt köztünk. A végén már nagyon kiütközött rajtunk. Olyan volt, mintha egy kétlábon járó menedzserkalkulátorral jártam volna. &lt;IMG class=blogkep style=&quot;WIDTH: 272px; HEIGHT: 314px&quot; height=1046 src=&quot;https://singli.cafeblog.hu/files/elmOolkkOInyv4.jpg&quot; width=492 align=left&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Ma közel voltam az idegösszeomláshoz, de nagybátyám és leendő nagynéném kihúzott a gödörből. Sírógörcs, vacogás...stb. Aztán jött a telefonhívás Tamitól, az egyik barátnőmtől, hogy volna e kedvem bulizni. Jól esett, hogy gondolt rám. És jól is fog jönni a kikapcsolódás. Kitáncolom magamból a fájdalmamat. Pasizni egyenlőre még nem akarok. Képtelen volnék még csókolózni valakivel, nem hogy lefeküdjek. Kell egy kis idő, míg begyógyulnak a sebeim. De a kapcsolat le van zárva. Szabad vagyok. De akkor miért nem érzem magam megkönnyebbülve?&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>