<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez</provider_name><provider_url>https://singli.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Joyo</author_name><author_url>https://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/</author_url><title>hiány</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;&lt;IMG class=blogkep src=&quot;https://singli.cafeblog.hu/files/buborOoktOUndOor.jpg&quot; align=left&gt;Már aznap nagyon hiányzott.Pedig csak pár órája váltunk el. Elfeküdtem az ágyamon, a laptopot az ágyra raktam és feljesen felhangosítottam. Gondoltam úgy is felriadok, ha valaki megkeres MSNen. Jöttek is. Lilu...egy büki ismerősöm, végül ő is bejelentkezett. Sokáig beszélgettünk, pedig le akart ragdni a szemem. Újra találkozni akart velem és én is angyon vágytam rá. Az agyam lázassan pörgött, mikor is mehetnék le újra a fővárosba. Tulajdonképpen&nbsp; a péntek volt a&nbsp;legközelebbi alkalom,úgy is vizsgáztam aznap.&nbsp; Csak a bőröndömet is vinnem kell. Nem bánta. Csak had ölelhessen újra magához. Felemelő érzés volt, mikor magához ölelt és megcsókolt. Lebegtem és képtelen voltam gondolkodni. Nem is akartam. Csak élvezni a pillanatot. Nem hittem volna, hogy tapasztalom, hogy egy férfi ennyire figyeljen rám, ennyire kívánjon. Pedig nem szeretkeztünk. Úgy éreztem, legközelebb már közelebb kerülünk a dologhoz. Valamiért természetesnek tűnt, hogy megtegyem. &nbsp;&nbsp;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>