<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez</provider_name><provider_url>https://singli.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Joyo</author_name><author_url>https://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/</author_url><title>.....</title><html>&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px; COLOR: #800099&quot;&gt;Az emberek mindig átélnek egy kis halált, ha fájdalmas dolog éri őket. Még akkor is, &lt;IMG class=blogkep style=&quot;WIDTH: 221px; HEIGHT: 269px&quot; height=238 src=&quot;https://singli.cafeblog.hu/files/angyali.jpg&quot; width=205 align=left&gt;ha tudják, hogy elkerülhetetlen, vagy már rég meg kellett volna történnie, de még halogatta, halogatta, talán még jól jön, talán még segíthet. Én is így voltam Ákossal. Ákos barát. Legalábbis így gondoltam. Tegnapig. Tulajdonképpen egy szavam nem lehet. Én még mindig nem mondtam el, hogy mi történt két hete péntek-szombat Robival. Csak azt tudja, hogy majdnem jártunk, de csókolóztunk és hajnalban mentem haza. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px; COLOR: #800099&quot;&gt;Találkozni akartam Ákossal most kedden. Igen, tudom, mintha azt mondogattam volna, hogy már nem fekszem le vele, ha már egyszer Robival ágyba bújtam, akkor már nincs pofám vele újra. És igen, talán csak valóban egy erősítés kellett, hoyg kellek valakinek, kíván valaki, tartozom valakihez. Igen, ez hülyeség. Tudom jól. Nyugodtan helyre rázhattok. Talán le sem tudtam volna feküdni vele, vagy nem élveztem volna. Minden estre a sors ezt is elintézte. Az edzés után egy üzenet várt:&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px; COLOR: #800099&quot;&gt;&lt;EM&gt;&quot;Ez a hét nem jó. Majd MSNen megbeszzéljük. Puszik&quot;&lt;/EM&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px; COLOR: #800099&quot;&gt;Hát jó, gondoltam&nbsp; még meg a pakolás megy náluk, ő&nbsp;is költözködik. Erre&nbsp;MSNen is rákérdeztem.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px; COLOR: #800099&quot;&gt;-Nem erről van szó. ezt akartam veled megbeszélni. - és akkor mér sejtettem legbelül. Ezt mindig tudom. Olykor napokkla korábban is megérzem. -&nbsp;Holnap este jön hozzám egy csaj és ott is alszik. Még nem tudom mi lesz belőle.&lt;IMG class=blogkep height=284 src=&quot;https://singli.cafeblog.hu/files/bibismaci.jpg&quot; width=243 align=right&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px; COLOR: #800099&quot;&gt;Akkor ott, úgy éreztem, hogy megfacsarták a szívemet. És&nbsp;én is vallottam, de nem mindent. A szeretkezést&nbsp;nem. Célozgattam, de kerek perec nem írtam le. Ha rájött, vagy ha sejti, az is jó. De azért fájt. Végülis ő legalább elmondta. Gábornál később tudtam meg. De igazából, hiába mondja azt, hogy barátok vagyunk, hogy még szeretne velem találkozni, már nem lesz ugyan az. Nem tudok amjd ott aludni, mert az az érzés, hogy ebben az ágybán mással is szexelt, zavarna. Nagyon erős hányingerrel küldöttem a gép előtt. Tamagmtól is hányingerem volt, és a zaklatottságtól is. Az is rossz volt, hoyg egy héten belül kétszer élem át. Nem is kérdeztem a másik lányról, hallani sem akartam róla. És majd nem is akarok. El akartam tűnni, kitörölni a beszélgető partnerekből, kitörölni a&nbsp;telefonszámát, megszűntetni minden kapcsolatot. Ő nem így gondolja. szerinte még lehetünk barátok. De ez nem barátság lenne. Csak nagyon ritkán beszélünk. Így nagyon nehéz. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px; COLOR: #800099&quot;&gt;Utána sírtam. Kimentem mosogatn, hátha kicsit segít. Balázs, a lakótársam meglátta, hogy potyognak a könnyeim. Megkérdezte mi a gond, én elmondtam. Aztán behívott magukhoz fílmet nézni, hogy ne maradjak egyedül, mert az ilyenkor nem jó.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px; COLOR: #800099&quot;&gt;Végülis így egyet aludva rá, átgondolva, sokat köszönhetek Ákosnak, és már egy jó ideje nem is találkoztunk, nem volt igény, se nekem, se neki. Nem is hívott. Mindig én &lt;IMG class=blogkep src=&quot;https://singli.cafeblog.hu/files/boszi.jpg&quot; align=left&gt;hívtam. De ebben a fél évben ismét megtaláltam magamban a&nbsp;nőt, sikerült megerősödnöm. Tudtam, hogy nem ő lesz életem párja. De kicsit azért fájt a dolog. Azt is megtanultam, ebben is közre játszott, és hálát adtam érte felfelé is, hogy vajon mit érezhetett Gábor mikor köztem és a mostani között őrlődött. És én már akkor véget akartam vetni a dolognak, mert nem akartam ugyan úgy&nbsp;tenni, mint exem. az pofátlanság. még is sikerült. DE a Sors ismét segített. Belenyomta a képemet ebbe az egészbe, és lekoptatta rólam. Éjjel sokáig feküdtem a hátamon és gondolkodtam. Főként ez fogalmazódott meg bennem, amit most ide leírtam. Még más egyéb is, de azt amjd klsőbb írom le. A lényeg az volt, és ez szerintem nagyon nagy mondot, érdemes megjegyezni:&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px; COLOR: #800099&quot;&gt;&quot;Ahhoz, hogy új lappal indítsak, végleg le kell zárnom a múltam!&quot;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px; COLOR: #800099&quot;&gt;&nbsp;És nagyon igaz. Ahhoz, hogy akár a Robival, akár Balázzsal, avgy talán egy még ismeretlen harmadikkal el tudjak kezdeni egy&nbsp;olyan kapcsolatot, amire már egy ideje vágyok, le kell zárnom a régi fejezeteket. Mert ha ott van valahol még Ákos, akkor nekem is lelkiismeret-fúrdalásom van, és neki sem lett volna jó. Mivel én nem tettem meg, az élet így alakította, hogy nincs más választás. És talán most már valóban beléphetek egy új, szép, komoly kapcsolatba.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&nbsp;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>